Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-12-03 / 49. szám
Ötvenedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1939 december 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MTNDENVA SÁ RNA P. —----------------------—----------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Advent. Máté ev. 2 : 9. Nehéz, sűrű köd gomolyog a teremtett világ felett. Az ember mintha eltévesztette volna az útirányt, melyet az Örökkévaló kijelölt számára. Nem felfelé néz, hol csillagot láthatna, tekintete alant jár a földi téreken, hol villannak ugyan fel fények, hallatszik mennydörgésszerű robaj, de ez a fény nem utat mutat, ágyuk torkából lövell ki, ez a robaj nem a levegőt megtisztítani akaró mennydörgés zaja, hanem a halál, a pusztulás gyászos dübörgése. Nincs nap, melyen össze ne szorulna a szivünk, meg ne döbbenne a lelkünk egy-egy újabb megrázó esemény hallatára. A szárazföld, a tenger, a levegő ezer és ezerféle veszedelmet rejt magában. Óh milyen fájdalmas arra gondolni: elég ggy lépés a szilárdnak hitt talajon s az elrejtett fegyver darabokra' tépi a rálépőt. Hasítja a gyönyörű hajó a tenger hullámait. S a víz alatt úszó akna egy pillanat alatt romhalmazzá teszi az előbb még büszke úszó városi. A fecskénél is gyorsabb szárnyú repülőgépek milyen elképzelhetetlen gyorsasággal szállnak egyik országból a (másikba. S úgy hullanak alá, mint a szárnyaszegett madarak. ’Oh az ember, kinek legszentebb élethivatása volna a krisztusi szeretet valóraváltása, gyűlölködve néz íembertársára s Istentől nyert talentumait annak a fáj,Öalmas célnak állítja szolgálatába, minél többet ártani, minél több könnyet ejteni, minél több sebet ütni. Ha volt kor, amelynek szüksége volt arra, hogy meglássa az 1939 évvel ezelőtt feltűnt napkeleti csillagot, a mi korunk az. Ha volt nemzedék, mely nem nélkülözhette az igazi Vezetőt, a mi nemzedékünk az. Ember, aki büszkén vallód, hogy te vagy a teremtés koronája, emeld fel tekintetedet a föld porából és nézz felfelé! Ember,, kinek annyi megpróbáltatás és kereszt jutott osztályrészedül a saját bűneid miatt, ne légy a Sátán eszköze, ne rombolni, pusztítani akarj, hanem építeni. Lásd meg Istennek azt a drága küldöttét, Akinek születése emlékünnepéhez készülünk újra. Értsd meg: Krisztus nélkül nincs értelme, jelentősége az életnek. Vele és Általa pedig minden a tied lehet. Ha azt akarod, hogy egy vizözönnél nagyobb pusztulásnak ne légy áldozatává, tégy úgy, mint tettek a napkeleti bölcsek, akiket sém fáradság, sem veszedelem nem tudott visszariasztani attól az .úttól, melyen eljuthattak Krisztusig. Ne azt keresd, mi kell a testnek; arra legyen gondod, hol elégítheted meg lelkedet. Keresd először Isten országát és annak igazságát, azután majd mindenek megadatnak péked. Nézdv Krisztusunknak nem volt fejét hová lehaltaniN mégis Nála talál ma is megnyugvást és békességet minden lélek. Az a csillag, mely egykor megállt a hely felett, hol a Gyermek vala, ma is ragyog olthatatlan fénynyel. Nyisd meg csak szemedet, meglátod te is s elvezet téged is arra a helyre, ahol leborulhatsz és tisztességet tehetsz a Királynak, akinek teljes hatalom adatott mennyen és földön. Hidd el, addig nem lesz békesség hajlékodban, nem tölti el szivedet az a szeretet, mely mindeneket eltűr, mindeneket megbocsát, amig nem tudod hittel, ‘meggyőződéssel, lelki alázattal énekelni a kedves 'adventi éneket: »Jer áldott vendég, várunk tégedet, tisztítjuk a te utadat; egyengetjük a te ösvényedet, mutasd meg nálunk magadat. Igaz hittel szivünkbe fogadunk, állandó szállást ott adunk«. Szilassy Sándor. Megnyitó beszéd. A dunáninneni református egyházkerület december 1-én tartott közgyűlésén elmondotta dr. Szilassy Béla a dunáninneni egyházkerület tőgondnoka. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Búcsúzni gyűltünk össze, elbúcsúzni attól a meghitt, összeforrott kicsiny körtől, amely a kényszerűség hatása alatt, mint dunáninneni egyházkerület élte a maga küzdelmes, de mindig bizakodó és ezért reményteljes életét és amely Isten kegyelméből befejezvén immár küldetését, ismét beolvad abba q. nagyobb egységbe, a ,dunántúli egyházkerületbe, amelyből húsz év előtt erőszakkal kiszakíttatott. Visszatekintve az elmúlt időszakra, mindenekelőtt igaz hálával és mélységes alázattal kell Isten gondviselő kegyelmét kiemelnem^ amellyel bennünket vezetett, megsegített és egyakaraton tartott, de meg kell köszönnöm személyszerint az egyházkerület alkotó tagjainak — sajnos, csak a magam nevében — azt az állandóan éreztetett kitüntető bizalmat és talán szabad mondanom szeretetet, amellyel a kerület elnökségét úgy is mint az egyetemes konvent elnökségét támogatta és elősegítette azt az egyházpolitikát^ amelyet, kezdettől fogva képviseltünk s amely oly váratlanul gyors igazolást nyert a múlt év örömteljes eseményeiben. Hálás kegyelettel emlékezem meg kerületünk elhunyt nagyjairól, Balogh Elemér és Sörös Béla püspökeinkről és Pataky Károly püspökhelyettes esperesről, kiknek bölcs megfontoltsága, előrelátó, .biztos ítélőképessége és minden egyházépítő és a magyarság javát szolgáló munkáért hevülő szívós kitartása szabott irányt egyházi életünkben és alkotott intézményeket, és az egyházi kormányzás nehéz feladatai közepette REFORMÁTUS főiskola
