Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-05-01 / 18. szám
80. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. VARGA DEZSŐ 1866—1938. »Alta mit cédrus!«... A klasszikus költő e szavaira kellett önkéntelen is gondolnunk, amikor sebes szárnyakon szétrepült a gyászos hiradás annak a férfiúnak váratlan elmúlásáról, aki — mig erejének teljében volt: daliás s egyben robusztus külsejét tekintve valóban a magas, erős cédrushoz vált hasonlatos. Ugyanakkor azonban, mintegy mementó, fülünkbe hangzott az írás fájdalommal teljes igazsága is: az1 Úr még az Ő szolgáinak sem adott romolhatatlan erősséget! Varga Dezső darányi lelkipásztor neve az egyházi ié let mezején szélesebb körökben is jól ismert név volt. Bár nagy tehetségét, tudását egyházközségén kívül szorosabb értelemben véve legelsősorban a belsősomogyi egyházmegye s a dunántúli egyházkerület életében kamatoztatta, mint számos közegyházi megbízatás arra termett s mindenkor a legnagyobb hűséggel betöltője, de — kivált ifjabb éveiben s férfikora teljén — a különböző egyházi s nem egyszer világi lapokban is megjelent magvas, tartalmas s mindenkor izzó egyház- és hazaszeretetről tanúskodó írásai révén neve közismertté lett az egész egyetemes magyar református egyházban is. Erős ítélőképesség, a megismert igazság bátor, félelmet, megalkuvást nem ismerő megvallása, a meggyőződés szilárdsága, kiváló szónoki képesség, a sokszor talán ridegnek látszó külső alatt meleg, baráti szív voltak egyéniségének főbb, jellemzőbb vonásai. És ha már szó esik újabban itt-ott, — általánosító jellegénél fogva néha talán bántónak látszó megkülönböztetéssel háború előtti és háború utáni papi típusról: bátran elmondhatjuk, hogy ő egy olyan háború előtti típus megszemélyesítője volt, amiért nem j lehetett oka szégyenkeznie, mert az Isten országát és j annak igazságait, ha talán más, de ép olyan tiszteletreméltó eszközökkel és módszerrel igyekezett keresni s tőle telhetőén terjeszteni, mint lelkészi kaprunk újabb nemzedékének derék s kiváló képviselői! Varga Dezső 1866 május hó 15-én született a somogymegyei Szenta községben, hol édesatyja preoráns-tanítói tisztet töltött be. Hat gimnáziumi osztályt a szülőfaluja közvetlen szomszédságában lévő csurgói gimnáziumban végzett, a többit Sárospatakon, ugyanott végezte el a négy teológiai évfolyamot is. Az első lelkészi képesítőt Sárospatakon, a másodikat Pápán szerezte meg, kiváló eredménnyel. A theológiai tanulmányok befejezése után hazajött szülőföldjére s a belsősomogyi egyházmegyében több helyen teljesítve s,-lelkészi szolgálatot, 1892 március havában a héricséi gyülekezet rendes lelkészi állomását foglalta el. Itt működött nyolc éven keresztül, 1900 márciusáig, amikor is a b.-somogyi egyházmegye akkor legnagyobb, legnépesebb egyházának, Darányinak lelkésze lett. Darányban szolgált 31 éven át, 1931 nyarán történt nyugdíjba meneteléig. Az egyházmegye korán felismerte kiváló képességeit s ezért a bizalom a különböző megbízatások, tisztségek egész sorával tisztelte meg. Évtizedeken át, egész nyugdíjba meneteléig rendes képviselője volt az egyházmegyének a kerületen, volt igazgató-tanácsos, egyházmegyei, majd egyházkerületi tanácsbíró s fontos ügyek tárgyalása alkalmával gyakran hallatta gyakorlatias irányú, bölcs megfontoláson alapuló hozzászólásait. Talán legfontosabb szerepet akkor töltött be, amikor a szerb megszállás idején mint esperes-helyettes az egyházmegye megszállott területén lévő egyházközségek ügyeit intézte, bölcs körültekintéssel, kellő eréllyel s eszélyességgel. Hitestársával, szül. Begedi Etelkával közel 48 évet töltött el békés, boldog házasságban. Nagy, népes családdal áldotta meg őket az Or, kilenc gyermekük volt, közülök nyolc élő, s a nagy mértékben elharapózott, szégyenletes divattá vált »egyke« világában a darányi parókia felett is méltán zendülhetett meg sokakat megszégyenítőleg a zsoltáriró éneke: „Házadban feleséged Mint a szőlővessző, Gyümölcsöt hoz tenéked, Ha eljő az idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szived örül!“ A nyugalom éveit, miket, sajnos, korán bekövetkezett halála nem engedett hosszúra nyúlni, kezdetben Kisdobszán, kedves veje, Szilágyi Árpád lelkipásztor s családja körében töltötte, örvendve a szépen fejlődő kis unokákban s kedvteléssel dolgozgatva kis szőlőjében. Majd amikor vőjét Kunmadarasra hívták el lelkészül, oda is követte őket a múlt év folyamán. Ez év elején hazajött Somogyba látogatóba, itt élő kedves gyermekeihez s egyikük, Gréczi Pál, hetesi körjegyző családja körében, febr. 3-án, d. ti. csendes beszélgetés közben, mit sem sejtve, váratlanul elhunyt. Temetése febr. 5-én d. u. ment véghez, népes, nagy családja s az egész község és környék könnyeitől, részvététől kisérve. A gyászháznál Szabó Bálint egyházmegyei főjegyző, hedrehelyi lelkipásztor emelte buzgó imádság szárnyain a vérző sziveket az örök kegyelem s kiapadhatatlan vigasztalás kutforrásához, a templomban Keresztes Gyula, egyházmegyei tanácsbiró hirdette az örökélet igéit, híven, találó vonásokkel jellemezve szépen felépített beszédében az elhunytat s hintve a vigasztalás balzsamát a megsebzett szivekre. A temetőben Fábián Mihály helybeli lelkipásztor liturgiális funkciója után alulírott mondott búcsúszavakat az egyházmegye és egyházkerület nevében, melyeknek az elhunyt hosszú időn keresztül sokféle megbízatásaiban oly hűséges szolgája volt. Volt gyülekezete, a darányi egyházközség is képviseltette magát a temetésen. * »Alta ruit cédrus!«... kidőlt az életerős, hatalmas cédrus! Igen, — Te már pihensz, kedves Dezső Bátyánk, nemesen megfutott pályád s életharcod után várod az örök Bíró kezéből a híven harcolók koronáját. Mi még, akik élünk, folytatjuk Isten nevében az ő országáért a legnemesebb, legszebb harcot, hogy végezetre mi is oda térjünk meg, ahol Te pihensz, az anyaföld ölébe, ott is Isten karjai közé, a boldog feltámadás reménye alatt! Pihenj nyugodtan, álmodj édesen! Sírod felett virraszt az örök isteni kegyelem, szeretteid, pályatársaid, barátaid soha el nem múló kegyeletes emlékezése! Isten Veled! A viszontlátásra! Halka Sándor. — Molnár Máriának nagy láda élelmiszert küldött a Külmissziói Szövetség. Aki a szállítási költségekhez hozzá akar járulni, küldje adományát a SzöJ vétség címére: Budapest, IX., Calvin-tér 8., II/17.
