Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-03-27 / 13. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1938 március 27. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------—---------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Tanuljunk Baranyától! Baranyáról oly sok cikk, könyv jelent meg Lz utóbbi időben, hogy felsorolásuk is nehéz volna. Pusztuló falvakról, kivesző népről olvasunk Baranyával kapcsolatban s bizonyára megütközik rajt a legtöbb ember, amikor ez a cikk kezébe kerül, amely Baranyát olyan oldalról igyekszik bemutatni, hogy attól tanulni is lehet. Pedig lehet, s e cikkben éppen erre akarok rámutatni. A Keresztyén Ifjúsági Egyeesületek Szövetségének megbízásából januárban és február elején körutat tettem a Felsőbaranyai Egyházmegyében. A K1E munkáról készült képsorozattal vetítettképes előadásokat tartottam1 s e munka közben bejártam az egyházmegye gyülekezeteinek csaknem felét. Sokat láttam, sokat hallottam s az így szerzett tapasztalataimról szeretnék most röviden jeszámolni, hogy másoknak is szolgáljak ezzel. Én, mint lelkész igyekeztem szétnézni s a lelkészek munkájáról próbáltam következtetéseket levonni. Beszámolóm is ilyen irányú és nem szociológiai munka. Mindjárt körutam elején egy névnapon vettem részt, amitől meglehetősen féltem. Félelmemet megerősítette az is, hogy egy-két régi típusú lelkész alakját is láttam az összejövetelen. — És milyen kellemesen csalódtam! Már evés közben élénk vita keletkezett az egyházi élet aktuális kérdéseiről. De a háború előtti papi-típus is egészen megváltozott. Agilis, a gyülekezeti munkát szivükön viselő, komolyan dolgozó lelkészekké lettek azok, akik a háború-előtti papitípus megtestesítői voltak és sok helyen még most is azok. Milyen öröm volt hallani egy ilyen lelkésztől az építendő gyülekezeti, KlE-ház terveit, melyeket mint anya gyermekét, melengetett szivén. És még 70—75 éves lelkészek is igyekeznek és próbálnak beleilleszkedni, hogy úgy mondjam, az új lelki áramlatba. A baranyai lelkészek legnagyobb része érzi a felelősséget, ami baranyai lelkipásztor-voltánál fogva reá nehezedik s ez a közös felelősségérzet olyan lappangó értékeket hoztt napvilágra, melyekről eddig senkinek sem volt tudomása. Magasan felemelte a papság lelki színvonalát s általánosságban is beható gyülekezeti munkát eredményezett. A lelkészek közötti kapcsolatok fenntartását, a felelősségérzet élesztését célozzák a lelkészértekezletek. Az évi rendes két (szükség esetén négyöt!) egyházmegyei lelkészértélcezleten kívül az egyházmegye hat belmissziói körzetének lelkészei havonként más és más gyülekezetben értekezletre gyűlnek össze. A vendéglátó gyülekezetben gyülekezeti napot tartanak, amely istentisztelettel kezdődik s a presbiterekhez, ifjakhoz, gyermekekhez stb. való buzdításokkal folytatódik. Ezek a havi lelkészértekezletek szolgálják a lelkésztovábbképzést is. Minden összejövetelen legalább egy tudományos értekezés hangzik el, melyet valamely gyakorlati kérdés megvitatása s az egyházi élet, egyházi sajtó aktuális kérdéseinek megbeszélése követ. Egyik lelkésznél pl. csodálkozva láttam Újszövetség-fordítását; őt egy ilyen lelkészértekezletre az Újszövetségfordítások értékelésével bízták meg. A görög nem volt kedvelt tantárgya, de anynyit mindenesetre tudott, hogy a különböző fordításokat összevesse az eredeti szöveggel s ezek alapján új fordítást készítsen. És ez a lelkész — horribile dictu! — lelkésztanító. Az ilyennél aztán természetes, hogy testi és lelki erőinek időelőtti feKrlését jelenti a sok munka. Ezekkel a havi lelkészértekezletekkel egyidejűleg s ugyanabban a gyülekezetben van a lelkésznék értekezlete is. A »papné« nemcsak egy ember felesége, hanem a gyülekezet »papnéja« is, akinek ki kell vennie részét a gyülekezeti munkákban is és neki is szüksége van továbbképzésre. Ők is előadásokat, felolvasásokat tartanak és hallgatnak meg s megbeszélik problémáikat. Ezeken az értekezleteken áldozatok árán is megjelennek a lelkészek, mert nagyon érzik szükségét. Sokszor 10—15 km.-t kocsiznak olyan utakon, milyeneket dunántúli (egyházkerület!) ember talán el sem tud képzelni. Az áldozatok árán szerzett kincsek pedig drágábbak és tartósabbak. Még meg kell említenem olyan dolgot, amit itt hallottam először. Rendeznek Baranyában asszonykonferenciákat is, melyek rendezése valószínűleg elsősorban az »egyke« révén vált szükségessé. íme, baranyai utamnák röviden ezek a tapasztalatai, melyekre kötelességemnek tartottam felhívni a figyelmet. Igyekeztem tárgyilagosan, pusztán a tényeket felsorolni, ki-ki maga vonjon le következtetéseket. Vigyázzunk, nehogy Dunántúl is Baranya sorsára jusson. Előzzük meg a veszedelmet! Ébredjünk, rá hibáinkra és lássuk be azokat, — ez az első és legfontosabb lépés. Dunántúl jövője a lelkészek kezében van, legyünk hűek az Istentől ránk bízottakban. Ébredjünk felelősségünk tudatára, mielőtt késő lenne! Csak Krisztusban élő, Krisztusban dolgozó lelkészek állíthatják meg Dunántúlon is az egyke pusztítását és rakha^'ák le a szebb jövő alapjait. Okuljunk Baranyáról és — tanuljunk Baranyától! Zámoly. Biró Ernő ref. s. lelkész. — Fliedner Tivadar madridi evangélikus lelkész hosszas betegség után Berlinben elhunyt. Neve egybeforrott az evangéliom spanyolországi hirdetésével. Atyja alapította a madridi protestáns gimnáziumot, melyet Fliedner Tivadar nagy nehézségek közt tartott fenn.
