Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-04-17 / 16. szám

1938.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

71. oldal.

beismerjük a magunk jóra képtelenségét s az isteni követelmények súlya alatt megtörve, rálépjünk a megváltás egyetlen lehetséges útjára —- fogadjuk el a Jézus Krisztusban felkínált kegyelmet.6

e) Brunner Emil szerint a Hegyi Beszéd parancsai és a világban való élet nem egyeztethető össze egymással. A szeretet törvénye és a világ öntörvényűsége: két ellentétes pólus, mely (ebben a világban) soha meg nem szüntethető. A Hegyi Beszéd parancsai csak arra valók, hogy utaljanak az egyetlen, nagy szeretet-parancsra.7

B) A Hegyi Beszéd mindenütt érvényes azoknak a felfogása szerint, akik Jézusban társadalmi reformátort látnak, akinek igazi célja :a szociális niegv állás. A Hegyi Beszéd parancsai nem egyebek, mint a szociális viszonyokra adott előírások. Ennek az iránynak a hívei főleg azokra a bibliai helyekre hivatkoznak, amelyek a földi javak értéktelenségét hangsúlyozzák (Mt. 6:19; 13:22; Lk. 12:33). Egyes textusokat egyenesen a »kapitálizmus« ellen intézetteknek minősítenek (Mt. 6:24; Lk. 6:2Q) s előszeetetrtel hivatkoznak /arra, hogy Jézus is a »szegények« közé tartozott8 (Mt. 2:23; 8:20; 17:27; 2 Kor. 8:8).

Tolsztoj nevét említhetjük itt elsősorban, de idetartoznak a svájci vallásos szociálizmus és az amerikai ú. n. »szociális evangélium« nagy alakjai is (Kutter, Ragaz—Peabody, Mc Cown). Mindezek megegyeznek egymással abban, hogy »az az új világ, amely után vágyódnak az emberiség legjobbjai, csak akkor fog megvalósulni, ha majd a Hegyi Beszéd, mint a praktikus cselekvés normája, új politikai és szociális rendet teremt az egyének és a népek életében egyaránt«.9

Krisztus evangéliuma és a kultúra közt éles ellentétet látnak. Éppen ezért nem egyszer metsző kritikával illetik a »hivatalos« keresztyénséget, mely a társadalmi együttélés kérdéseiben nem Jézus parancsaihoz igazodik. Szemére vetik, hogy elvilágiasodott, odahagyta a krisztusi egyszerűséget, világi hatalmasságok szolgája lett.. .10

C) Az eschatologikus fölfogás. Mig Tolsztoj és a vallásos szociálizmus hívei ebben a világban akarják megvalósítani a Hegyi Beszéd követelményeit, addig az ú. n. »eschatologikus magyarázat« éppen ellenkezőleg, a Hegyi Beszédben szakítást lát nemcsak a világ mai rendjével, hanem magával a világgal is.11 Jézus, akárcsak a Keresztelő, meg van győződve, hogy a világ vége a közvetlen közelben van. Ezért kíván tanítványaitól emberfölötti teljesítményeket, amikre egyébként gondolni se lehetne. A Hegyi Beszéd, mint Weisz János mondja, nem egyéb, mint »Az utolsó döntőharc kivételes törvénye«.12

Ugyanebben a gondolatkörben mozog Schweitzer Albert is, aki azt hirdeti, hogy Jézus követelményei csupán átmeneti jellegűek, nem számolnak semmiféle természeti kötelékkel, kultúrával, családi, társadalmi viszonyokkal: Jézus szeme előtt csak egy cél lebeg — Isten országa, mely a legrövidebb időn belül elérkezik. A Hegyi Beszéd szerinte »interim-etika«, mely arra a kérdésre akar feleletet adni, hogy: hogyan kell elniök a tanítványoknak az Isten országa eljöveteléig terjedő idő alatt?13

D) Az érzelem-etikai irány, élén Harnack Adolffal, Jézust úgy tekinti, mint aki főleg az emberi személyiségre helyezte a hangsúlyt, azért, mert ebben látta a legnagyobb értéket.14 A megújult egyének hozzák majd létre az új gazdasági és társadalmi viszonyokat. A személyiségnek ilyen nagy hangsúlyozásával találkozunk Weine 1 és Brouwer15 munkáiban is.

Müller János nagyhatású könyve16 ugyancsak azt 1 igyekszik bizonyítani, hogy a Hegyi Beszéd nem szó' szerint veendő előírásokat tartalmaz, hanem csupán azt az érzületet mutatja, amelyből kell kialakulnia és táplálkoznia a keresztyén életnek. Az egész életet | átható érzületen fordul meg minden.

E) A modern történeti fölfogás íazt az álláspontot képviseli, hogy Jézus tanítását abból az ellentétből kell megérteni, amely az Ő felfogása és a korabeli rabbinikus theologia között állt fönn. Jézus a Hegyi Beszédben foglalt állást a vallási és etikai kérdésekkel szemben, miközben egyáltalán nem törődött azzal,

| hogy követelményei megvalósíthatók-e, csak arra vigyázott, hogy gondolatait a lehető legélesebben fogalmazza meg. Windisch nevét említjük, mint aki ennek az iránynak legjellegzetesebb hirdetője.17

F) Dibelius és Bultmann nevét kell még kiemelnünk, mint akiknek Írásaiban a Hegyi Beszédnek az

j eddigiektől eltérő megértésével találkozunk. Az előbbi szerint Jézus parancsainak semmi közük sincs ehhez a világhoz, rendeltetésük csupán az, hogy uialfanak a ! közelgő Isten országára, az evangélium lényege abban van, hogy döntés elé állítja az embert, döntés elé Isten és a világ között.18

Bultmannra nézve az a legjellemzőbb, hogy ő a ! Hegyi Beszédet és Isten országát a legszorosabb kapcsolatba hozza egymással. Isten országát pedig úgy ; tekinti, mint almely minden földi és 'idői jellegű I valóságnak az ellentéte, az »egészen más«.19 Jézus paj rancsai gyökeres engedelmességet követelnek tőlünk s ezáltal »vagy — vagy« elé állítanak bennünket: döntenünk kell vagy Isten, vagy a világ mellett, mert harmadik' lehetőség nincsen.

G) Utoljára, de nem utolsó sorban említjük az egyházi atyákat, reformátorokat és a nagy biblicistáhat, akik a Hegyi Beszédet krisztocentrikusan értették

: és magyarázták — a Hegyi Beszéd tartalma: Krisztus munkája, az, amit Ő tett, tesz és tenni fog érettünk.

A Hegyi Beszéd különböző magyarázatainak értékelése.

A reformátori irásmagyarázás-elv alapján mérve az említett »megoldási kísérleteket«, rögtön szembetűnik azok közös hibája: az nevezetesen, hogy Jézus Krisztus és a Hegyi Beszéd egymástól el nem választható, a íkettő egy és ugyanaz. Amint ezt az összefüggést szem elől tévesztjük, azonnal bekövetkezik a félreértés: nem Jézus Krisztusról van többé szó, hanem arról, hogy hogyan gondolkodik vagy Ő, vagy az exegéta a Hegyi Beszédben érintett problémákról.

A mondottak szem előtt tartásával bírálatunk a következőképpen alakul:

AJ Nem lehet leszűkíteni a Hegyi Beszéd érvényességének körét s azt mondani, hogy Krisztus parancsai csak az emberek »választott csoportjára«, vagy csupán az élet bizonyos területein érvényesek, mert Isten nemcsak ezt, vagy azt kívánja tőlünk, nemcsak az egyes cselekedeteinket, hanem egész lényünknek (az Ő szolgálatába állítását követeli. Munden részengedelmesség annyi, mint engedétlenség.

Különbben is az egész Szentírás egybehangzó tanítása bizonyítja, hogy az üdvösség mindenkire nézve azonos feltételek mellett adatik s épp »a Hegyi Beszéd prédikálja világosan, hogy csak két út van, a keskeny, mely az életre visz és a széles, mely a veszedelemre visz s az emberek is csak kétfélék, olyanok,