Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-10-01 / 40. szám

1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 203. oldal. éveit Nagypeszeken, Kiskálnán, Orosziban, Nagyo­­don, Alsóváradon töltötte el. Nehéz munka várt rá Alsóváradon. Testi és lelki leromlottság a gyülekezetben. Templom, iskola, papi­lakás mind elhanyagolt karban és Patay Károly rövid hat évi ott lelkészkedése ideje alatt mindent rendbe hozott. Váradi működésének gyönyörű jellemzését adta egy még ma is élő, 90 év felé ballagó derék' egyháztagunk a puritán életű Koncz Pap András uram, kivel egyszer sok mindenről beszélgetőnk a péli szüreten, szóba került az esperesünk is és halk, hálás hálás sóhajjal mondja az öreg: »Hát bizony mikor el­ment tőlünk a Főtisztelendő úr, olyan volt a mi eklé­zsiánk, mint a mosott bárány« ... Ennél nagyobb, ér­tékesebb kitüntetést királyok sem tűzhetnek férfiak mellére. 1889-ben az alsó- és felsőszecsei gyülekezetek választották meg lelkipásztorukul. Új állását 1890, évben foglalta el és töltötte be olyan szeretettel és hűséggel, minővel csak emberileg elképzelhető. Sze­­csei lelkipásztori munkáját a gyülekezetek szellemi és anyagi megújhodása, fellendülése, megerősödése jellemzi. A két Szécse, a garammenti magyarságnak és református hitünknek legerősebb védőbástyája. íz­léses templomok, korszerű, minta felszerelésű iskolák, csinos, jókarban levő lelkész- és tanítói lakások, ha­talmas orgonák, szövetkezeti épületek útmutató kövei Patay Károly bölcs pásztori munkálkodásának. Az egyháza részére megszerzett 12 hold föld, a hívek részére nagy körültekintéssel kijárt 500 hold erdő megérteti velünk azt az őszinte mély szeretetet, mely­­lyel nivei az »örök ifjú« papjukat körül vették. . Társadalmi és egyházi munkájának méltánylása 1915-ben eljutott a trón magasságig és a Ferenc Jó­­zsef-rend lovagkeresztjével tüntette ki a király. Híre, neve csakhamar túlnőtt a szűk falusi ha­tárokon. Az egyházmegye gyülekezeteinek mindenre kiterjedő figyelme hamar egyházmegyei tanácsbiróvá, 1896-ban esperessé választotta. Tagja volt a magyar­országi egyetemes konventnek, majd az államfordulat nehéz napjaiban* a főpásztor nélkül maradt dunántúli egyházkerületünk szlovenszkói részén, mikor »szellő se rebbent, sóhaj se rezdült« az árva ajkakon, mikor legjobbjaink is a tört »száraz ágon hallgatag ajakkal« minden mindegy tompa közönyével ültek: Patay Ká­roly mint rangidősebb esperes átveszi, mint püspök helyettes, törvényeink értelmében a közegyházak ügyei­nek intézését. Utazik, levelez, éjt és napot egybetold, a félénket bátorítia. a lemondva nyöszörgőt munkába állítja, az új élet lehetőségével lelket lehel a halni készülőkbe és életre hívja — emberfeletti erővel a csehszlovákiai három magyar református egyház­­kerületet, melyek ügyeinek intézésében mint a szlo­venszkói ref. egyetemes egyház konventjének és zsi­natjának rendes tagja soha nem lankadó, fáradtságot, lehetetlent nem ismerő lelke ugyancsak kivesízi oroszlánrészét... Alkonyodó életének két forró nagy szerelme volt: a komáromi egyházmegyéből Kiskoszmályra át­telepített Béthel-árvaház és a még csak az álmodozó lelkek egére rajzolódott magyar ref. tanítóképezde ügye. Rajongó szeretettel hallottam mind a kettőről beszélni. Szemében az ifjú lelkesedés lángja gyulladt ki, a mindenre elszánt, küldetése, diadalmaskodó ere­jének apostoli meggyőződése valami csodálatos föl­döntúli zengést kölcsönzött ilyenkor erőtlen ajkának. Akit szeret az Úr, azokat gyakorta próbára is teszi. Ha a próbák nagysága és a szenvedések lelket perzselő tüze arányban van az Isten szeretetének me­legével, akkor Patay Károlyt nagyon szerette az Isten. Jób szenvedése az Ö szenvedése — Jób tűrő, istenfélő hitével. 38 éves korban elveszti forrón sze­retett hitvesét, 9 apró gyermek gondos édes anyját: Klára Ilonát... A 9 gyermek közül 7 szintén elment az édesanyja után. A megmaradt kettő messze az atyai háztól boldog családi körben él. A régi fészekbe hazatérő gyermekek, kis unokák kacagó szempárja az élettel történt csendes megbékélés derűs szivárványá­val övezték körül a jó nagyapónak fehér, tiszta homlokát. 1936-ban megvált esperesi tisztétől és lelkipász­tori állásától, mikor nyugalomba vonult s a barsi egyházmegye örökös tb. esperesnek választotta meg. A nyugdíjazás után Nagykálnára vonult vissza. Temetése volt gyülekezetében, Alsószecsén tör­tént az egyházmegye nagy részvéte mellett. A temp­lom előtti téren a lelkészi szolgálatot Czeglédy Pál esperes végezte Lk. 24:29 alapján. A temetőben Szabó S. Zsigmond lelkészegyesületi elnök búcsú­zott a lelkésztársak, Nagy Sándor, a komáromi refor= mátus tanítóképző igazgatója pedig a tanítóképző­intézet nevében, mely intézet igazgatótanácsának az elhunyt elnöke volt. ® @ e) ® @§! ®®®®®®(g ® ® ® ® ®S S Ä ® @ S) 5 VEGYESEK 1 «1 ® ©§@5®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®)®;®®©®®®®?®® — Gyászhír. iMély részvéttel értesültünk, hogy Szabó György, a tatai ref. egyházmegye örökös tisz­teletbeli gondnoka szeptember 21-én, 91 éves korá­ban csendesen elhunyt. Az egyházi élet minden terén kálvinista hűséggel szolgált. Az agg pátriárka teme­tése szeptember 24-én volt Nagytagyos pusztán. A temetési szertartást Lő ke Károly esperes és Somogyi István jkönnye-bánhidai lelkipásztorok végezték. Áz igazak emlékezete áldott. — Bertók Béla ref. püspök most töltötte be munkácsi lelkészi szolgálata 25-ik évfordulóját. Eb­ből az alkalomból hívei meleg ünneplésben részesí­tették a püspököt. Révész Imre püspök tolmácsolta az egyetemes konvent és a tiszántúli egyházikerület, Enyedy Andor lelkészi főjegyző a tiszáninneni, Sörös Béla püspök a dunáninneni, R. Vozáry Aladár ország­gyűlési képviselő a kárpátaljai egyházkerület üdvözletét. — Tanévnyitás. A pápai teológiai akadémia szept. 23-án tartotta tanévnyitó ünnepségét a főis­kolai díszteremben. A 89. dics. 1. v. elémeklése után dr. Tóth Endre teol. tanár Bibliát olvasott és buzgó imádságot mondott. Dr. Tóth Lajos teol. igazgató A Biblia és 'a régészeti tudomány címen igazgatói székfoglaló értekezését olvasta feí, melyben a leg­újabb ásatások eredményeit ismertetve, mélyenjáró következtetéseket vont le az Ószövetség történeti ér­tékéről. Rámutatott arra, hogy az ásatások sok diva­tos feltevést megcáfoltak és a komoly hívő örömmel fogadja a tudományos kutatás tényleges eredményeit. Tanévnyitó beszédet az egyházkerület nevében Ólé Sándor főiskolai lelkészi gondnok mondott, aki János apostol első levele alapján arra buzdította az ifjúsá­got, hogy ne szeresse a világot, hanem szeresse az Istent, mert így szolgálja legjobban az evangéliom ügyét a világban. A Krisztus szolgája életén meg kell látszania, hogy naponta olvassa az Igét. Kiss Sándor főiskolai szénior az iskolai törvényeket olvasta fel, majd a CXXII. zsolt. 2. v. eléneklésével az ünnepély véget ért. A teológiára 50 hallgató iratkozott be: I. év 11, II: 14, III: 13, IV: 12.

Next

/
Thumbnails
Contents