Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

4. í • tlai DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. Korunk tömege nem a Bastillon romboló csor­dája, hanem fegyelmezett és szertartásos ... Október­ben a mai francia kormányelnök lent járt Lens-ben. Tiszteletére felvonultak az egyesített baloldali szak­­szervezetek. 300.000 ember vonult el a Városháza előtt szertartásos csendben. A felemelt ököl épen olyan kimért előírásos volt, mint némely vallásban az imádkozó gesztus. Hiszékeny a mai tömegember. Nincs olyan tör- j tenet, olyan rémhír, olyan ígéret, amit el ne hinne.» Hitcbő' nem lehet könnyen kiábrándítani. Nem is jó vele kísérletet tenni direkt állítással. Ilyen hittel vallja azt, hogy a világkrizis meg­oldásának csak egy módja van, s ez az ő politikai párt­­programmja. Ebből a tényből származik korunk egyik nagy tragédiája, - az, hogy a tömeg türelmetlen, nem tűr más véleményt. Aki másként vélekedik, legyen az embertömeg, vagy magánember, ellenség, kiir­tandó. Innét a liberalizmus csődje. Utolsó vonása a mai tömegnek a vallásosság: Hit a nem látott dolgokban, a reményied dolgokról való meggyőződés. Csak a középkori ember tudott így dolgozni egy szebb jövőért. Csak a középkori em­ber tudta így elhinni, hogy a jövő szebb lesz, mint a jelenj, >s azt a jövőt az ő munkája, esietíeg önfeláldo­zása teremti meg. A tömegleiket az ösztönlények lelki sajátsága jellemzi; észszerű elv nem hat rá, az érzelmek kor­mányozzák és nem tud vezér nélkül élni. Mit tegyen ezzel a tömeggé verődött társadalommal a keresz­­tyénség? Egyáltalán tehet-e valamit? A pesszimisták azt mondják, nem tehet, az optimisták nagyon ked­vezőnek találják a helyzetet. Tény az, hogy a keresz­­tyénség valamikor ilyen környezetben hódította meg a világot: A római birodalom gazdasági és erkölcsi krízise korában. A reformáció egy fejvesztett, tömeggé verődött emberiségnek mutatta az igazi Megváltót. Akkor is gazdasági és erkölcsi krízis volt! Miért ne lehetne most is szava Krisztusnak? Hiszen régen is az Ö evangéliuma oldotta fel a tömeghangulatot. Bár a tömegek korában élünk, de ez a tömeg emberekből van összetéve. Mikor a tömeg szétoszlik, vagy a tömeggé verődött társadalom fiai gondolkozni kezdenek, úgy járnak, mint az én lensi magyarjaim, akik tüntetés után eljöttek imádkozni az istentiszteletre? Emberekké lesznek újra. Lelkűket átjárja a kere­sés ösztöne; hiába a vízió egy nemzetközi paradicsom­ról, vagy a faj világuralmáról, hiába pártfegyelem, gúny, kiközösítés, az emberek emberek maradnak, énjük csonkaságát megérzik. Megsejtik, hogy az ő álmuknál van valami nagyobb is. Az ő programmjuk­­nál van egy nagyobb programm: Az Isten fiaivá le­hetnek. Belekapcsolódnak a világteremtő munkájába s akkor megérzik, hogy az örökélet már a földön az övéké lett. Kiss Zoltán. — Az Őrség decemberi számában Vörös Lajos ír A szeretet ünnepéről, Szabó István (Velemér) prze­­mysli karácsonyát mondja el A kenyér c. cikkében. Az Élet kenyere rovatban Gombos István elmélkedik a megtartó Krisztusról. Fejes Gábor a nagyrákosi, Pethő Antal a barabásszegi, Pataky László a kercai, Vörös Lajos az őriszentpéteri, Gombos István a szala­­fői, Pöőr József a zalaegerszegi gyülekezetek tevé­kenységéről számol be, Körmend cím alatt pedig a központi gyülekezet életéből olvashatni érdekes ada­tokat. ®@®S@®®@®®®®®®®@®®®®@®®®®®®®<S®®®(é;®S®®®W ® (® 1 VEGYESEK 1 ® ® 5®@@®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®K®®@® Lapunk t. olvasóinak és munkatársai­nak Istentől gazdagon megáldott, boldog, új esztendőt kívánunk. — Dr. Darányi Káimán miniszterelnököt, főisko­lánk világi gondnokát a budapest-józsefvárosi ref. egyházközség újból főgondnokává választotta. Dr. Szabó Aladár elnök-lelkész üdvözlő beszédére dr. Da­rányi Kálmán többek között a következőket mondotta: »Csak az az örökérvényű alkotás, amellyel az Isten ajándékozott meg bennünket s nem az, amit embe­rek teremtettek. A faj, a ver és a föld ma divatos mítosza afapján sokan próbálnak tételeket felállítani s bár nagyjelentőségű állítások ezek és fölöttük sze­­methúnyni nem szabad, — imádni mégiscsak a Te­remtőt tudjuk. Ma mindenkinek megvan egyéni éle­tében a maga keresztje és az egyház munkásainak is kötelességük, hogy a lehetőt elkövessék az életküz­delemben vergődők gondjainak megkönnyítésére és a segítésre a szociális terhek hordozásában. A jó ma­gyar 'és jó keresztyen legfőbb erénye, résztvenni az ilyen munkában, mert így egyszere erősítjük egyhá­] zunkat és nemzetünket. Áldott vigasztalás, hogy vala­­j mennyiünk keeresztjének elviselésében Krisztus Urunk ■ mellettünk áll«. — Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Konkoly Thege Sándor m. kir. udvari tanácsos, a dré­­gelypalánki ref. egyházmegye volt gondnoka, a dunán­túli egyházkerület volt tanácsbírája, a lévai, illetve az ipolyszalkai kerület két-két cikluson át volt országgyű­lési képviselője, életének 86-ik, házasságának 52-ik évé­ben, dec. 24-én Budapesten elhunyt. A megboldogul­tat gyászolja felesége szül. nagyselmeczi Toldy Erzsé­bet, kilenc gyermeke, húsz unokája, az egész Konkoly Thege nemzetség, melynek egyik dísze volt, valamint a kiterjedt, előkelő rokonság. Bilkei Lipcsey Lajos Székesfehérvár nyug. hely. polgármestere, a mezőföldi ref. egyházmegye gondnoka zsinati rendes képviselő, tartalékos százados, karácsony első napján, életének 68-ik évében, Budapesten elhunyt. Gyászolják felesége szül. Kékessy Sarolta, gyermekei : Márton és Gabriella, édesanyja *özv. bilkei Lipcsey Tamásné, valamint a bilkei Lipcsey, mi.csinyei és beniczei Beniczky, bocsári Mocsáry és Kékessy csalá­dok. A megboldogult még a legutóbbi időben is élénk részt vett az egyházi közéletben, a zsinat legutóbbi ülésén felszólalt. Az igazak emlékezete áldott. — Tillinghast R. C. newyorki lakos, nemzetünk és főiskolánk jóbarátja Isten kegyelméből január 23-án tölti be 80-ik életévét. Ez alkalomból a főiskolai igaz­gatóság és a főiskolai könyvtár meleghangú levélben üdvözölte őt, mint aki évek óta számos értékes könyv­vel és folyóirattal támogatta főiskolánk nevelői munká­ját. Tillinghast azt gondolja, hogy a könyveknek nem az a feladatuk, hogy a polcokon porosodjanak, hanem hogy azokat minél többen használják és olvassák. Ezért ő a könyveket elolvasás után azonnal továbbadja. Főleg olyanokat lát el értékes olvasnivalóval, akik a nagy­világtól távol, félreeső helyeken élnek, vagy nincs meg az anyagi lehetőségük, hogy könyveket vásároljanak, így jutott főiskolánk is az ő címjegyzékébe. Bár nagyon elfoglalt ember, szívesen vállalkozik meghatározott és a könyvárosi forgalomban már nem kapható könyvek

Next

/
Thumbnails
Contents