Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-02-13 / 7. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1938.

32. 11 Ua1

gyedik osztályába járó növendékek számára. Itt a katekizáció korhatára a 10—21. évekre esik, mely korhatáron belül levőket három csoportra osztva készíti elő az Ige szolgája a hitvallástételre. Akad minden évben néhány első éves theologus, aki hitvallást theologus korában tesz. A theologiai óralátogatás mellett rendszeresen járnak a katekizációra is. Ez természetesen a lelkipásztor számára munkát jelent. Ha a csoportok nem túlnagyok s a leányokat és fiú- ] kát külön készíti elő, a leányok és fiúk három-három csoportja legkevesebb heti hat órát vesz igénybe. De megvan ennek a munkának áldott gyümölcse,. Mikor

9—10 évi katekizáció és a presbitérium előtti meg' vizsgálás után 19—21 éves ifjak és leányok állnak meg a gyülekezet előtt, s tes :nek vallást hitükről és fogadalmat, hogy református k>-re szí/énhez illő módon, az Úr tantíása szerint fognak élni, az embernek csakugyan az az érzése, hogy tudják, mit hisznek és | mit fogadnak meg s hogy .? d meg is fogják tartani.

Ezzel még nem merítettük ki az Ige szolgája teendőit. Presbiteri tisztéből eredően hivatása az is, hogy gyülekezetének minden tagját évenként legalább egyszer, a betegeket és a veászomltakat többször meglátogatja az illető gyülekezeti kör presbiterének kíséretében, nem azért, hogy velük elcsevegjen egy csésze párolgó tea mellett, hanem hogy az Úr nevében és megbízásából tanácsaival, útmutatásokkal lássa el őket egyéni életük sp.ciális nehézségeiben és kérdéseiben, melyekre nem kapnak választ az igehirdetésen át, talán epen azért, mert nagyon speciális kérdések. Nagyszerű alkalmai ezek a gyülekezet lelkiélete és gondolkodásmódja megismerésének is. Ezt a munkát természetesen csak kisebb gyülekezetben lehet ellátni, ezért elvük az, hogy ezernél több lélek nem tartozhat egy lelkipásztor munkakörébe. (Nem a gyülekezet van a pásztorért, hanem a pásztor a gyülekezetért!)

Ezt a munkát az Ige szolgái mellett a presbiterek, mint a gyülekezet többi őrállói is végzik. A gyülekezetek nagyságukhoz és a presbiterek számához mérten 50—100 lélekből álló gyülekezeti körökre vannak felosztva s minden ilyen gyülekezeti körnek megvan a maga presbitere. A presbiterek szomszédos presbitertársuk, vagy a lelkipásztor társaságában éven- ; ként 3—4-szer látogatják meg a körükbe tartozókat. Az ő feladatuk az Ige szolgájának ellenőrzése, hogy az írás és a hitvallás szellemében él és tanít-e, hűen végzi-e feladatát, feladatuk az egymásra felügyelet, a gyülekezet életének figyelemmel kisérése, bűnök előfordultával javítást célzó fegyelem gyakorlása, egyszóval minden olyan dologban intézkedés, ami a gyülekezet életében előadja magát. Ez mutatja, hogy a presbitereknek mennyire felkészült embereknek kell lenniük s mennyire kell ismer,niök különösen a Bibliát, hogy tisztüket az Úr nevében és megbízásából hűen végezhessék.

A harmadik gyülekezeti tisztség betöltői a diakónusok. M.ig az Ige szolgáinak jobban a prófétai tiszt (tanítás), a presbitereknek a királyi tiszt (kormányzás) betöltése a feladata, addig a diakónusok a főpapi tisztből folyó áldozatos szeretetmunkának végzői. Az ő munkakörükbe esik a szegényekről s főkép a szegény betegekről való gondoskodás, azok látogatása. Ők gyűjtik össze az istentiszteletek alkalmából (perselyezés) és a házaknál az adományokat és ők osztják ki azokat, a szükséghez mérten, a szegények között. Ők szedik össze az évi önkéntes megajánlásokat (»egyházi adó«) is. Csupán egy adatot az itteni

adakozási készségre. A kampeni gereformeerd gyülekezet kb. 5000 lélekből áll. Az egyház négy lelkészt és egy segédlelkészt tart el (államsegély s minden külső segítség nélkül!). Istentiszteletenként háromszor van perselyezés. A háromféle célra (a) szegények, b) egyház, c) támogatásra szoruló egyházak és intézmények) együtt egy vasárnapi perselypénzből bejön 500—600 holland forint., tehát kb. 1500—1800 pengő! A gyülekezet évi összköltségvetése óriási öszsze^re megy fel a mi viszonyainkhoz mérten.

*

Az egyházi tisztségeket viselők Isten előtti felelősséggel, komolysággal és hűséggel végzett munkájának áldásai nem maradnak el a gyülekezet életében. Ahány gereformeerd családnál csak megfordul az ember, tapasztalhatja, hogy életük zsinórmértéke az Isten Igéje. Ezt nyitják fel és olvassák reggel, mikor az asztalhoz ülnek, hogy elsőnek az Úr szavát hallják s Hozzá térjenek közös imában. Az Isten Igéje és az imádság talál helyet az ebédnél és vacsoránál is. A test mellett a lélek is megkapja naponként a maga táplálékát. Valami felemelő az, mikor a család apraja és nagyja Bibliája fölé hajol s mikor a családfő ajkán át hallani a következő bibliai rész szövegét s mikor “egyszerű szavakkal mondja el evés előtt a kérő, evés után a hálaadó imádságot. Sok hivőtői hallani a bizonyságot, hogy alig várják a vasárnapot, mikor hallhatják a Heidelbergi Katekizmus magyarázatát, mely a Biblia mellett annyira a szivükhöz van nőve.

Csodálatos is a holland vasárnap. Isten kegyelméből Hollandia legnagyobb részét láthattam. Feledhetetlen élményben lehet az embernek része, mikor láthatja a pompázó virágmezőket, a haragos tengert, a szebbnél-szebb tájakat és varosokat a maguk sok látnivalóival. Ha valaki mégis megkérdezné tőlem, hogy mi ragadta meg lelkemet a legjobban az idestova vége felé járó két esztendő során, akkor azt felelném, hogy a holland vasárnap. E napra ébredve egyenesen feltűnő a nagy csend. Üzletek, műhelyek zárva, minden, ami a hétköznapra emlékeztet, szünetel. Nem közlekedik a vonatok egy része, nem hallani autók berregését, kerékpárok csengetését, hajótülkölést, árusok zaját. Vasárnap a csend, a nyugalom napja, az Úr napja. Negyed tízig alig látni valakit az utcán, mintha a város kihalt volna. Negyed tiz után támad csak elevenség, mikor pár percen belül oly tömegek áramlanak a különböző templomok felé, mintha a szomszédos községek lakóit is berendelték volna Kampenbe, hogy telve legyenek az utcák és telve a templomok. Ez a tömeghullám látható este is az istentiszteletek előtt és után. A vasárnap az istentisztelet idejét leszámítva is megőrzi ezt a jellegét. Sportrajongókat, kirándulókat, mozilátogatókat azok közül, akik magukat gereformeerdeknek vallják, nem találni vasárnap a sportpályán, a kirándulóhelyeken s a moziban hétköznap is keveset, vagy egyes helyeken egyáltalán nem De nemcsak gereformeerdek, hanem a más felekezetüek is őrizkednek mindattól, ami az Úr napjához nem méltó és ami az embert elvonhatja az igaz és teljes szívvel való ünnepléstől. Itt meg lehet látni és érezni, hogy az Úr szólott, parancsolt, nekünk pedig engedelmeskednünk kell.

A vasárnap áldásai nem peregnek le a hívőkről a mindennapi élet zajában sem. Nem vallják azt a sokak által vallott kettős felfogást, hogy vasárnap vagyok az Úré, hétköznap a magamé és a világé. Ilyent a Biblia nem ismer és nem tanít. Az igazi keresztyén ember nemcsak vasárnap, de mindig kérész-