Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-15 / 3. szám

12. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1939.

X gyermelyi ref. takarékmagtár ügyében

Komárom és Esztergom k. e e. vármegye alispánja 7448/1938. ai. szám alatt a következő határozatot hozta:

A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. te. 57. §-ában gyökerező jogkörömben megállapítom, hogy a gyermelyi ref. egyházközség takarékmagtárának kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályai értelmében kezeli a vezetőség a takarékmagtárat, működését a dunántúli ref egyházkerület püspöki hivatala is ellenőrzi és folyó év június hó 18-án kelt 1398. számú átirata szerint ellene kifogás nem merült fel. A gabonaraktár vezetősége által kivetett százalék egészen természetes következménye a gabonatárolással együtt járó veszteségeknek és azoknak az árkülönbözeteknek, amelyek a takarékmagtári gabona őszi beszedése és tavaszi kiadása következtében állanak elő. A tatai járás főszolgabirájának, mint rendőri büntető bírónak folyó évi május hó 4-én 962. kihágási 1938. szám alatt hozott jogerős ítéletének indokolása alapján fentiek megállapítása után leszögezem, hogy a fenti gabonaraktár működéséhez külön engedély megszerzése és felmutatása nem szükséges.

Miről értesítem :

1. A dunántúli református egyházkerület püspöki hivatalát, Pápa;

2. A m. kir. székesfehérvári II. csendőrkerület szomori különítményét 27/bűn 1938. számra; és

3. A tatai járás főszolgabiráját folyó évi július hó 29-én 844. számú jelentéséhez csatolt iratok visszaküldése kapcsán.

Esztergom, 1938 december 11.

A kiadmány hiteléül:

Szőllösy Dr. Frey

h. vm. irodaigazgató. alispán

(P. H.)

Utrechti levél.

A holland »Stipendium Bernardinum« jóvoltából az utrechti egyetemen ez idő szedni hat magyar theologus-diák tanul. Tanul, tehát nem igen ér rá arra, hogy honvággyal és egyéb ilyen dolgokkal törődjék. Hanem azért abban megegyezünk néha-néha, hogy »most szeretnénk otthon lenni«. Mondanom sem kell, hogy ilyen alkalom karácsony is, ami itt jóval egyszerűbb keretek közt folyik le, mint amilyenhez mi otthon hozzászoktunk. S persze különösen szerettünk volna otthon lenni novemberben, amikor végre valóság lett a régi vágynak, ha csak egy darabja is. Szerettük volna végigélni az ünnepléseket, kiabálni, lelkesedni, Himnuszt énekelni az otthoniakkal, de hát csak be kellett érni az újságok betűivel. S a betű, bizony száraz tudósító, különösen, ha 'holland nyelven van írva. De a holland betűs újságnak legalább megvan az az előnye, hogy megvéd az egyoldalúságtól

Még októberben erősen érzett a cseh propaganda visszhangja. Benes mint »nagy patrióta« és más díszes jelzőkkel szerepelt, az egyik cseh barát lap pedig éppen magyar-ellenes cikkeket hozott, amelyeknek egyáltalán nem a hízelgés volt a szándékuk. Á legtöbb újság azonban elfogulatlan becsületességgel tárgyalta a problémát^ pontos térképekkel, statisztikai adatokkal. Egy kis szenzációt keltett Barth Károly levele, mely szerint ezekben a napokban »minden cseh katona a Krisztus egyházáért küzd és szenved«, amit még a német theologusok is, akik majdnem mind a barthi theologia hívei, »dogmatikai kisiklásnak« minősítettek. A hosszú várakozás feszültségét aztán végre megszüntették november első napjaiban a vezető helyen közölt cikkek . a müncheni egyezmény eredményéről. Az elfogulatlan cikkíró persze itt is beszél az idegen politikai körök diplomáciai győzelméről a magyar törekvések rovására, hanem azért örömünk így is határtalan volt. Napok múlva megérkező magyar újságokból olvastuk a bevonulás történetét sva forró levegőt lehelő hetükből megéreztünk valamit abból, ami otthon végbement s amit nem olvasni, hanem végigélni kellett volna, az ünneplést, az örömöt.

Hanem azért nekünk is jutott valami, pár kedves élmény, amely azt mutatta, hogy nemcsak odahaza örülnek, sőt nem is csak a magyarok örülnek. Német kollégáink üdvözöltek bennünket s aznap, mikor a »jó hír« először jelent meg az újságokban, Brouwer professzor jött be órát tartani, feltűnő volt ' már az, mikor mosolyogva, külön köszönt magyar hallgatói felé, a katedráról oedig néhány meleg szó- I ban fejezte ki örömét a bennünket ért nagy esemény ! fölött. Amint később olvastuk, a magyar napilapok hírei közt, zajos ünneplés és egyebek is voltak ezzel kapcsolatban. Nos, nem volt zajos ünneplés, mi később levélben köszöntük meg a professzor figyelmét és kedvességét, egyébként pedig, mint rendesen, folytatódott a tizenkét apostol tanításának tanulmányozása, talán bennünket figyelmeztetve legelőször arra, hogy a világ azért nem áll meg, nekünk folytatnunk kell a munkánkat, kinek-kinek á maga helyén!

Tóth Kálmán.

SS® SS® ®® ®@®@®®®® ®®® ® ® Ä® ® SS® 3

A ®

| VEGYESEK |

1 ©S®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®)®®®®®®®®®®®®®®®®^

;

— Lőke Károlyt, a tatai ref egyházmegye esperesét meghívták a Várady Lajos elhalálozása következtében megüresedett szőnyi lelkipásztori állásra. Folyó hó 4-én szerdán délután a presbitérium, a választók és a politikai község képviseletében húsz tagú küldöttség jelent meg Szomódon és nagy szeretetről és ragaszkodásról tévén bizonyságot, kérték fel esperest a megüresedett lelkészi állás elfogadására. Ugyanakkor átnyújtották a gyülekezet minden szavazati joggal bíró tagjának aláírásával ellátott meghívási jegyzéket is. Esperes néhány napi gondolkozási idő után megköszönve a szőnyi egyháznak szeretetböl jövő, megtisztelő meghívását, elküldte értesítését, mely szerint több súlyos ok említése mellett, a szomódi gyülekezetnek a múltban is és ezalkalommal is kifejezésre juttatott ragaszkodására való tekintettel az állást elfogadni nem tudja.

Gyászhírek. Mély részvéttel értesültünk, hogy a legidősebb pápai diák, nemes Szalóky Dániel nyug.

! igazgatótanító, az Orsz. Ref. Tanítóegyesület, az Eöt- I vös-alap, a Somogymegyei Ált. Tanítóegyesület, a Belsősomogyi Ref. Tanítóegyesület tb. elnöke, tagja, j Erdőcsokonya község díszpolgára, néhai nagyatádi S Szabó István volt tanítója stb. január 6-án, hazájának,

, egyházának és családjának szentelt élete 94-ik évében, j rövid szenvedés után az Úrban elpihent. Temetése i január 7-én Erdőcsokonyán volt igen nagy részvét ! mellett. A megboldogultban vitéz Szalóky Lajos ig.-