Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-05-28 / 22. szám

Ötvenedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1939 május 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Jövel Szentlélek Úristen! Istentiszteleti rendtartásunk értelmében gyakran felcsendülnek az apostoli hitforma bizonyságtevő hangjai a református hívők ajkain. Hiszek egy Isten­ben, mindenható Atyában..., hiszek a Jézus Krisz­tusban, Istennek egyszülött Fiában... és hiszek Szentiélekben! De amíg minden istentiszteleti alkalommal meg­emlékezünk az Atya Istenről, mindeneknek teremtő­jéről és a Fiú Istenről, a mi édes Megváltónkról: a Szentlélek Istenről leginkább csak pünkösd ünnepén szoktak bizonyságot tenni sok-sok református temp­lomban. Pedig ha Krisztusunk tanításai mélységeibe bele­tekintünk, megértjük, hogy Szentlélek nélkül mem volna hitünk, nem ismerhetnénk Krisztust és sohasem épülhetnénk fel lelkiházzá, Isten templomává. Krisztus az út. De ha nem ragyog előttünk amaz isteni Lélek, sötétségben járunk és csak botorkálunk jobbra-balra, mígnem belezuhanunk a legmélyebb szakadékba, amelyből nincsen menekvés. Ha nem töltetett még ki reánk Istennek Lelke, nem vagyunk a Krisztuséi és nem élhetjük az Ő éle­tét a mi benső emberünkben és sohasem mondhatjuk el: élek többé nem én, hanem él én bennem a Jézus Krisztus. Ha Isten Lelke nem munkálódik bennünk, nem tudjuk, mi az igazság, a világ fiai vagyunk, jöven­dőbe nem láthatunk, egy szebb, tisztább, boldogabb világról nem prófétálhatunk s nem tudjuk hinni, hogy eljön e földre Isten országa. Óh ,ha Krisztus mennybemenetele után tíz nap múlva nem küldötte volna el ama Vigasztalót, — nem volna keresztyén anyaszentegyház. S ha az elmúlt 19 évszázad folyamán Istennek Lelke nem munkáló­­dott volna hatékonyan egyesek és nemzetek életében, milyen sötétségbeen ülne az emberiség. De a kegyelmes Atya Isten nem hagyja magukra az övéit sohasem! Amint megkönyörült a bűnös világon akkor, mi­dőn nem tudta megtalálni a bűneiből való szabadu­lás útját és csak vergődött és ^sóhajtozott: bárcsak meghajlítanád az egeket és leszállanái s adta az Ő Egyszülött Fiát, Ki által van váltságunk és idvessé­­günk, megkönyörült rajta akkor is, midőn visszatért a mennybe, s a Fiú ígérete valósággá lett, eljött ama Vigasztaló, az igazságnak lelke, aki bizonysá­got tesz Őróla. S Isten adja az ő lelkét mindeneknek, kik hit­tel kérik tőle. Adományainak részese lehet minden ember ,ki szent meggyőződéssel vallja, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szentháromság egy örök Isten belőlünk, élőkövekből akarja megfépíteni a maga di­csősége ama templomát, melyben egyedül az Ő aka­rata érvényesül. Óh jövel hát hozzánk is Szentlélek Úristen, töltsd be sziveinket épen, mennyei szent ajándékkal, szív­­béli szent buzgósággal! Magyarbarnag. Szilassy Sándor. Az Úr Lelke. Lk. 4: 18. A mi szemünkben örök harcot vív egymás ellen az anyag és a lélek. Általában az értelmetlenségy a bűn az anyaghoz tap*ad. Az anyagból tör elő a szenvedély, az önzés, a tehetetlenség. A rend1, az ér­telem, az önzetlen áldozat, a szenvedély feletti ura­lom: a lélek uralmából van. A pünkösdi Lélek azonban nemcsak a rendet, az* értelmet, a fényt és az anyag feletti uralmat jelenti, hanem ennél sokkal többet: az Isten ismeretét és megismertetését. Az úrnak Lelke ha ránkszáll, úgy tesz, mint az első jeruzsálemi gyülekezettel: iste­nünkhöz köt bennünket, hitünket megerősíti és meg­szenteli. Úgy tesz ,mint Nikodémussal, akit a sötét testén megvilágosított, újjászült. Úgy tesz, mint Ézsaiással, akit felkent, hogy az Evangéliomot hir­desse, a töredelmes szívüeket vigasztalja, foglyoknak szabadulást hirdessen, vakok szemeit megnyissa. Az Úrnak Lelke köt bennünket együvé egy belső, látha­tatlan kötelékkel. Ha annak uralma alatt járunk, ak­kor nő az Isten országinak dicsősége. Észre kell' vennünk, hogy az Úrnak Lelke nem a lélek általá­ban, hanem az Isten munkáját végző Lélek. Nekünk lelkészeknek és egyházi vezetőknek kü­lönösen ügyelnünk kell arra, hogy mit mond az Úr Lelke. A világ, az anyag sokszor annyiba elfordítja a mi tekintetünket is a lényegesről, annyira odaköt a mindennapi élet küzdelmei által a világhoz, hogy nem halljuk meg a Lélek beszédét. Az anyag biro­dalmához tartozik a világ általában. A világban az anyag látszik uralkodni. Az pedig rendszerint ellen­séges magatartást tanúsít Isten akaratával szemben. A világban uralkodó világias felfogás ellen, saját bűneink ellen a Szentlélek munkájával küzdhetünk csak eredményesen. Gyülekezeteink kereteit meg­erősíthetjük mindenféle törvényes hatalommal, pénz­ügyi művelettel, egyéni rátermettséggel, emberi okos­kodással, de mindaddig, amig abból hiányzik a pün­kösdi Lélek ereje, egységre vezető belső energiája, amig arra rá nem száll az Úr Lelke, addig ki van téve a szélnek, a viharnak, amely éppen akkor rom­bolja szét, amikor legnagyobb szükség volna az egységre. Szükség nélcünk mindnyájunknak Lélektől szü­letnünk. Szükség nékünk mindnyájunknak tudnunk

Next

/
Thumbnails
Contents