Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-10-22 / 43. szám

Ötvenedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1939 október 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁRA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Sörös Béla a tanítvány szemével. Igazi kálvinista volt még halálában is. Olyan csöndben ment el, hogy nem akartuk hinni a megvál­toztathatatlan valóságot. Csak rövid újságcikk s a gyász­­jelentés hozta a megdöbbentő hírt. Sörös Béla életét az Isten országa szolgálatába állított „tehetség“ mértékével kell mérnünk. Termő élet volt. Ennek bizonysága a sok eredeti meglátása, amit a sajtó útján, könyvben és az Ige hirdetésén keresztül építő erővel szórt a köréje sereglett hallgatóság leikébe. Többször hallottuk tőle, hogy bár nagyon szép és építő, ha valaki beszédeit mások okulására is kiadja, de az elmondott beszédek és az igehirdetők értékét alapjában véve Isten méri le, mert a titkos megrendüléseket és benső csodákat csak az Úristen ismeri. Élete evangé­­liomi, tehát sub specie aeternitatis beállítottságú volt. Igazi homo theologicus, aki a köznap eseményeit is állandóan Isten akaratával, a Lélek munkájával hozta Összefüggésbe. Az élettel magyarázta az Igét és az Igé­vel az életet. Széleskörű theologiai, bölcseleti, társadalom­­tudományi, politikai, egyházjogi ismeretei, ezekkel kap­csolatos élményei bemutatták az ő széles skálájú tehet­ségét. Nagyszerű igehirdetői készsége, csodálatos nagy bibliaismerete s egész megnyilatkozását átszövő evan­­géliomi erő elénk tárta az Isten Igéjével átformált egyéniségét. Skóciában, mikor ő künn járt, a Ritschl­­féle theologiai iskola dívott. Innét hozta ő is magával a hajlandóságot, hogy az evangéliommai kapcsolatos élményre, általában is az élettel kapcsolatos élményekre igen nagy súlyt helyezett. S jöhet új theologiai irány, a gyakorlati theologia szempontjából mindig is nagyon fontos lesz az élmény. így az ő élményein keresztül a legtöbbször megdöbbentettek bennünket az élet nagy realitásai. Ha pedig valamilyen gyűlésen ő is jelen volt s a dobogóra lépett, jelenlévő hívei bizonyosak voltak, hogy „a helyzet signaturajat ő oldja meg“. Magas ter­mete, klasszikus diplomata arca, átható tekintete mindig és mindenütt önkéntelenül is a tisztelet érzéseit váltotta ki bennünk. Jelenléte lehalkította az ifjúság bármilyen féktelen megnyilatkozásait s tisztelő várakozással fogadta rendelkezéseit. Nagy tudású, hivő ember volt. Szigorú magával és mással szemben. A felelősséget, hűséget, szorgalmas munkát, tudást, hálát mindig személyválo­gatás nélkül becsülte. Mint a súlyos egyéniségek, ő is sok vihart élt át. Beszédével, magatartásával, megnyi­latkozásaiban igaz, hű ember, a Lélek embere volt. Mint pedagógus egyedülálló. Bár tanítványai mindig érezték a Közte és köztük levő különbséget, mégis tud­ták szeretni. Ő pedig mindig a szeretet és türelem hang­ján, meghitt közvetlenséggel beszélt tanítványaival. Hit­életének komolyságát, széles tudását, nagy pedagógiai rátermettségét értékelte az u. n. szlovenszkói és kárpát­aljai konvent, amikor a lelkészképzés körül teljhatalom­mal ruházta fel Sörös Bélát. Hogy ezt a feladatát hogyan látta el, erre nézve bizonyíték, hogy még ellenfelei is meghajoltak teljesítménye előtt s az ő egyénisége volt a garancia, hogy a losonci theologia mind a kettőt: a tudományos képzést és a lelki ráhatást is megadja nö­vendékeinek. A Losoncról kikerült segédlelkészek és lelkészek pedig sokszor igazolták egyházunk világi ré­szének Sörös Béla nevelési módszereire vonatkozó di­csőítő megállapításait. Már az a tény, hogy a losonci ref. theol. szemináriumnak nem volt fegyelmi szabály­zata, bizonyos felelős helyzetbe hozta az ifjú embert. A Krisztus Lelke volt az egyetlen mérték, ami szerint kellett az ifjú embernek viselkednie. Nem volt ott a „tilos" csábítása és a vele sokszor kapcsolatos virtus­kodás lehetősége. Az év megnyitásakor igazgató és növendékek körbe álltak, megfogták egymás kezét, kört alkottak és azt mondotta: „amig a Krisztus Lelke vezet benneteket, addig tart ez az egység, az összetartozás ezen legerősebb köteléke“. Előadta az ószövetségi és újszövetségi bibliai tudományokat. De igazi tárgya a homiletika, a gyakorlati theologia volt. Ha nem volt elég előadó, szükségből vállalta a többi tárgyak egy részét is. így az etikát és vallásfilozófiát is. Ha nappal nem ért rá, éjjel három óráig is készült, hogy abból a tárgyból is, ami nem az ő szakja, a lehető legjobbat adja tanítványainak. Ha nem volt előadó, lefoglalta na­pokon át az összes előadási órákat és a theologiai tárgyak mellett beavatta tanítványait a politikába, a társadalomtudományba, a magyar história filozófiájába stb. stb. Felelős pedagógus voltát mutatja az, hogy tanítványai életszemléletét mindig emelkedettebbé tenni igyekezett. Pl. részt vett az ifjúság bibliakörein is. A theologia mellett legnagyobb élvezet volt politikai elmefuttatásait hallgatni. Mert amellett, hogy a szó teljes értelmében nagy gyakorlati theologus volt, nagy politikus is volt, kezében volt írásban hogy a csehszlovák állam első számú „közellensége“. A cseh­szlovákiai magyar nemzeti párt bölcsőjénél ott állt. A cseh uralom alatt a magyar politikának divány­­politikusa, — tanácsadója volt. Hatása tanítványaira és ezeken keresztül a Felvidék és Kárpátalja magyar re­formátus egyházainak jövendő életére vonatkozóan fel­mérhetetlen és beláthatatlan. Igaza volt annak az év­folyamtársamnak, aki Sörös Béla hatásáról beszélgetve, azt mondta: „Valamikor Arany szerint Toldi Miklós volt az, aki nyomóruddal mutatta az útat Lacfy nádor seregének Budára, — most nekünk, akiket a kifosztott kisebbségi sors a-maga anyagi és lelki tehertételeivel idelökött Losoncra, Sörös Béla mutatja az útat a jö­vőbe, az Életre. A khaoszból a kozmoszba“. Sokan Lo­soncon látták meg a lelkipásztori hivatás szépségét, időszerűségét és a magyar életben nagy fontosságát, — olyan ifjak, akik csak asylumnak akarták használni a lelkészi pályát. Sörös Béla célja volt egy új, felelős,-T p a REFfiMiniS FŐISKOLA

Next

/
Thumbnails
Contents