Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-06-11 / 24. szám

! 20. oldal. 1939. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. Feltétlenül helyes az a követelmény, hogy hivő, imádságos lélekkel kell hozzáfogni az írás magyaráza­tához, azonban ebből „rendszert“ alkotni lehetetlen. Isten lelkének a bírása, a Bibliának pneumatikus meg­értése mindenkor kegyelmi ajándék. Ha pedig kegyelmi ajándék, akkor nem tudományos vizsgálati elv. így tehát a pneumatikus exegézist, mint írásmagyarázati elvet elfogadni nem lehet. Nemcsak azért, mert az írás­nak ilyen megértése kegyelmi ajándék, hanem azért is, mert ez az irányzat a másik végletbe esik ; a históriai — kritikai — vallástörténeti és pszichológiai exegézis megfeledkezett arról, hogy a Bibliában Isten szava szól hozzánk, a pneumatikus exegézis pedig arról nem akar tudni, hogy Isten szava emberi módon, emberekhez szól. A megoldást az a kettős egység adja meg, amire kezdetben céloztunk, hogy tudniillik az emberi és isteni elem nem választható el egymástól, azaz: nincs pneu­matikus exegézis a históriai-tudományos exegézis mellett, hanem azzal együtt. A helyes exegézis történeti és pneu­matikus. Annál is inkább, mert Isten Igéje számunkra írásban van adva, ezzel pedig együtt jár, hogy első­sorban az írás betűjét kell megértenem s csak ha a szöveget magát megértettem, jutok el a tartalomhoz, a lényeghez. Hogy a sorok között olvashassak, elsősor­ban magukat az egyes sorokat kell ismernem. Aki a szószerinti értelemmel nem törődik, egész bizonyosan a saját gondolatait és tapasztalatait teszi írásmagyará­zata alapelvévé s végül is azt olvassa ki az írásból, amit ő akar. Pedig az exegéta nem ura a szövegének, sőt inkább szolgája — meg kell hajolnia az előtt, amit a szöveg mond. Mindezt ismerve, felmerül a kérdés: hogyan vé­gezzük tehát exegétikai munkánkat? melyik az a mód­szer, amelynek segítségével az írás kettős egysége kö­vetelményeinek megfelelően járunk el ? A választ a theo­­logiai exegézis adja meg. Mint a neve is jelzi, ez az írásmagyarázati eljárás mindenekelőtt a theologia szol­gálatában áll. Az írás theologiai jelentőségét igyekszik kidomborítani s mint ilyen, a hangsúlyt arra helyezi, hogy a Biblia Isten szava. Isten szólt a szent írókhoz s Ö szól hozzánk is. Elsősorban tehát azt kell tudnom, mit mondott nekik. De ezzel nem elégszem meg.' Isten hozzám is szól, s nekem is ugyanazt mondja, amit a rég letűnt idők embereinek: a Szentírás bizonyság­­tételei, fenyegetései és ígéretei tehát a ma emberéhez szólnak. Ezzel a tételével a theologiai exegézis mentes a históriai exegézis egyoldalúságától, de ugyanakkor men­tes a tiszta pneumatikus-pszichologiai eljárás tévedésétől is: hogy Isten mit mond nekem ma, azt a múltban 'adott parancsa alapján tudom. Azaz: a theologiai exegézis szoros egységben van a históriaival, arra épül fel. A theologiai exegézis tehát a ma emberéhez akar szólni, Isten szavát, mint hozzánk intézett beszédet — parancsot, akarja hirdetni, de ugyanakkor nem feledkezik meg arról sem, hogy az írásmagyarázás . speciális helye — az egyház, még pedig a Jézus Krisz­tus egyháza. Az exegézis ennek a szolgálatában áll. A theologiai exegézis objektív tényezőkből, a hitből és a kijelentésből indul ki, ez az ereje. De ugyanakkor meg van a gyengéje is — terhelve van szubjektív elemekkel: magyarázatomra nézve nem le­het közömbös az, hogy melyik egyházhoz tartozom, milyen theologiai-vallási közösségnek vagyok a tagja. Ezek a szubjektív tényezők azonban ember-voltunk­hoz tartoznak. A theologiai exegézis éppen ezért alá­zatos, tud arról, hogy megállapításai időileg fel­tételezettek s így elismeri más exegézis lehetőségét is. De amikor másokkal szemben alázatos, ugyanakkor harcol annak a jelentésnek és annak az értelmezésnek az igazságáért, amelyet ő képvisel. Megadja másnak a létjogot, de ő is jogot formál a létezéshez. S végül: a theologiai exegézis eklektikus: egyes szavakat és gondolatokat kiemel az összefüggésből s a többit azok köré csoportosítja, tehát ő határozza meg, hogy mi a lényeges. Ez az előnye, de egyben a hátránya is, mert minden ilyen értékeléssel vele jár az, hogy míg egyfelől megnyílik a szemünk bizonyos szavak és gondolatok meglátására, ugyanakkor érzé­­katlenül és vakon megyünk el mások mellett. * Amilyen torzó a tudós, aki csak a kritika és a tudomány szemüvegén keresztül boncolja a Bibliát, ugyanolyan torzó a theologus, aki az Írást históriai­­pszichologiai-theologiai összefüggés nélkül, csak a »maga feje szerint« exegetálja. S ez áll nemcsak a prédikációkészítésünkre, de a csendes óráinkra is. Hogyan exegetáljunk? melyik »elvet« tegyük a magunkévá? — ha valaki ezt, vagy ehhez hasonló kérdéseket tenne fel nekem, ezt válaszolnám: min­denekelőtt akarjunk theologusok lenni. Ezzel adva van minden exegézis kiindulópontja, nevezetesen, hogy Isten Igéjének és az egyháznak a szolgálatában ál­lunk. Ha ezt mindig szem előtt tartjuk, akkor egész biztosan nem száraz tudományt fogunk prédikálni, nem is vallástörténeti elbeszéléseket, vagy theologiai vitákat tartunk, hanem az élő Isten üzenetét hirdet­jük a ma emberének. Ez az egyik biztosíték. A má­sik pedig ez: exegétikai tisztánlátás megóv bennün­ket attól, hogy a saját theologiánkat és lelki élmé­nyeinket hirdessük Isten beszéde helyett. Utrecht. (Vége.) Kiss Sándor. 1 VEGYESEK 1 ® ® ® S S 3®®@®®®®®@®@® ®®®®®@®®@® ®® ®@® ® £)®@® 3 ® ® — Gyászhír. Mély részvéttel értesültünk, hogy hídvégi és kutasi Kutassy Gyulámé negyedi Halász M.ária ügyvéd özvegye, életének 82-ik évében Pápán, június 4-én csendesen elhunyt. Temetése június 6-án volt nagy részvét mellett. A gyászszertartást Ólé Sándor lelkipásztor, főiskolai gondnok végezte, aki megható szavakkal mutatott rá az 50 esztendőt öz­vegységben töltött asszonytestvérünk élete nagy ta­núságára: az Istenbe vetett, rendíthetetlen hitére. Buzgó olvasója volt a zsoltároknak és a Szikszay Ke­resztyén Tanításainak. A főiskolai énekkar gyászéne­keket zengett. A résztvevő sokaságban megjelent M.edgyasszay Vince püspök úr is, valamint a kerü­leti tanintézetek tanári testületéi teljes számban. A megboldogultban Kutassy Mária nőnevelő-intézeti igazgatónő szeretett édesanyját gyászolja. Az igazak emlékezete áldott. — A veszprémi református egyház június hó 11-én tartja új iskolája és gyülekezeti háza felszen­­telési ünnepélyét a következő sorrendben: Június 10-én, szombaton délután 6 órakor hálaadó isten­­tisztelet. Június 11-én, vasárnap délelőtt 1/^9 órai kezdettel a Veszprémi Református Egyházmegye Pres­biteri Szövetségének konferenciája. Délelőtt 10 óra­kor ünnepi istentisztelet. Igét hirdet Medgyasszay Vince püspök. Délelőtt 11 órakpr az új épületek fel­­szentelési ünnepélye az udvaron. (Rossz idő esetén a templomban.) 1. Közének: XC. zsoltár. 2. Alkalmi

Next

/
Thumbnails
Contents