Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-12-18 / 51. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1938 december 18. DÜNARTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ Azt hittük, a Kecskeméten történtek után támadt országos felzúdulás végre nyugvópontra juttatja a kereszt jelvénynek nem vallásos épületekben való elhelyezésé- | nek kérdését. Feltevésünkben csalódtunk, mert íme ! maga a főváros foglalkozik ez üggyel. Belekeverik az ügybe most már a politikát is. Mint egyik napilapunk közölte, p cut ér te kéziéiért »szorgalmazták a kisipari hitelintézet kölcsön-kamatlábainak leszállítását, végül pedig elfogadták azt az előterjesztést, hogy a főváros valamennyi iskolájának tantermeiben kifüggesszék a keresztet«. Mi e hasábokon nem szoktunk politizálni, mert mi az egyházunk és a vallásunk ügyeivel foglalkozunk, ép ezért szólalunk most fel, hogy vallásos jelvényekkel politikai pártok foglalkoznak. Álláspontunkat ez ügyben teljesen fedi az az egyházkerületi határozat, melyet legutóbbi közgyűlésünk egyhangúlag hozott s amely a következőkép hangzik: »21. pont. Felekezetközi viszonnyal kapcsolatban egyházkerületi közgyűlés sajnálattal állapítja meg, hogy az úgynevezett keresztkérdés zavaró hang az annyira kívánatos magyar nemzeti egységben. A kereszt jelvénynek vagy feszületnek a nem kifejezetten róm. kath. iskolai intézmények és a nagyobb közületek tanácstermében való erőszakolt elhelyezése nemcsak régmúlt fájó és éppen nem a protestántizmusra árnyékot vető tettek emlékét idézi fel, hanem békességromboló és az őszinte együttműködést gátló vitákat vált ki a vegyes vallású vidékeken és megkeseríti a lakosságnak szeretetben összedobbanó szívét, mely a múltban a testvériségnek annyi szép és beszédes jelét örökítette meg az utókor számára. Egyházkerületi közgyűlés nem kíván békétlenséget szítani, sem beleavatkozni más felekezetek beléletébe, de féltő szeretettel őrködik saját evangéliomi hitelveinek épségben megtartása fölött és a mai válságos időkben i annyira kívánatos nemzeti egység és testvéri össze- | fogás érdekében kérő szóval fordul minden illetékes tényezőhöz: szüntessenek meg minden olyan cselekedetet, ami éket verhet magyar és magyar közé, hogy íné legyen itt se hatalmi túlfeszített vágy, se aggodalmaskodó féltékenység, hanem legyen meg a szenteknek amaz egyessége, melyről oly sokszor hitvallást teszünk s amelyet oly sokszor elfelejtünk.« — Mit akar a Soli Deo Gloria mozgalom? Ezen a címen jelent meg a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségének Ízléses kiállítású, több képpel ellátott illusztrált ismertető füzete. 30 fillér és a postaköltség beküldése esetén minden érdeklődőnek készséggel küldi meg a Soli Deo Gloria Szövetség, Budapest, IX., Kálvin-tér 8. A káté tanítása elemi iskolánkban. Az egyházkerületi lelkészértekezleten tartott előadás. Most az jut eszembe, hogy milyen színtelen a mi református intelligenciánk vallásos ismerete és vallásos műveltsége. Miért? Nézzük csak! Az elemi iskolában nem tanult egyebet, mint vékony kis bibliaismertetést. Semmi egyebet. Hittanból, egyháztörténetből szertartástanbób szervezettanból semmit. A negyedik osztály után ment a gimnáziumba. Ott megint biblia-ismertetéssel kezdte. Ez nem helytelen, csak megállapítom, hogy megint biblia-ismertetéssel kezdte. Aztán tanult egy kis egyháztörténetet a harmadik osztályban, a negyedikben hittant, nehéz, kemény hittant. Ezzel megkonfirmálták. Ezenkívül még csak egyszer tanult hittant, ezen az egyetlen egyen kívül csak rnég egyetlenegyszer, a nyolcadik osztályban apologetikát. Ez az apologetika hitvédelemnek ugyan hitvédelem, de olyan hitvédelem, mely kételyek támasztására is alkalmas. A helyzet tehát az, hogy a mai magyar kálvinista intelligencia egyáltalán nem tanult kátét. Nincsenek lerögzített, leszűrt, megállapodott, rendszerezett ismeretei a keresztyén vallásból. Mert amit a gimnázium IV. osztályában tanult, mind elpárolgott a fejéből; abból pedig, amit a Vili. osztályban apologetikából talnult, csak a kételyek maradtak meg. Innen vain, hogy református intelligenciánknak jelentékeny részét nem is érdekli az, ami az egyházzal van kapcsolatban. Az adóban csak a terhet nézi, de nem látja a felséges kiváltságot, amit református vallása és egyháza jelent számára. De ha nem az intelligenciákat veszem, hanem az egyszerű népünket, akkor sem vagyunk előbbre. Akik az elemi iskolából konfirmáltak, azok ugyan tanultak egy kis konfirmációi kátét. De ez a konfirmációi káté nem pótolta azt a hiányt, amelyet a kátéinak az elemi iskolából való kiszorítása idézett elő lelkében. Mert nem volt alkalmas rendszeres keresztyén világszemléletet nyújtani, ,nem volt alkalmas a református keresztyén hitigazságokat a gyermek lelkében lerögzíteni, nem volt alkalmas arra, hogy minden sorából a Kálvin halhatatlan nagy lelke csendüljön ki és tükröződjék. Ezért az az én indítványom, hogy a kerületi lelkészértekezlet az egyházkerületi közgyűlésen át keresse meg az egyetemes konventet, hogy vegye sürgős revízió alá eddigi elemi iskolai vallástanítási tantervét iés állítsa be abba a kátét, még pedig már a második osztálytól kezdve fokozatosan fel a hatodik osztályig és a konfirmációi káté legyen összefoglalása mindazon keresztyén vallásos ismereteknek, amiket az egyes osztályok kátétanítása által a hatodik osztályig bezárólag nyújtott. Legyen ez a káté igazán
