Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-08 / 41. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 207. oldal. meg az Úr? Hogy könnyezve érezzék: oh mennyi gyötrelembe került az én bűnöm a drága Jézusnak, oh milyen nagy árat kellett azért fizetnie, mert énl nem szeretem az Istent. Tapasztaltam azt, hogy a rajzolva tanítás kedvesebb és megragadobb a gyermek számára, mint a puszta elbeszélő tanítás. Éppen ezért örülhetünk Gergely Ferenc tanító úr b.-almádi előadásának, mely a rajzzal való szemléltetésnek a hitoktatás területén való fontosságát hangsúlyozta. Tanítása ellenvetéseket is ébresztett ugyan, de azt a tényt, ezek sem tehetik semmivé, hogy a gyermekek leikébe mélyebben rögződnek a képekkel közvetített események, mint a puszta szavakkal közöltek. Aki tudja, épp ezért jól teszi, ha vasárnapiiskolai tanítása közben értékesen felhasználja illusztráló képességét. Évről-évré hangsúlyozom azt, hogy ahol |sok a bibliaiskolás gyermek, ott.feltétlen alakítsanak kisebb csoportokat, mert nagyon valószínűtlen, hogy olyan helyen, ahol egy csoportba 30—60 gyermeket tanítanak, igazi lelki áldás mutatkozzék a tanítás nyomán. Az ilyen helyen a nagy tömeg miatt igen kevés gyermek jut odáig, hogy önmagára vonatkoztassa Krisztus hivó szavát: »Jöjj hozzám«. Ne a kényelmesebbik oldalát fogjuk hát a dolgoknak.,, hanem valóban törekedjünk arra, hogy kisebb csoportokban történjék a tanítás, hogy így az egyes gyermekek jobban megközelíthetők Tegyenek. E sürgetésre természetesen azt hozhatják fel ellenvetésképen egyesek, hogy azért képtelenek kisebb csoportokat alakítani, mert nincs, aki segítsen a munkában. Nem lehet találni csoporttanítókat. M.ég most sem lehet? Mikor egyes helyeken az ifjúsági, vagy a leány, máshelyeken pedig a felnőtt egyháztagok közötti munka már 5—6 esztendős? Mire mentek ezeken a helyeken a lelkek gondozása terén, ha még most sem található a felébredtek között egy sem, aki hajlandó lenne lelki munkát is vállalni,. nem,csak szeretetvendégségi terítést, vagy -szegénysegélyezéssel kapcsolatos gyűjtést? Vagy talán ott volt a hiba, hogy mi még gondolni sem mertünk arra s reménykedni sem tudtunk abban, hogy valamelyik egyháztagunk még valamikor velünk együtt végezze a lelki munkát. Hát az olyan lehetetlenség, hogy az1 Úr felébressze gyülekezetünk valamelyik tagjának telikében a felelősségérzetet a bibliaískolás gyermekekkel kapcsolatban? Törekedtünk-e már erre céltudatosan? Imádkoztunk érte igazán, hittel? Többször kiemelt hiba az is, hogy ott, ahol több csoportban történik a tanítás, nincs lelkipápsztori előkészítés. Minden akadályt el kell távolítani ezeken a helyeken. Nemcsak a tanítás egysége szenved csorbát iákkor, ha nincs előkészítés, hanem a gyermekekért' való Isten előtti közös imádságos alkalmak maradnak el, amelyek nélkül szinte lehetetlen, hogy a bibliaiskolai munka igazán áldásos legyen. A csoportokba osztásnál nagyon fontos, hogy figyelemmel legyenek arra, hogy ugyanazon csoport tagjait ugyanaz a csoportvezető hosszabb időn át, esetleg az egész bibliaiskolás idő alatt vezethesse. Csak úgy remélhető, hogy a csoportvezető a csoportjához tartozókat egyénenként js jól megismerhesse s hogy az eVangéliom üzenetét egyénekhez szólóan tolmácsolja a hozzá beosztott gyermekeknek. Semmi esetre sem helves az. ha például úgy osztjuk osztályonként csoportokba a gyermekeiket, hogy amint magasabb elemi iskolai osztályba kerülnek, egy, vagy két évenként új csoportvezető jkeze alá is kerüljenek. A csoportvezető maradjon a csoportja mellett évről-évre. Erezzen annak tagjai iránt állandó felelősséget, olyan felelősséget, amely él még az iskolai szünet idején is. A csoportvezetők igyekezzenek arra, hogy gondozottaikból kis lelki közösség alakuljon, melynek tagjai egymás terhét hordozzák, egymást imával támogatják, egymásért felelősséget éreznek s egymást az Úr lelke által igazán szeretik. Voltak helyek, ahol aránylag sok iskolás gyermek nem járt el a bibliaiskolába. Ez azt mutatja, hogy e helyeken nagyon helyesen kényszer nélküli, önkéntes élet ténynek tekintik a bibliai iskolába járást s arra a fepvítések ostorával nem kényszerítenek senkit sem. De vájjon hivogatták-e ezeken a helyeken elég szeretettel a gyermekeket? Megkísérelték-e felébreszteni lelkűkben az érdeklődést a bibliaiskola iránt? A gyermekgondozás reménység alatt álló vetés. Lehet, hogy ma meg nem látszik nyomában semmi eredmény. De ha lélekkel végeztük, annyi tény, hogy sok ige jutott gondozottjaink birtokába. Lehet, hogy az elszórt ige még csak ott hever a lelki élet felszínén, az értelem síkjában, de ki meri azt mondani, hogy soha sem fakad belőle élet? Ki tudja azt, hogy Isten nem ad-e hamarosan szivetpuhító könnyesőt valamely gondozottunknak, hogy a befogadott igéből élet legyen? Ki mondja, hogy a megtanított igékből soha sem lesz Istennek hatalma idvességre? Hogy azok nem lesznek élővé és hatóvá a gondozottaink életében s nem hatolnak be szivükbe, lelkűkbe és nem ítélik meg gondolataikat és indulataikat? Aki közülünk ezeket mondja, az hitetlenségével megérdemli, hogy soha se lássa magvetése áldott gyümölcsét. Ne hitetlenkeddiünk. hanem mindvégig reménykedő hittel vessünk. Krisztus az igével hív. Krisztus az igével vonz. Krisztus az igében jelenti ki magát idvességre. Amit mi elvetettünk, Ö feltétlen ápolja s életre hívja mindazok szívében, akik választottak. »Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem! tér, hanem megöntözi a földet, és termővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit ^akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem«. Ézs. 55, 10—11. @ SSS® ® §5 toXe)1 ® sc®®® ® S S@ S ® (e) I VEGYESEK 3 o) ® — Üj lelkész. A nagysallói ref. gyülekezet egyhangúlag Czeglédy István m. kár. honvédlelkészt hívta meg lelkipásztorává. Az egyhangú meghívással történt választás alkalmából szeretettel köszöntjük az új lelkipásztort, aki Czeglédy Sándor, jelenleg ceglédi lelkipásztor, volt nagysallói lelkipásztor fia. Hosszabb időt töltött Utrechtben, ahol kiváló eredménnyel tette le a teol. doktorátushoz szükséges szóbeli szigorlatokat. A Nagysallóba történt egyhangú meghívása megkapó elismerés a megválasztott édesapjának Nagysallóban végzett leíkipásztori munkássága iránt. — Nyilvános nyugtázás. B. e. dr. Antal Géza püspök arcképének megfestésére a mai napig a Pápai Hitelbankhoz a következő (adományok érkeztek: Medgyasszay Vince, v. gr. Teleki Béla 30—30 P; Fáy István, dr. Matolcsy Sándor, Molnár Imre (Székesfehérvár) 20—20 P; Csajághy Károly, Halka Sándor, dr. Hegedűs Lóránt, Horváth Máté, Németh Károly, Ólé Sándor, dr. Pongrácz József, dr. Szász Károly, dr. Tóth Lajos 10—10 P; Dudás Kálmán,. Jakab Áron, Kenessey Pongrác, Nyírő Károly, dr. Virágú
