Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-30 / 5. szám

22. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1938.

hogy abból az egy vagy másfél órából egy negyedórát, vagy többet játékkal töltsünk »a változatosság kedvéért«, ba vem az, hogy megmutassuk ifjainknak, hogy szabadidejükben, tehát ifjúsági órákon kívül is, hogyan tölthetik el egészséges derűvel, 'tiszta csengésű kacagással, igazi szórakozással az idejüket. Nem lehet célravezető az, ha a kocsmai tereferék, vagy vendéglői billiárdozások levegőjének káros voltát hangsúlyozzuk, azokat csupán elitéljük anélkül, hogy valami mást, jobbat adnánk a kezükbe. Ha helyes, nekik való, református ifjúhoz méltó szórakozásra tanítjuk őket, akkor a jobbért, önként és természetesen adják majd oda a haszontalant.

Azt mondja az Írás, aki épít, számlálja meg a köveit és úgy fogjon bele az építésbe. így van ez az ifjúsági munka megkezdésével is. Amint mondottam, számot kell vetnünk azzal, hogy »kik vagyunk és mit akarunk?« Kik vagyunk? Útmutatók! Mit akarunk? ebben a jelszavakban hangos világban az Ige fényénél megmutatni az élni, boldogulni akaró ifjúságnak az Utat, amelyik mindig feljebb visz az Élet igazi értékeinek megismeréséhez, Annak nyomdokaiban, Aki igazán reformátussá, keresztyénné, győzelmessé akarja tenni a mi ifjúságunkat is. *

Két hollandiai év után*

Még néhány hét s két évi hollandiai tartózkodásom végei ér. isten kegyelméből meríthettem ott, ahol a ka Ívin izmus a legtisztább s ha Ö erőt ad és éltet, megtérhetek haza, hogy otthon igyekezzem hasznosítani az itt szerzett benyomásokat, szolgálván egyedül az O szent ügyét ott, ahova Ö állít.

A munka, ha azt jól végeztük, eredményeiben kell, hogy megmutatkozzék. Ez áll az én itt eltöltött éveimre is. Ez vetteti fel távozásom közeledtével a kérdések egész sorát. Kérdeznek azok, akiknek révén Hollandiába juthattam, kérdeznek azok, akik itt két éven át segítettek és szeretetükkel elhalmoztak, de főképen Isten előtt állva, kell éreznem a felelősség súlyát: Miért jöttél ide ki? Milyen célkitűzésekkel? Voltak-e komoly keresési szándékaid? Megtaláltad-e amit kerestél? Mit viszel innen haza?

Kérdések, amelyek feleletre várnak. De lehet-e ezekre csak úgy minden további nélkül felelni? S lehet-e minden kérdésre felelni?

Én úgy gondolom, hogy a feleletadásnál nem árt egv kis óvatosság. A theologia egészen más, mint a világi dolgok. A drágagyöngykereskedő, ha idegen országban is, megveszi a kivánt drágagyöngyöt s hazatérve odateszi a kérdezők elé: itt van, szemléljétek, gyönyörködjetek benne. A theologus nem mondhatja: ezért mentem, ezt hoztam magammal, élőtökbe helyezem maradék nélkül, szemléljétek. A theologus kincsgyűjtése, ha csakugyan kincsgyűjtés, olyan, melynek értékei egy életen át mutatkoznak: a theologus | életében, Isten dicsőségére való munkájában, megnyilatkozásaiban, esetleg írásaiban.

Mikor tehát Isten kegyelméből két, tanulságokban gazdag esztendőre tekinthetek vissza, jól tudom, í hogy egy hosszabb vagy rövidebb cikk keretében nem mondható el mindaz, amivel lelkem gazdagodott, ezért mondanivalómat csak két dologra korlátozom. Először csupán érinteni kívánom azt, hogy mi* E dolgozat már, régen kezünkben volt, de helyszűke miatt csak most közölhetjük. Érdekes képet nyújt, mit látnak Kampenben tanuló diákjaink a szigorú ref. egyházban.

lyen cél lebegett tanulmányaimban, keresésemben szemeim előtt, hogy azután rövid áttekintést adjak arról, milyennek ismertem meg az itteni gereformeerd, vagy nálunk szigorú református néven ismert egyházat.

*

Nem merném azt mondani, hogy a nagy tudományszomj hajtott ide. Mit er sokak tudománya, ha azt nem helyesen és igazi céljának megfelelően használják fel? Ittartózkodásom első időszaka »tudományosnak« indult ugyan, de megszűnt (hiszem, hogy csak egy időre) annak lenni, mikor újból felülkerekedett bennem életem nagy kérdése, hogy mint magyar református lelkipásztor, mint érthetem majd meg a legjobban az Ür Igéjében foglalt üzenetét és mint szolgálhatom az lírát a legtisztábban, a legigazabban, a legnekitetszőbben, Ettől kezdve keresni kezdtem úgy könyveken át, mint a gereformeerd egyház életében, hogy mint igyekszik ez Krisztustól kapott örökségét őrizni, Isten kijelentését értelmezni és mint igyekszik azt a kálvini elveknek megfelelően a gyakorlati életbe átvinni. S ez a keresésem érdekesnek és értékesnek bizonyult Tapasztalataim nyomán elmondhatom, hogy ez az egyház, melyről kívülállók felelőtlenül és igen sokszor hozzá nem értően oly könnyen mondanak ítéletet, csakugyan rászolgál a szigorú jelzőre.

*

Tévedés lenne azt hinni, hogy a gereformeerd egyház Hollandia népességének nagy részét kitevő és egyetlen református egyház. Aki Hollandiában megfordul, az hosszabb vagy rövidebb idő alatt láthatja, hogy Hollandia vallási tekintetben meglehetősen megosztó. Nemcsak római vallásúakat, evangélikusokat és reformátusokat találhatunk, hanem maguk a reformátusok is több egyházat alkotnak. Eredetileg ez nem így volt s hogy ma így van, ez érthető akkor, ha csak röviden is előttünk áll a holland református egyház története.

Érdekes, hogy a kálvinista Hollandiában először a lutheri protestantizmus ér el nagy eredményeket, de rövidesen reá diadalmaskodik a kálvini irány s oly erős lesz, hogy 1573-ban néhány provinciában csak a református vallást ismerik el s a római vallás szabad gyakorlatát megtiltják. Amennyire üdvösnek bizonyult ez az intézkedés, ép oly veszélyt is rejtett magában. A világi felsőbbség gondoskodott az egyházról és prédikátorairól, de nagy lett beleszólása az egyházi ügyekbe s ha nem látta a maga szempontjából jónak az egyház intézkedését, nem egyszer megakadályozta az egyházi fegyelem gyakorlását. Mikor pedig Isten szuverénitása felől indult meg a vita a reformátusok és a remonstransok között, a felsőbbség a remonstransok pártjára állt s az egyháznak megtiltotta gyűlések tartását. A helyzet csak Móric herceg alatt változott meg. aki a reformátusok pártját választotta. így jöhetett azután össze 1618/19-ben a nagy nevezetességű dordrechti zsinat. A zsinat után a holland theologia virágkorát élte. Nemcsak hollandok iratkoznak be nagy számmal a theol. iskolákba, hanem rengeteg külföldi jő Hollandiába, hogy itt gyarapítsa theologiai ismereteit. Ez a virágzás azonban csak a theologia mezején következett be. A nagy tömeg nem lett igazán reformátussá, úgyhogy röviddel a nagy zs'inat után itt is, ott is újabb reformációt sürgetnek. A helyzeten valamennyit javítanak, de nem sokat használ. Az egyház megmarad előbbi ál-