Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-02-27 / 9. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1938 február 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------—---------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Hogyan lehetne megszüntetni a munkanélküliséget? Az egyháznak elsőrendű feladata az igehirdetés, ez által a lelkek gondozása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ember testből és lélekből áll. A kettő kapcsolatban van egymással. Kölcsönösen hatnak egymásra és függenek egymásttól. Az egyház éppen ezért nem elégedhetik meg csak lelkimunka végzésével. Az evangélium igazságait, Jézus tanításait meg kell valósítani gyakorlatban. Jézus maga is törődött követői testi szükségleteivel: az éhezőknek kenyeret adott, a betegeket meggyógyította. A világháború után különösen megnövekedett az egyház szociális feladata. A szegények gondozása körül dicséretre méltó munkát végezett mindenik egyház, de van még a szociális munkának egy másik területe, ahol még sok a teendő, ahol nincs rendszeres munka, pedig a szegénység forrását itt lehetne betömni: ez a munkanélküliség. Munkanélküliség akkor áll elő, amikor a dolgozni akaró ember nem jut munkához. A világháború után jelentkező gazdasági válság termelte ki a munkanélküliséget majdnem minden államban. A munkanélküliség, kenyérnélküliség az ember anyagi és erkölcsi romlásának előidézője. A szegénység csüggedtté, közönyössé, érzéketlenné teszi az embert a vallás iránt és nem egyszer ellenségévé,. A munkanélküliség megszüntetésének két módja van: az egyik a munkaalkalmak teremtése, szerzése, a másik pedig a munkanélküliek elhelyezése. Nagyobb munkaalkalmak teremtése, ahol tömegeket lehetne elhelyezni, nem áll módjában az egyháznak, de az elhelyezést illetőleg már nagy munkát végezhetne az egyház lelkipásztora által. Ezen a téren az lenne a feladata, amikor tudomása van munkaalkalomról, állásüresedésről, akkor elősegítené a munkanélküliek elhelyezkedését, kenyérhez juttatását. Nincsen olyan falu vagy város, ahol időnként nem kínálkozna elhelyezkedési lehetőség. A lelkipásztor legtöbbször nem tud segíteni, mert a betöltendő állásra nem tud megfelelő embert ajánlani, ilyennek ismerése hiányában. A munkanélküliség megszüntetését szükebb körben csak úgy tudjuk elősegíteni, ha összeírjuk a munkanélkülieket. Ezeket egy meghatározott helyen összesített nyilvántartásba kellene venni — foglalkozás szerint csoportosítva, pl. munkás, kertész, lakatos stb. kiegészítve megfelelő adatokkal: életkor, családi állapot stb. —, ahonnan szükség szerint lehetne kérni embereket, ha valahol munkaalkalom kínálkozik. Nagy jelentősége lenne ennek szociális szempontból és nemzeti szempontból is. így meg lehetne oldani részben a telepítés kérdését is, melyet a közigazgatás nehézkesen tud végezni és nemzetiségi vidéken egyáltalán nem kielégítő módon. Ilyen módon lehetne vinni sokgyermekes családokat egykés vidékre is. Az állásnélküliek összeírását falunként, városonként végeznék vagy végeztetnék a lelkipásztorok. (Szószékről is fel lehetne szólítani jelentkezésre őket, egyébként is gyorsan elterjedne az összeírás hire.) Az adatokat központi helyre küldenek. Legmegfelelőbbnek tartanám, ha ezt a munkát kerületenként Végezné a négy theol. akadémián (egyelőre egyéb szerv hiányában), theologiai tanár irányítása mellett egy theologus. Ha valaki elhelyezkedett, azt törölnék a nyilvántartásból, az újabb jelentkezőt pedig nyilvántartásba vennék. Én is sokat el tudnék helyezni, ha tudnám, hogy hol és kik vannak munka nélkül, amikor erre alkalom kínálkozik. Itt a nyugati, trianoni határszélen pedig különösen szükség lenne megbízható, öntudatos ref. magyar emberekre, akik nem alkudnának meg a körülményekkel és nem olvadnának be a nemzetiségek közé. Sok föld is van eladó ezen a vidéken (telepítési, vitézi és egyéb földek), milyen jó lenne, ha tudnánk, kik akarnak földet vásárolni, telepedni, akkor nem kellene fájó szívvel nézni, hogy a magyar föld idegenek kezére jut. Pl. nem régen történt, hogy itt a trianoni határszélen osztrák területen lakó svábok vették meg a magyar területen levő földet, mert nem volt más vevő. Ne nézzük ezeket az állapotokat tétlenül és ne engedjük* hogy a magyar ember lába alól kivegyék a 'földet, kezéből a kenyeret, mert ennek nagyon szomorú vége lesz! Szeretném, ha szavaim visszhangra és pártolásra találnának. Szeretném, ha hozzászólnának és javaslattal jönnének elő azok, akik szívükön hordozzák a magyarság sorsát. Halasztgatásra itt nincs idő! Munden napi késedelem veszteséget, talán pótolhatatlan, jóvátehetetlen veszteséget jelent. Minél előbb megvalósulásra kerülne a gondolat, annál több kenyeret tudnánk adni az éhezők kezébe, annál több állást, elhelyezkedési lehetőséget, magyar földet tudnánk megmenteni magyar református testvéreink számára! Magyaróvár. Csizmadia Károly ref. lelkipásztor. — Az Őrség laptársunkat a februári számmal az őrségi egyházmegyei lelkészegyesület vette át és a lap felelős szerkesztője Pataky László kercai lelkipásztor lett, akit ez alkalomból szeretettel üdvözlünk.