Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-06-18 / 25. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 125. oldal. Iskolalátogatás Csurgón. A középiskolai felügyelő munkakörét abban állapítja meg az egyházkerületi Szabályzat, hogy tartozik a hatáskörébe utalt két középiskolát: a csurgói és pápai gimnáziumot évenként egyszer meglátogatni. Ä pápai gimnáziumot az 1938—39. iskolai esztendőre vonatkozólag a székesfehérvári kir. tanker, főigazgató helyettesével egy időben, 1939 jan. 6—11. napjain látogattam meg, a csurgói ref. gimnáziumban pedig 1939 június 8—10. napjain végeztem a hivatalos látogatást. Megvallom, hogy mindig nagy örömmel megyek Csurgóra, nemcsak azért, hogy szeretettel fogadnak, hanem főleg azért, mert a fejlődésnek, a haladásinak évről-évre annyi jelével találkozom, ami boldoggá tesz. Az idén különösen nagy várakozással indultam útnak, mivelhogy e hó 3-án szép, szinte országos ünnepség között több emléket avattak föl ott. Várakozásomban nem is csalódtam. Amit láttam, fölülmúlta várakozásomat! Amint beléptem az intézet kapuján, a teljes virágzásban levő rózsalugas végén jobb oldalt láttam a mi dicsőemlékű főgondnokunknak, gróf Tisza Istvánnak az emlékét, balról az intézet nagynevű tanítványának, Báksay Sándor püspöknek a mellszobrát. Tovább haladva a gyönyörű parkban, ahol rózsaligetek váltják föl egymást, szemembe tűnt az épülő cserkész-otthon, melynek tervét a legkiválóbb műépítész, Medgyasszay István készítette. Előtte áll Kozma Andornak, egyházkerületünk tanácsbirájának, a nagy magyar költőnek fehér márványból készült mellszobra. Nem messze tőle feltűnik a Berzsenyi Dániel-emlék, talán legsikerültebb a most fölállított emlékművek között. Az ifjúságra nézve nagyon tanulságos föliratát műértő gonddal választották meg. Tudom, hogy itt nincs kritikának helye, itt csak gyönyörködni, örülni lehet és szabad, mégis kifejezést adok annak a nézetemnek, hogy jobb lett volna, ha Berzsenyivel kapcsolatban azt a jelenetet örökítette volna meg a művész, amint íaz intézet nemes alapítója, gróf Festetich György a keszthelyi helikoni ünnepély alkalmából hajadon fővel eléie megy Berzsenyinek s ezekkel a szavakkal fogadja: »Rokonok vagyunk!« Valóban rokonok voltak, nem testileg, hanem lelkileg, a haza iránt való nagy szeretetben. Mindezzel azonban nincs vége az örömnek és gyönyörűségnek! Koronája az egésznek a rajzteremben kiállított művészi nagy festmény, melyen a művész azt a jelenetet örökíti meg, mikor gróf Festetich leteszi a csurgói ref. gimnázium épületének az alapkövét. Szent áhítattal szemléltem a remeket, míg ott voltam, többször megnéztem; még most is annak a hatása alatt állok. Milyen szép volna, ha ma is történnének ilyenek, hogy egy r. kath. fő úr a reformátusoknak alapít gimnáziumot!... Csak egyszer tudnánk még ennyire fölülemelkedni mindenen s nem néznénk mást, csak a haza szent érdekét. Ezek után fogtam hozzá a gimnázium belső életének a vizsgálatához s boldog megelégedéssel állapítom meg hogy örömöm itt sem volt kisebb. A legelső, amit egy iskolánál nézni kell, hogy milyen a tanárikar. Régi igazság, hogy az iskola a tápár s a jói iskola a jó tanár. A csurgói ref. gimnázium vezetősége az újabb időben különös gonddal szemeli ki a tanárokat. Bár a móddal, ahogy ez a válogatás történik, nem értek egyet, mégis el kell ismernem, hogy szerencsével történik ott a tanárok megválasztása s olyan tanárikara van az intézetnek, hogy nem egy tagja van, aki bárhol megállná a helyét s viszont egy sincs, aki absolute értéktelen volna, mert az ilyen egy iskolai esztendőnél tovább nem maradhat ott. A tanárok megválasztásánál csakugyan nem néznek mást, mint az iskola érdekét s ez a legnagyobb érdeme az intézet vezetőségének. Felekezeti iskolánál nincs is nagyobb kötelessége a vezetőségnek, mint az, hogy jól válassza meg a tanárokat, mert míg az államnál, ha egy tanár valahol nem felel meg, áthelyezik más munkakörbe; de a felekezeti iskola nem szabadulhat meg ilyen könnyen a tehetetlen és lehetetlen tanártól. A tanár mellett legfontosabb tényező az iskolánál a tanuló ifjúság. A tanuló ifjúság létszáma az utóbbi években feltűnőién megnőtt, szinte megkétszereződött. Az 1938—39. iskolai évre 533 tanuló iratkozott be s ami a legörvendetesebb, a ref. valláséi tanulók száma szaporodott. Itt is megvan az a baj, ami minden ref. gimnáziumnál észlelhető, hogy a kiadások fedezhetése céljából kénytelen az intézet létszámra dolgozni. Mennyivel kedvezőbb helyzetben vannak az állami s a más felekezeti, nem református gimnáziumok, ahol az állam vagy a fenntartó felekezet olyan szerencsés helyzetben van, hogy a létszámra való tekintet nélkül tudja fedezni a kiadásokat, melyek évről-évre nagyobb terhet rónák az intézetre. Mindamellett az ifjúságról is csak elismeréssel lehet szólni; fegyelmezett szorgalmas ifjúság benyomását teszik az emberre. Tudják, hogy nagy föladat vár reájuk s fontos nemzeti és felekezeti érdek követeli, hogy erkölcsben, tudományban minél jobb felkészültséggel lépjenek ki az életbe. Az intézeti épület elhelyezése a legideálisabb, melynek párja alig van az országban, külföldön is kevés. Fenyves veszi körül, melynek egy része parkírozva van, maguk tenyésztik a virágokat is, melyeket kétszer váltanak föl: tavasszal és nyáron. Olyan, mint egy jól gondozott főúri kert. Ami megint az ifjúságot dicséri, soha egy virágot le nem taposnának. Kímélik „mintha a sajátjuk volna. Az épület immár nem tudja magába fogadni a megnövekedett ifjúságot. Ezen a hiányon csak új építkezéssel lehet segíteni s legjobb lesz, ha még egy emeletet húznak a most egyemeletes, szép épületre. így kimagaslik majd az épület a fenyők közül, amelyek bizony most túlnőnek rajta. Szép két intézménye a gimnáziumnak az internátus és a köztartás. Az internátust évről-évre nagyobb számban veszik igénybe a szülők, illetőleg tanulók. A régi és új internátuson kívül még három, ú. n. kis internátus működik. Mindenütt szép rend és tisztaság van, az erkölcsi és tanulmányi felügyelet is elsőrangú. Az idén nyílt meg az intézeti kórház és rendelő, amely tisztaságával, rendjével bármely nagy intézetnek becsületére válnék. A köztartásban példás rend és tisztaság uralkodik. Fehér abrosszal terített asztalok mellett Thonetszéken ülve, porcellán tányérból, alpakka evőeszközökkel esznek a fiúk, szép üveg korsókból, metszett üveg poharakból isznak. Az ételek Ízletesek, tisztán készülnek, mennyiségük is megfelelő. Lehetetlen a legnagyobb elismeréssel meg nem emlékezni a felügyelő tanárról, Bodó Jenőről, meg arról a tisztes házaspárról, akik igazán önzetlenül, páratlan becsületességgel vezetik a köztartást. A baj csak az, hogy a köztartási helyiség szűk s két csoportban étkeznek a tanulók, ami, arra való tekintettel, hogy a tanítás
