Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-08 / 41. szám
Ötvenedik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1939 október 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK .......................... i SOROS BÉLA | A magyar református egyházat súlyos veszteség érte Sörös Béla losonci lelkipásztor, dunáninneni püspök halálával. Benne a felvidéki magyarság izzólelkti vezetője és az ott élő reformátusság érdekeiért mindig félelem nélkül síkraszálló harcosa hunyt el. A dunántúli egyházkerület egyik csendes parokhiájában gyűlt ki lelkében ez a fajtájáért és anyaszentegyházáért lángoló szeretet. Itt gyarapodott ez azután kollégiumunk és theologiánk falai között, ahol felvértezte lelkét a tudomány ismereteivel is, amiket azután még a budapesti theol. akadémián és a skót egyház edinburghi kollégiumában is bővített. Gazdag lelkiajándékokkal felszerelve indult el Istentől kijelölt küldetése teljesítésére. Drága isteni kegyelem nyilatkozott meg abban a körülményben, hogy korán megismerkedett Budapesten a magyar belmisszió két lelkes apostolával Szilassy Aladárral és Szabó Aladárral. A velük való érintkezés folytán annyira megszerette ő is ezt a munkát, hogy maga is belekapcsolódott abba, és a budapesti országos gyüjtőfogházba került egyének lelki gondozását vállalta magára. Ebben az időben foglalkozott a tudományos fheologia kérdéseivel is. Megírta a gyakorlati theologia (köréből A magyar liturgia löríénete c. munkáját, melvben a századfordulóján, mikor a liturgia egységesítésének kérdése szőnyegen volt, a magyar liturgia kialakulásának feijődését igyekezett felmutatni őseinknek a keresztyénségre térésétől a reformáció első századáig. Sajnos, munkájának csupán ez I. kötete jelent meg nyomtatásban, a II. kötet nem került kiadásra sohse a protestáns theologiai tudományosság nagy kárára. Ezután lelkészi működése a gyakorlati élet mezején folyt le. Az egész életén át vele barátságát: megőrző Szilassy-család ajánlása folytán az ekkor megüresedett, nagymultu losonci református egyház hívta meg lelkészének. Itt azután bő alkalom nyílt íevangéliomi lelkülete érvényesítésére. Teljes lélekkel fogott hozzá először is egyháza lelki élete fellendítéséhez, majd pedig a benne élő tűz a losonci egyházhoz tartozó, de eddig sok figyelemre nem igen méltatott felvidéki szórvány területén, Zólyom, Besztercebánya és Körmöcbánya városokban elszórtan élő ref. lelkek felkutatásához kezdett. Lelkiismeretes^ fáradságos munkájának eredménye lett előbb a losonci egyház leányegyháza, majd később önálló egyházként megalakult zólyomi missziói egyház, mely iránt szeretetét mindvégig megőrizte. Sörös Béla igazi áldott, evangéliomi munkája azonban a világháború utolsó éveiben, illetve az azt követő cseh megszállás alatt indult meg. Magyar fajtáját és református egyházát szerető lelke ekkor mutatkozott meg igazi valójában. Amikor sokan meghunyászkodva és bizonytalanul keresték az adott helyzetben a megoldás útját, ő bátran állott ki mindkettő érdekében. Izzó magyarságáért sok testi, lelki izgalomnak volt kitéve. Letartóztatták, Besztercebányára* majd Pozsonyba és Illavára börtönbe hurcolták. Ismerték az új hatalom birtokosai, hogy őt mindig szemben találják magukkal, de azért még sem mertek vele elbánni, mert érezték, hogy az igazság az ő oldalán van. Igazi lelke azonban mégis az egyházi élet terén tárult elénk leghívebben. Mikor itt is mindenki bizonytalankodott és nem tudta, mit csináljon, ő biztos (kézzel nyúlt bele az ügyek intézésébe. Bár szíve vérzett, mikor barátaitól és a csonka magyar református egyház lelki vezetőitől el kellett válnia, és meg volt győződve, hogy Isten végtelen kegyelme, ha próbára is tette magyar népét, véget vet e megpróbáltatásnak, mégis szükségesnek tartotta a leszakadt magyar reformátusságnak — ha időlegesen is — önálló keretek között való szervezkedését. Először az államsegélyek elmaradása miatt mindjobban nehéz helyzetbe kerülő lelkésztestvérein igyekezett segíteni. Az új állam vezetőivel előbb saját maga kezdeményezésére, majd elszakított hittestvéreinek megbízásából tárgyalást kezdett az evangélikus lelkészekéhez hasonló államsegély kieszközlésére. S mikor ez sikerült, minden figyelmét a jövendő megmentésére, a folytonosság biztosítására irányozta. Tudta, hogy a cseh állam csak átmenetileg engedi meg a református lelkészeknek a magyarországi theologiákon való tanulását, rövidesen lehetetlenné teszi azt. Megszervezi tehát Losoncon a református lelkészképző szemináriumot úgy, hogy a szükségtől kényszerítve a theol. tudományok előadására időn kinti bejárással a felvidék legjobb lelkészeit kérte fel. De az egész lelkészképzésnek lelke mégis csak maga volt. Anyagi "támogatást az intézet fenntartásához hiába kért a cseh államtól. Az majd a hűségeskü letételétől tette függővé, majd meg az evangélikus lelkészképzéssel közösen Pozsonyba akarta behozni azt. Ő azonban tudta, hogy ez ref. egyházunkra függetlenségének, magyarságának és reformátusságának feladását jelentette volna s azért inkább vállalta a bizonytalan és adományokból befobyó fenntartási összeget, mintsem azoknak feladását. Atyai barátja, biztatója, segítője volt azoknak, akiket ő egyszer a lelkészképzőnél gondjaiba vett. Tekintetét mindjg rajtuk tartotta. Ilyen nagy és felelősségtelj,eís munka végzésében égett el élete. Munkája sok barátot szerzett néki, de sok kritikát is váltott ki. De ő
