Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-05-14 / 20. szám

1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 101. oldal. munka akadályai, hogy lehetne jazokon segíteni, mennyi pénz vagy milyen más segítség kellene. Utasítás. A szabályrendelet előírásai minden szórvánnyal (puszta, külterület) rendelkező anyaegyház lelkipász­torára s presbitériumára egyformán kötelező. Az uta­sítás a szabályrendeletnek azon részeire terjed ki, ahol a végrehajtás módja pontosabb körülírást kíván. A szórvány gondozó bizottság olyan gyülekezetek­ben, ahol a presbiterek száma 12-őt meg nem halad, lehet maga a presbitérium. A szórványgondoző bizott­ság legalább negyedévenként gyűlést tart, gyűléseiről jegyzőkönyv vezetendő s amennyiben nem azonos a presbitériummal, határozatait megerősítés és tudomá­sul vétel végett presbitériumnak bemutatja. A szórványgondozó bizottság az egyes szórvány­­községek (puszták, tanyák, lakott helyek, külterületek) ügyeinek intézésére, illetve a lelkipásztor jnellett az ügyek intézésében segédkezésre az anyaegyház tagjai közül alkalmas szórvány felügyelőt választ. Be lehet állítani egy, vagy több, esetleg minden szórvány­­község számára külön felügyelőt. Az egyes szórványhely ekem az ott élő s reformá­tus egyházunk iránt hűséget kimutató buzgó szórvány­­füveink közül szórvány megbízott választandó. A szór­­ványmegbizott az összekötő szerv a szórványfelügyelő, illetve a lelkipásztor között. Ő a szórványban élő egyháztagok egyházi elöljárója, gondnoka. A szórványban élő hívekről nyilvántartás veze­tendő. A nyilvántartásba feljegyzendő minden egyes szórványban élő hívünk neve, foglalkozása, családi körülményei, ha családos ember, házastársának neve, ha ez nem református, akkor vallása is, az a körül­mény, hogy reverzálisos házasságban élnek-e vagy nem s milyenben — a gyermekek száma, a ref. val­­lású gyermekek neve, életkora, ha iskolaköteles kor­ban vannak, annak az iskolának neve, ahová járnak, -— továbbá a szórványhivek vagyoni körüllményei, egy­házi adója stb. Általában mindaz, amit a szórványhivő­vei kapcsolatban feljegyezni szükséges. E nyilvántar­tás minden évben legalább egyszer kiigazítandó, a változások, — elköltözések, születés, halálozás, beköl­tözések — bevezetendők. Esperesi egyházlátogatás alkalmával a vizsgáló bizottságnak a szórványbizottság jegyzőkönyvével együtt bemutatandó. Ahol szórványfelügyelőt, vagy szórványmegbizot­­tat beállítani nem lehet, ott minden a szórvámygondo­­zással kapcsolatos teendő a lelkipásztorra hárul. A lelkipásztor felelős egyébként a felügyelők s megbí­zottak ténykedéséért. Munkájukat ellenőrizni tarto­zik, tudomása nélkül a szórványokban semmi sem történhetik. Ahol a szórványhelyek nagyobb tömegben van­nak, a szórványbizottság szórvány cső portokat tartozik létesíteni s ezek központját olyan helyre kijelölni, amit a csoport egyes helyein lakó hívei könnyen megköze­líthetnek s ahol számukra istentisztelet tartható. A szórványközpontokban tartandó istentiszteletek idejét, ha az szabályszerű időközökben tartatik, — évenként, — ha bizonytalan időpontokban tartatik, /esetenként tu­datni kell a szórványfelügyelő, s a szórványmegbizot­­tak útján, vagy közvetlenül postai úton, — minden egyes szórványban lakó hivővei. Ahol szórványközpontok létesítésére a szórvány­helyek kevés száma miatt szükség nincs, gondoskodni kell a szórványokban külön istentiszteletek tartásáról. Ennek helye és ideje esetenként a szórványhivekkel közlendő. Ahol a szórvány az anyaegyháztól kis távolságra (4 km.nen belül) van s így külön szórványistentisztelet tartása nem látszik szükségesnek, gondoskodni kell arról, hogy a szórványban lakó hívek az anyaegyház­ban tartandó istentiszteletek időpontjáról tudomással bírjanak. Ahol kevés szórványhely van és a szórványhelyek az anyaegyháztól nagy távolságra esnek, de a szórvá­nyokban lakó hívek együttes lélekszáma nem haladja meg a 20-at, ahol tehát nem remélhető, hogy isten­­tiszteletre egyik szórványhelyen néhányan is össze­gyülekeznek több községből is, külön istentisztelet tartása nem szükséges, de gondoskodni kell róla, legalább is nagy ünnepek előtt, hogy a szórványban lakó hívek az anyaegyházban tartandó istentisztelet időpontjáról értesítést kapjanak. A lelkipásztor minden szórványhelyet tartozik időnként meglátogatni úgy, hogy legalább évenként egyszer minden egyes szórványban lakó hivővei talál­kozzék. Látogatásai alkalmával, különösen olyan he­lyeken, ahol az említett módon külön istentisztelet nem tartható, háziistentiszteleteket tartson lelkipász­tor. Látogatásának időpontjáról a szórványfelügyelők, és szórványmegbizottak útján, vagy közvetlenül, le­hetőleg előre értesítse a szórványban lakó híveket. Látogatása alkalmával lehetőleg kísérje el a szórvány­felügyelő s a szórványmegbizott is. De legalább a szórványmegbizottal minden látogatása alkalmával igyekezzék találkozni. A tanköteles gyermekek, akik mindennapi isko­lába az anyaegyházba -vagy hitoktatásra a szórvány­­központba távolság miatt nem járhatnak be, hitokta­tása elsősorban a lelkipásztor feladata. Ahol a tan­kötelesek száma nagyobb, hetenként, másutt nagyobb időközökben tartozik a hitoktatást végezni a lelkipász­tor. Ha a gyermekek hitoktatásáról a lelkipásztor indokolható módon maga gondoskodni nem tud, tan­könyvvel, utasítással lássa el a szórványmegbizottat, vagy a szülőt s időnként ellenőrizze a gyermek elő­­haladását. A tanköteles vizsgáztatását a lelkipásztor tartozik megejteni s hittani osztályzatát illetékes is­kolájánál bejegyeztetni. A szórványbizottság feladata gondoskodni a szór­ványgondozás anyagi feltételeinek megteremtéséről. Tartozik szórványköltségvetést készíteni, melynek szük­ségleti részébe fel kell venni a kiszállások (látogatás, istentisztelettafrtás, hitoktatás) úti- és fuvardíjait, az iratterjesztés végzésére szükséges költségeket, a sze­génysorsú tankötelesek tankönyvsegélyét s bármi egyéb előfordulható kiadásokat, — fedezeti részébe pedig fel kell venni a szórványban lakó hivek anyagi ere­jének gondos mérlegelésével a rájuk kivethető adó összegét, a tőlük várható adományokat, a szórvány­­istentiszteletek perselypénzét, ezenkívül az anyaegy­háztól az anyaegyház anyagi erejének megfelelő s a szórványkörzet nagyságával arányban álló hozzájáru­lási, — a missziói és egyéb segélyeket. A szórvány­gondozásról külön pénztárkönyv vezetendő. A szór­ványokból befolyó mindennemű adó, adomány stb. feltétlenül a szórványok gondozására fordítandó. A szórványbizottság feladata, hogy amennyiben más meg­oldásra találni nem tudna, költségvetése beterjeszté­sével a gondozás anyagi nehézségeinek feltárásával kérje a felsőbb hatóságok anyagi támogatását. A szórványokban lakó hivek gondozása épen olyan kötelessége az egyháznak, mint az anyaegyhá­zakban lakók lelki szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodás.

Next

/
Thumbnails
Contents