Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-04-10 / 15. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1938 április 10. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A virágvasárnap kisértése* Máté 16. r. 26. v. A virágvasárnapról általában úgy gondolkozunk és beszélünk, mint az Ür Jézus földi életének legdiadalmasabb napjáról. Pedig erre a napra, ennek a napnak a történetére úgy is kell gondolni, mint Jézus földi életének legnagyobb kísértésére. A diadalban, a sikerben, az előmenetelben mindig több kísértés van, mint a kudarcban s megaláztatásban. Ezért van az, hogy az egyháznak ezen a földön, ebben a világban mindvégig küzdő ,harcoló egyháznak keli lenni és csak a túlvilágon, az örökkévalóságban válhat diadalmas, győző egyházzá. Bizonyára ezért van az, hogy nekünk magyaroknak a történelem folyamán több jutott ki a vereségből és a megaláztatásból, mint a sikerből, diadalból. És ezért van az is, amit a zsU dókhoz írt levél szerzője mond a hithősökről, akikre nem volt méltó ez a világ, akik bármennyit küzdöttek is, nem nyerték meg az ígéreteket, mert Isten ő felőlük valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül ne jussanak tökéletességre, hogy munkájuk eredménye, magvetésük aratása, önfeláldozó életük gyümölcse, méltánylása csak haláluk után, később jövő nemzedékek életében bontakozzék ki, nyilvánuljon meg és legyen látható valósággá. Isten megkíméli az ő választottjait a diadal és a siker kísértéseitől és veszélyeitől. Jézus életében virágvasárnapon ugyanaz a kísértés ismétlődött meg, amivel a pusztában akarta megejteni a sátán, mikor felvitte egy magas hegy tetejére és feltárva előtte a világ minden szépségét, azt mondta neki: mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ez a kísértés, amely ott a pusztában még csak ígéret, biztatás, jövőbeli káprázat j volt, most a pálmák vasárnapján valóságban, újjongó j hozsánnázásban, a sokaság örömmámorában, királyt megillető hódolatában ostromolta Jézust. De ő ellentállott ennek a kísértésnek. Nem azt csinálta, amit az újjongó sokaság várt és remélt tőle, nem a lázadás zászlóját tűzte ki, nem egy elnyomott fajnak, a béklyóba vert nemzetnek, nem egy politikai vagy társadalmi mozgalomnak állt az élére; hanem bement a templomba és kiűzte onnan az üzéreket és a kufárokat. Tette mindezt Jézus a felolvasott igében általa hangoztatott igazságnak a tudatában: mit használ valakinek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall, avagy micsoda váltságot adhat valaki az ő leikéért? Az ő lelke az Atyáé, egy az Atyával, mint ahogy mondja is végső vonaglásában a keresztfán: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet« Az ő lelkének az a mindennapi kenyere, tápláléka, növekedése, hogy cselekedje a mennyei Atya aka* Mutatvány Dr. Enyedy Andor A nagy király követségében című prédikációs könyve most megjelent 111. kötetéből. rátát. Ha ezt nem cselekedne, ha mást cselekedne, mint amit a mennyei Atya akar, akkor a lelke szakadna el Istentől, a lelke veszítené el a mennyei Atyával érzett közösségét. A lelke nélkülözné a táp: lálékot, a növekedést, a békét és az örömöt. És ha ő a lelkében kárt vallana, ha a lelke Istent elveszítené, kicsoda adhatná azt neki vissza, vagy kicsoda kjárpótolhatná ezért a lelki veszteségért! S ha ő nem tenné meg azt, a megváltásnak a munkáját, amire kedve van s amit a bünbeesett emberiség megmentéséért meg kell tenni, kicsoda teszi azt meg más ő helyette? Érdekes és tanulságos dolog, hogy a mi életünk virágvasárnapjai, diadalai szintén mennyi kísértést rejtenek magukban. Gyermek vagy, kényeztetett és becézett gyermek, akinek minden gondolatát és kívánságát lesik, akit minden bajtól óvnak és akinek féltő, szerető szívek minden napját játékká teszik? Menynyi kisértés van ebben, hogy az életet csak végig' játszani akard, játszva tanulni, játszva boldogulni és mindazt, ami nem játék: messzire elkerülni. Utazol a vonaton, nem kell fizetni, csak tudj hazudni, hogy ndii vagy még négy éves, vagy tíz éves. És azután jönnek a kísértések a többi hazúgságra, amelyek árán dorgálástól, büntetéstől, szégyentől menekülhetsz és sok kecsegtető jót megszerezhetsz magadnak. Ifjú vagy; szép fiatal ember vagy fiatal' leány s fiatalságod élvezésének lehetőségeivel is megáldva. Milyen kísértés ez, hogy fiatalságod kincseit tékozolva szórd, minden virágot leszakítani, ami utadba n nyílik. Felnőtt ember vagy, férfi vagy nő. Csa.ádot akarsz alapítani, férjhez akarsz menni, csak egy megegyezést kell aláírni, hogy születendő gyermekeidet más vallásra engeded át és tied az Isten helyett imádott lény, vagy a mindennél előbbre helyezett párti. Csak néhányszor kell elmaradnod vasárnap a templomból és már a másik vasárnap nem is fog az eszedbe jutni a vasárnapi időtöltés, üzletkötés vagy szórakozás mellett, hogy Isten hívó szavára is kellene hallgatnod és a lelkeddel is kellene törődnöd. Férfi sorsod könnyűvé tételére hány megalkuvás, elvtagadás, hány szirénhang csábít: hagyd az elveket, az erkölcsi szempontokat az apostoloknak és a prófétáknak, a papoknak és a vértanúknak; csak boldogulj és előrejuss; mindegy, hogy milyen áron. Asszonyi telkedhez hányszor férkőzik oda az emberi vélekedés okosnak látszó gondolata: miért bajlódnál gyerekekkel, miért áldoznád fel a termetedet, a kényelmedet, az idődet, a szabadságodat az anyaság oltárán; mikor ez oltár körül forgolódókat és áldozókat ma legfeljebb szánalommal, de legtöbbször gúnynyal nézik. Öregedő ember vagy. Igyekezz felhabzsolni még minden pohárt, kiélvezni evésben és ivásban, érzéki gyönyörűségekben, amit még nyújt az
