Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-08-20 / 34. szám
Ötvenedik évfolyam.___________________34. szám. Pápa, 1939 augusztus 20. A KIÉ hivatása. Részlet Teleki Pál gróf miniszterelnök losonci beszédéből. Meleg szeretettel üdvözlöm a kongresszust, üdvözlöm a KIÉ-t, amelynek munkáját nem először látom és amelynek tagjaival nem itt fogok először kezet és akikkel régóta dolgozom. Zöld asztalnál ültünk együtt, táborokban jártunk együtt s ott ismertem meg nemcsak az erőt, hanem azt a hitet és hazaszeretetet, azt a munkára való komoly, áldozatos elszántságot is, amely a KIÉ-ben megvan. És ha azt gondoljátok, hogy talán én is hozok hozzátok ide valami erőt, megmondom, erőt merítek én is, — hiszen a mi erőnk egy gondolatból fakad: »Isten és a haza gondolatából, s ez a gondolat egyformán és egy cél felé visz«. Ezért nem különbözünk egymástól mi, akik egyek vagyunk Isten előtt, alázatosak és a hazáért mindent áldozok. — Három dolog hozott ide. Egyik a magyar egység gondolata, a másik erdélyi vérem, azé az Erdélyé, ahol a keresztény magyar felekezetek együttes, kéz a kézben való munkája szolgálta ezt a hazát mindenkor és szolgálja ma is a magyar gondolatot, a magyar eszmét, a magyar akarást, a magyar nemzet örökkévalóságát. A harmadik, ami idehozott, az ifjúság szeretete, azé az ifjúságé, amelynek füzéből merítünk acélosságot, munkakészséget és főleg hitet a jövőben. — Azt szokták mondani, hogy az ifjúságé a jövő. De ez nem elég, ez így csak szólam. Magasabb szemszögből egyik nemzedék jön a másik után; — ti is idősebbek és valamikor öregek lesztek. Akkor továbbadjátok azt, amit éreztek, amit tudtok és amit hisztek, továbbadjátok az utánatok következőknek, akik ma még csak kis gyermekek, azok pedig továbbadják a majdan megszületendőknek. Mi sem merítettünk csak magunkból., hanem folytattuk azt, amit az öregektől, az ősöktől átvettünk, vissza száz és ezer évekre visszamenőleg. Gondozzuk a haza szent fűzét nemzedékről-nemzedékre és próbáljuk azt gyarapítani. A múltból így lesz jelen, a jelenből pedig a jövő. Ne felejtsétek el ezt soha! Ebben a munkában — mert ez muríká az egyénre, mint mindnyájunkra nézve — képezzük egymást és önmagunkat is. A KIE-munka a nemzet különböző ilyen testveinek munkájából, a képzésnek, az önképzésnek a munkájából áll. És vágy a képzésre, vágy arra is, hogy többet tudjunk, többet ismerjünk meg és hogy megismerjük egymás lelki világát, megtaláljuk abban azt, ami szép és jó és mindezt gyarapítsuk a haza javára. Ez a vágy szép a KIÉ és más magyar ifjúsági testületek munkájában, mert ez a vágy az anyagiakon messze túl lelki értékek megszerzésére, lelki értékek ápolására irányúi és talán valahogyan örvendetes felelet a XIX. század anyagiasságára, amely ma az ifjúság egy részének lelkében még él. Az ifjúság viszonylagos fogalom; láttam húszéves öreget, de nyolcvanéves fiatalt is. — Ez a képzés sokoldalú: vallásosság, erkölcs, becsület és tisztesség, hazafiság, műveltség és szociális érzés és még sok minden egyéb, ami ehhez tartozik, s ami vele jár. Ezt a legrészletesebb felsorolás sem merítheti ki és nehéz beszéddel, formákkal kifejezni azt, ami a gondolatunk és érzésünk. Ezeket a gondolatokat egyszerre kell a lélekben éreznünk, de sohasem részletekre boncolva, hiszen ezek a fogalmak nem külön fogalmak. Ezek a fogalmák a lélek egyszerűségében egyesülnek. A XIX. század valahogyan úgy tanította, hogy ez a személyiség nem az emberből, hanem talán anyagából áll. Ez a személyiség nem kell nekünk. A személyiség jelent családtagokat és az egész családot, amelyben a személyiség gyökerezik: jelenti a szülőket, a nagyszülőket és ősöket, a testvéreket és rokonokat, gyermekeket, unokákat és késő unokákat egyaránt. Jelenti az embert úgy ahogy és ahol él, jelenti az embert falujában, városában, környezetében s egyben jelenti annak a falunak, városnak, környezetnek a képét is, amelyben él, amelyet szeret, amelyet szolgál, amelyet példájával, — ha jó példát mutat — tanít. — Ép így jelenti a személyiség a tágabb környezetet is. Jelenti a tájat, a megyét, mert a magyar megye nem más, mint egy táj, egyforma életformát élő emberek egysége, amelynek mindegyike, ha megismerjük, megszeretjük, — mindegyike kicsit más, de mindegyik ennek a magyarságnak más és más képe. így válik belőle szép bokréta vagy drágakő. Jelenti ez a személyiség a kereszténységet általában, amely, ha erős bennünk, összetart s akkor kéjz a kézben haladunk előre. Jelenti a magyarságot, az egész magyarságot, mert minden magyar ember, aki hazáját részben közvetlenül, részben a hazáján keresztül Istenét híven szolgálja, az önmagában az egész magyarságot hordozza. — Ne felejtsétek el az élet semmiféle helyzetében, hogy mindegyikünk egyformán felelős Magyarországért. E tekintetben nincs külömbség köztünk. (Helyeslés és taps.) Mindenki felelős nemcsak azért, mert kevesen vagyunk, — a nagy nemzetek is így tartják. Mert minden nemzet kicsiny, ha nem érzi át minden egyes tagja ezt a felelősséget és minden nemzet nagy, ha ezt a felelősséget átérzi. — Elsősorban vallásosnak és erkölcsösnek kell lennünk. Mit jelent a vallás? A vallás nem más, mint a végtelennel szemben annak megismerése, hogy végesejc vagyunk. Véges a tér, amelyben mozgunk, véges az élet, amelyben élünk, véges az akaratunk és sokszor igen gyenge, véges a tudásunk, mert az, amit tudunk, csak parányi azzal szemben, ami van, — a végtelenség H a REFORMÁTUS FÓTSKOU ) DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK
