Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-11-20 / 47. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1938 november 20. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________--------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------—---------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA; I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, ' FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A lelkészképzés reformja. Irta és a pápai ref. egyházmegye lelkészértekezletén felolvasta Császár Károly padragi lelkipásztor. Ha egy kincsekkel megrakott fejedelmi házból lop a gonosztevő és zsákmányát konflison viszi tova, sikeres- mentő kísérlet lehet, ha a ház őrizője szintén konflison ered utána. De ha autón viszi el szerzeményét a bandita, akkor is csak konflissal döcögni utána, tisztára eredménytelen próbálkozás. Ezelőtt 40—50 esztendővel, amikor a világ feje, ez az örök őrző lassabban és egyszerűbben dolgozott és lopkodott az anyaszentegyház isteni eredetű kincseiből, elég volt jennek megfelelően képezni és utána ereszteni az őrzőket; de ma, amikor ügyes, gyors és szárnyakon jár, a régi alkalmatossággal utána ballagni haszontalan, még ha útközben egyszer-kétszer patkoltatunk is! Ma pedig még csak itt tartunk. Lelkészképzésünk a mai lényegében (ha formájában nem is) 53 éves, 1885-ben készült. Időközben kétszer megpatkolták: 1911-ben és 1924-ben. Az cAőre azt mondotta az egyidejű kritika: »Neve reform, lényege a régi rendszer fenntartása, egy pár apró javítással«. A másodikra egy szakreferáda ezt a megjegyzést teszi: »Az 1924-es reform minden jogos követelményt nem elégít ki, a gyökeres megoldás útját kell választani«. Ott a hiba -tehát, hogy lemaradtunk a világ mellett. A világ fiai ügyesebbek lettek a világosság fiainál. Átalakult a világ, ez a nagy lélekhalász; ügyes lett, raffinált lett, de nem alakult ét a lelkészképzés úgy, hogy a lélekmentök még ügyesebbek és raffináltabbak lehetnének a világnál. A lelkészképzés reformjának a gyakorlati jelleg fokozottabb kidomborításában kell érvényesülni. Annak ellenére ugyanis, hogy a theologia túlnyomórészt gyakorló lelkipásztorokat inevei, nem elég gyakorlati. Filozófiai és történeti anyagot közöl nagy hányadában, eléggé középiskolás módszerrel, és ami gyakorlatit ad, azt is elméletben adja. Az így nyert képzettséggel inkább be lehetne ülni egy ideális közösségbe vagy kolostorba szemlélődni, mint egy falusi katedrába, ahol az élet realitásai elképesztő tarkaságban váltakoznak. Lelkészképzésünk most olyan, hogy van alapja, de nincs teteje. Már pedig amilyen a tető alap Inélkül, olyan az alap is tető nélkül. Fontos a fundamentum, de ha nincs rajt tető, romnak számít. Hogyan lehet gyakorlatibb a theologia? Ügy, ha növendékével megismerteti a világot, amibe azt kiküldi, aztán megismerteti az ellenfeleket., riválisokat, más felekezeteket, melyek '’.mellett elhelyezkedik; végül megismerteti a népet, az anyagot, amit alakítani hivatva lesz. A világ képét mindig oda kell vetíteni a lelkészjelölt elé, különös tekintettel annak! mai formájára. Meg kell ismertetni a világot uraló koreszméket, világnézeteket, s általában a világot alakító szellemi, gazdasági és politikai erőket a legújabbíakig. Az Ebed-Jahve daloktól el kell menni a jazzbaridig; a gazdag ifjú exegetálásánál a XX. századi nagy kapitalizmusig; a rendi állami törekvésekig, a hitbizományokig, az egészséges földbirtokrendezésig. Az első keresztyén közösségből kiindulva a modern kollektivista államalakulatokig, a szovjetig, Herodestől Sztálinig. A tirusi Bánitól a német úipogányságig; az agapétól a mai szociális törekvésekig, a zöldkeresztig, az öregségi biztosításig. Nem lehet ezt a világismeretet elkegyeskedni azzal, hogy csak missziói lélek kell, az mindenütt feltalálja magát a világban. Aki repül, vagy repülni tanít, ha a lélek szárnyain is, is merni kell a légörvényeket és azokat a helyeket, ahol a lélek szárnyai megperzselődhetnek. A világ ismeretlensége miatt volt az, hogy az ambícióval, vagy missziói lélekkel teli íheologus, ha kikerült, megtorpant, mert úgy érezte, mintha idegen tartományba került volna. Meg kell ismertetni a lelkészjelölttel á más félékezeteket,. szektákat. Nemcsak történeti síkban, hanem mint ma is élő. ható és mozgp valóságokat, melyekkel szembe kell nézni odakinn. Elé kell állítani a felekezetközi helyzetet, az imperialista törekvéseket a maga mezítelenségében. Meg kell ismertetni a reverzálist, áttérést, kitérést nemcsak elméletben, hanem úgy is, hogy az alkalmi adottságokon kívül mit mondjon általában egy reverzálist adni akarónak, egy kitérőnek, vagy áttérőnek; hogyan kezeljen egy szektáriust és hogyan kezeljen egy szektától veszélyeztetett gyülekezetét — szóval ,ne csak az ősmagyarok vallásáról halljon, hanem a legújabb magyarokról is. Meg kell ismertetni minket is érintő és érdeklő kérdésekben más felekezetek állásfoglalását, s ezeknek intézményeit. A lutheri-kálvini viszony dogmatikai különbözőségét és mai állását. (Ezt a viszonyt ma agyonfraternizáljuk, s hovatovább nem nevezi magát evangélikusnak az evangélikus, s reformátusnak a református, hanem zengő általánosságban protestánsnak. Elfelejtik, hogy »Kálvin és Luther abban egyeztek meg, hogy nem egyeztek meg«. A kettő mem egy, legfeljebb a harmadikkal szemben kell egynek lenni, de ebben sem fognak azok lenni, ha elvész a hitvallásosság gerince. Sokkal több áldás fakadhatna annak hangoztatásából, hogy nem egyek, mint abból, hogy egyek.) Kevés közünk van ahhoz, hogy egyik pápa naptárt csinált, a másik behozta a papi nőtlenséget és hogy történetesen női pápa is akadt. Ez az ő bajuk. Nekünk azokhoz a pápákhoz van közünk, akik intézkedéseikkel nekünk csinálhatnak bajt. Közünk van azokhoz az enciklikákhoz, brévékhez, amik szerint a mellettünk dolgozó Róma a maga házassági, szociális, nemzeti felfogását végrehajtja, melyek-
