Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-08-27 / 35. szám
Ötvenedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1939 augusztus 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A református vallásoktatás dolga* A református vallásoktatás dolga. 1. Általánosságban ismeretes, hogy mily erős a törekvés hazai egyházunkban a vallásoktatás ered méli ye sebbé tételére. A f. évi konventi jegyzőkönyv 120. pontja szerint a Sárospatakon tartott lelkészi-tanári-tanítónői konferencia a következő indítvánnyal járul az egyetemes konvent elé: »Vegye fontolóra és ^áldozatos, költséget, munkát nem kímélve építse konfirmációi és vallásoktatási rendszerét olyanná, hogy az a személyes hit ébresztésére, tervszerű és rendszeres fejlesztésére a mainál alkalmasabb, a követelményeknek megfelelőbb legyen. Alkosson egy új vallásoktatási és konfirmációi tantervet és módszertant, bocsássa ezt elméleti és gyakorlati embereknek, szakköröknek rendelkezésére a legalaposabb megvizsgálás és hozzászólás céljából. Hívjon össze e célból országos vallástanítási és konfirmációi szakértekezletet. Vegye ki forgalomból az alkalmatlannak bizonyult tankönyveket és Írasson megfelelő módon újakat.« Erre a lelkes indítványra az egyetemes konvent a következő határozattal felel: »Az egyetemes konvent tudatában van annak, hogy milyen fontos a vallásoktatás eszményi szolgálata. Ezért hálás köszönettel vesz minden konkrét és az ügyet előrevivő javaslatot«. Kevés szavú és mégis nagyon érthető, meleg szívű s a hiábavaló útaktól mégis visszatartó a konvent kapunyitása a vallásoktatást eredményesebbé) tenni akaró javaslatok előtt. Sőt maga is terelgeti a nyitott kapun befelé a javaslatokat. Konferenciát tartat az egyházkerületek vallásoktatási szakelőadóival, hogy beszéljék meg, miként lehetne a vallásoktatás részleteibe mélyebb bepillantást nyerni — a nem ref. iskolákban, hova elemi mindennapi tanköteleseinknek 29.7o/o-a jár. Vallástanítási vezérkönyvek Íratásának eszméjével foglalkoztatja az egyházkerületeket. Foglalkoztatni akarja az egyházmegyei értekezleteket az új, vagyis a használatba most kerülő vallástani könyvekkel, hogy azokról konkrét formában véleményt mondjanak. Készítteti az egységes egyházi iskolai felügyelet szabályzatát —•, módosított statisztikai íveket stb. A konvent pedig nem hiába tárt kaput. Egyházmegyei tanítóegyesületek foglalkoznak szerteszét a megnagyobbodott, de Isten ítélete szerint még mindig csonka hazában a vallásoktatás javításának javaslataival. Hadd említsem meg itt Döbrössy Józsefnek és Gáti Samunak a mi tanítógyülésünkön elhangzott melegszívű, az egyház és a gondjaira bízott lelkek iránti * Részlet Kiss Zoltán nyárádi lelkipásztor, lelkészértekezleti elnöknek a pápai egyházmegyei lelkészértekezleten előadott megnyitójából. hűséges szeretettel telt és tartalmas előadásait. Az Orte ez idei közgyűlésének főtárgyáúl tűzte ki a vallásoktatás megreformálását s már előzőleg a Tanítók Lapjának szinte két egész számát szentelte oda Szilágyi Sándor ide vonatkozó tanulmányának s azon alapuló Javaslatának közlésére. Szilágyi Sándor tiszteletre méltó javaslata »kívánja, hogy a vallásórán ne az ismeretek, hanem a vallásos lelkűiét és a református öntudat fejlesztése, templomlátogatás és az egyházhoz való ragaszkodó érzések felköltése legyen a, cél«. — Egy hónap sem telt el még az Orte közgyűlése óta s már hozza a Tanítók Lapja Kulcsár Dezső helyreigazítani akaró tanulmányát, mely szerint téves a vallásóra célját érzések ébresztésében keresni —: »a vallás valóban a legfenköltebb élmény, amit azonban nem szabad az érzések szűk keretei közé szorítani, mert gyökeréig áthatja ez a lelki élet mindhárom síkját: az érzelmet, értelmet és akaratot«. így sodródtunk bele mi is, itt a pápai egyházmegyében a vallásoktatás reformjának munkájába. Erről a mi munkánkról, mert a vallásoktatás dolga minket a legközelebbről érdekel, és mert a mi munkánkat lelkésztársaim közül kevesen látták, szólni óhajtok értekezleti megnyitóm »A vallásoktatás dolga« c. fejezetének következő, 2-ik részében »Az illusztráló rajzok szerepe a bibliai történetek tanításában« cím alatt. Május 4-én, Esperes úr hozzájárulásával tartott ! valláspedagógiai szemináriumunk tárgya volt ez, amint I tudják is a meghívóból lelkésztársaim s amint a megjelentek látták is. Mert itt látni lehetett. Rajzokat, bibliatörténeti alakok és helyzetek rajzát, melyet maga írt a nagy táblára s aranyos humor keretébe foglalt az egyik előadó, Császár Ede, a mi tanítóegyesületünk elnöke. Látni lehetett kész képeket, melyeket a másik előadó, Dózsa János ág. ev. tanító hozott magával. És látni lehetett illusztris hallgatóságot, illetve látóságot —, mert itt mindakét érzékszervünket foglalkoztattuk —• az egyházmegye tanítói karát majdnem teljes számban, Esperes úrral élükön lelkészeket.* e. m. gondnokunk kényszerű elmaradását jelentő táviratát. leien volt Püsdö1< úr. a nőnevelő igazgatósása és tanári kara, a theol. akad. tanárai, az állami tanítóképző igazgatója és több tanárav ág. ev. kiküldöttek, a tanítónőképző és a theol. akadémia ifjúsága. A nagy érdeklődés központja Gergely Ferencnek, .az ismert, tehetséges pedagógusnak előadása: »A beszélő kréta Isten szolgálatában«. Először a fiuk számára. Hogy a pedagógia minden tantárgynál mily hatalmas haladást tett, csak a vallásoktatás van elmaradva. Hogy fáj az eredménytelensége. Hét, sőt kilenc évi vallástanítás és — vallástalanság, üres templomok, vasárnap megtörésie, kevés úrvacsorázó ... Szép ez! Csakhogy megérhettük, hogy pedagógusaink
