Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-29 / 44. szám
Ötvenedik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1939 október 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. __________________________ ' --------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Semper reformari! A reformációnak nagy erkölcsi értékeket kellett felszabadítania, hogy áldásos hatását még négy évszázad múlva is érezzük. Ezt pedig tetté azáltal, hogy a hamisítatlan Igét nemcsak hirdette, hanem még inkább élte. Élete maga volt a testté vált Ige. Azonban négy évszázad elég nagy idő ahhoz, hogy az evangéliom forrásai sok helyen beduguljanak, hogy fel-feltűnő emberi gyarlóságok az Ige fényét elvegyék és az egyház életét néhol megbénítsák. Belátták ezt bölcs eleink is, amikor kimondták az örök igazságot: az örökkétartó reformációt. A Sátán egy pillanatra sem alszik ebben a világban és keresi a legkisebb rést is a lelki világban, hogy azon keresztül a falakon belől férkőzhessen és sokkal nehezebb onnan kiverni, mint beereszteni volt. Sokat beszélünk egyházi demokráciáról. Jó lenne egyszer ennek a demokráciának a mélyére tekinteni, hogy vájjon miben is áll a léte!? Vájjon az egyház:, négy évszázad alatt megőrizte e tisztán kapott örökséget? Társadalmi különbségek vannak úgy lelkészeink, mint világiaink közt, és ez a különbség nemcsak a díjlevelekben, hanem a társadalmi állásban is megnyilvánul: minél nagyobb a gyülekezeted, annál nagyobb a társadalmi állásod. Ez pedig igen rossz tünet, mert elkeseredést szül a jóakaratéi emberek között. Hogyan tűrhetjük el, hogy egyik lelkész nyomorog, mert kicsiny gyülekezete nem tud rajta segíteni, a másik gyülekezet pedig; nem akar? Hogy a legkisebb gyülekezet ép úgy viseli a terhet, mint a nagyobb: iskolát, lelkészi hivatalt tart fenn? Nem érkezett még el az egyenlő teherviselés ideje? Vájjon benne él egyházunk minden orédikátorában Kálvin és Knox lelke? Ott és akkor merik-e megmondani az igazat, amikor és ahol kell? Kálvin nemcsak törvénycikket alkotott az egyházi .fegyelemről, de volt bátorsága azt keresztül is vinni személyválogatás nélkül. Őseinket karddal, bitóval és börtönnel üldözték., mégis volt súlya az egyház szavának és minden üldözés ellenére a saját lábán tudott járni. Egyházi életünk sokszor az adminisztrációban látszik kiélni önmagát. De itt sem érvényesül a demokrácia élve, mert a kis egyházaktól fegyelmi felelősség terhe mellett követelnek rendet,, míg a nagy gyülekezetekben a fegyelmezésről ritkán esik szó. Istennek Szent Lelke jöjj és indíts bünbánatra mindnyájunkat! Tölts meg bennünket mennyei erőkkel, hogy az evangéliom mellett mindenütt és mindenkor híven megállhassunk. Semper reformari! Bori. Kovács Károly. Sörös Béla a tanítvány szemével. Közéleti munkásságának felfelé vivő útján fontosabb állomások ezek: a világháború után egyházmegyei tanácsbíró, egyházkerületi aljegyző, számos konventi tisztség viselője. A csehszlovák rezsim alatt egyházi törvénytervezetünket egymaga készítette el. A poprádi zsinat után az állammal való ú. n. információs tárgyalásokon egyetemes egyházunkat egyedül képviseli. 1928-ban a zsinat előadója. 1929-ben tovább folytatódnak az információs tárgyalások és ezeken ismét megbízott. 1923-ban a Presbiteri Világszövetség zürichi, 1925-ben a cardiffi és 1935-ben a podebrady-i nagygyűlésen vesz részt. (L. Sörös Béla hatvan éves, írta Narancslk Imre, tanítványa, Ref. Világszemle VI. évf., 3. sz, ugyancsak itt van felsorolva Sörös Béla tudományos kiadott munkássága is. így itt mellőzzük.) Ezenkívül 1926-tól a losonci ref. theol. szeminárium igazgatója, előadója, 1934-től anyagi ügyeinek is intézője. A theologia ügyei s az itt végzett nagy nevelői munka emésztették fel Sörös. Bélát. Ügy érezzük, a későbbi történetírás ki fogja mutatni sokunknak azon közös meggyőződését, hogy a magyar református egyház történetében a losonci ref. theol. szeminárium egész munkája és eredménye: unicum és az is marad. A nagynevű, egyéb theol. iskolák ugyan fejlődésükben egészen bizonyosan a Sörös-féle elképzelések felé haladnak a lelkészképzés reformját illetően. Sörös volt az elmúlt húsz év alatt a felvidéki református egyház Atlasza, aki két kezében tartotta minden fontosabb ügyünket, s akivel — bár nehéz ellenféllel — a csehszlovák állam is szeretett tárgyalni, mert Sörös tudása, tapintata a legkényesebb kérdéseket is megoldáshoz segítette. Az a tény, hogy benne kezességet láttunk jogaink megvédésére vonatkozóan, teszi érthetővé, hogy a múlt évben, mikor boldogemlékű Balogh Elemér halála után a dunáninneni ref. egyházkerület püspöki széke megürült — ekkor voltak a nemzetiségi statútum-tárgyalások —, mindnyájunk bizalma feléje irányult. A bizalom mellett a hála is kényszerített bennünket. Láttuk megrendült egészségét s a bizonyos hervadhatatlan korona előtt hálánk szegényes csokrát is feléje akartuk nyújtani. Mi hálásak voltunk s ő a kötelességről beszélt a püspöki beiktatási beszédében is. A felszabadulás után, mint az újságokból ismerjük, mindenütt ott volt, ahol valami fontosabb történt egyházi és vmagyar vonatkozásban. A Kormányzó úr kinevezte, mindnyájunk örömére a felsőház örökös tagjává. Ha valaki, akkor ő ezt valóban megérdemelte. Komáromi püspöki beiktatási beszédében s az egyes küldöttségeknek adott válaszai-
