Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-11-13 / 46. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1938 november 13. DUNÁNTÚLI PROTE LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------—---------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ima a Felvidék visszanyerésekor. Jóságos Istenünk, szerető édes Atyánk az Űr Jézus Krisztus által! Áldjuk és magasztaljuk a Te szentséges nevedet, ki felmagasztaltattál az ég és föld minden seregei fölött. Nincs hozzád hasonló sem égen, sem földön, ki soha meg nem tántorodó örök bölcseséggel kormányozod egyesek és nemzetek sorsát. Te, aki kezdetben voltál, ugyanaz maradsz mindörökké! Hozzád a változás, vagy a változásnak még az árnyéka sem érhet, mi pedig és minden, amit fent, s alatt szemeink szemlélnek, mindnyájan a múlandóság alá vettettünk1. Amikor örvendünk, az a mi legnagyobb örömünk, hogy Téged gondviselő istenünknek, szerető édes atyánknak nevezhetünk. S amikor bánat és gyász éjszakája borul reánk, az a mi legnagyobb vigasztalásunk, hogy Reád tekinthetünk, bizodalmunkat Beléd helyezhetjük és segedelmet Tőled kérhetünk. Életünk minden napja, sorsunk minden változása arról tesz bizonyságot ,hogy Te, jóságos édes Atyánk, nem hagysz minket magunkra, velünk vagy mindenkor és minden helyen. Előtted nincsenek szegények, nincsenek gazdagok, nincsenek kicsinyek, nincsenek nagyok, mert gyermekeidnek tekintesz mindenkit, kik a Jézus vére által megváltattunk s a Te drága tulajdonaidul jegyeztettünk el. Szent és igaz Isten! Te Vagy az, ki a sötétségből világosságot, a borúból derűt, a letiportatásból felemeltetést tudsz létrehozni. Te vagy az, aki újra és újra megbizonyítod nekünk, bűnös gyermekeidnek, hogy ha Benned bízunk, soha nem csalatkozhatunk. Tebenned bíztunk eleitől fogva és Téged tartottunk oltalmunknak lés erősségünknek. A Te gondviselő szeretetedre bíztuk nemcsak magunkat és szeretteinket, hanem szent kezeidbe tettük le nemzetünk! sorsát és jövőjét is, mert tudtuk, ott van az legbiztosabb kezekben. Ezer esztendőn keresztül Te voltál velünk vészben és viharban. Láttad, mennyire szereti ez a nép azt a drága Tőidet, melyre a Te isteni bölcseséged vezérelte. Láttad, mint öntözte kihulló vérével harcai alatt ennek a honnak minden rögét akkor, midőn csak egy vágya volt, a béke és nyugalom. De honszerelme, melyet Te oltottál szívébe,, óh erős és hatalmas Istenünk, őrállóvá tette és harcra késztettei mindenkor, ha az apáitól örökölt drága örökséget veszély fenyegette Isteni terveid mélységeibe és magasságaiba sohasem tekinthet emberi szem. Nem tudhatjuk, miért sújtottál le rá olyan sokszor. Nem tudhatjuk, miért engedted, hogy ellenség annyiszor dúlja földjét s hurcolja rabságra, döntse rabigába drága gyermekeit. Óh nem tudjuk, de megértjük. Beismerjük Előtted, sok a vétkünk, tévedésünk. Beismerjük, sokszor elhagytuk oltáraidat, az igaz Isten alkotásait, s mentünk az emberi bölcseség hitető beszédei után, s kerestünk azoknál segedelmet és menedékét, kik hozzánk hasonló tehetetlen emberek és nemzetek. Bocsáss meg érte, Istenünk! Olyan sokszor megtapasztaltuk már,- hogy nem lehet Veled büntetés nélkül szembeállnunk. Amikor azt hittük, felmagasztaltatunk, akkor aláztál meg legjobban berniünket. A Te büntető ostorod suhogott végig rajtunk 20'évvel ezelőtt is. Sirva néztük ezer éves hazánk darabokra szaggatását, sokat szenvedett népünk porba tiprását. Óh de sokan hitték, erre a népre már csak az enyészet vár! És Te, édes Atyánk, akkor hajoltál le hozzánk, midőn a legrettenetesebb kétségek között hányódtunk. Akkor űzted szét a sötét fellegeket, mikor arra legkevésbbé mertünk számítani. Kegyelmes voltál hozzánk Te szent, Te jó, Te igaz Isten! Áldassék érte a Te szentséges neved mindörökké! Mint ahogyan feltörted a koporsó zárait, melyek a mi Urunk Jézusunk drága testét zárták be, feltörted örök isteni hatalmaddal azokat a bilincseket is, melyeket elleneink raktak reánk s elhoztad a szabadulás áldott óráját. Egymillió drága magyar testvért visszahoztál a drága hazába, s megengeded, hogy keblükre boruljunk. Megengeded, hogy e nép, mely búslakodva ült a maga babiloni vizeinél, újra reményre keljen s magasra repüljön, mint a saskeselyü. Óh tehetnénk-e mást, minthogy oda boruljunk zsámolyod elé 'és áldjunk és magasztaljunk Téged, ki nem nézted a mi bűneinket, hanem megbocsátod a mi Urunk Jézus érdeméért. Áldott légy, hogy megengedted érnünk e drága örömöt. Óh tégy minket jobbakká, szeretőbb szívüekké, hogy méltók lehessünk e nagy kegyelemre. S könyörgünk Hozzád, mi Urunk, Istenünk, ne vedd zokon Tőlünk, ha be merjük vallani Előtted, hogy örömünk még nem teljes. Millió és millió testvérünk nyögi még a rabság keserveit s várja szívszorongva a szabadulás óráját. Hajolj le hozzájuk is édes atyai szereteteddel. Simogasd meg bánattól barázdált arcukat, szólj nekik vigasztaló szavaddal: Nem hagylak titeket sem árvákul, eljövök hozzátok is, megoldom bilincseiteket s elhozom rátok is a szabadulás várva várt óráját. Óh halld meg szerető édes Atyánk magyar néped könyörgését, óh áldj meg minket, óh hozz reánk víg esztendőt a mi Urunkért, a Jézusért kérünk. Ámen. Szilassy Sándor.
