Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-11-06 / 45. szám
224. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. és nőnevelő-intézeti növendékek után, úgy a theologiai akadémia növendékei után is befizetendő a 2.25 P járulék az Országos Ref. Tanáregyesület pénztárába, hogy így a theol. tanárok tanuló gyermekei is részesülhessenek neveltetési segélyben. Megerősítette közgyűlés dr. Benedek Sándor magvaratádi lelkipásztornak a folyó tanévben a gyakorlati theol. tanszéken óraadói minőségben való alkalmaztatását. Az igazgató-tanács felterjesztéseit a pápai gimnáziumban történt főigazgatói és kerületi középiskolai felügyelői látogatásról közgyűlés tudomásul vette. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a pápai gimnáziumunk részére adományozott 949 P értékű tornaszerért közgyűlés köszönetét nyilvánította. A gimnáziumi tanárikar kérését, hogy a kötelező 18 órán felüli túlórák díjaztassanak, közgyűlés a súlyos anyagi helyzetre való tekintettel nem teljesítette, valamint a theologián nem léptette elő azt a két tanárt, akinek előléptetése a jelenleg érvényben levő szabályzat szerint esedékes volt. A csurgói gimnázium felterjesztései és jelentései örvendetes tudomásul Vétettek. Örömmel vette tudomásul közgyűlés a pápai nőnevelő-intézet múlt évi jelentését, melyben részletesen beszámol a székesfehérvári tanügyi kiállításon elért kitűnő eredményről is. Tudomásul vette Kovács Paula oki. tanítóképzőintézeti tanár ideiglenes alkalmazását a pedagógiai tanszékre az 1938/39. évre, valamint Rácz Rózsa tanítónő ideiglenes helyettesként való' alkalmazását a II. gyakorló-iskolai tanítói állásra. Aááchik Ida nyugalomba vonult tanítónőképzőintézeti tanárnak érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta a közgyűlés, tanszékére Papp Éva helyettesként való alkalmazását az 1938—39. évre közgyűlés tudomásul vette. Folyt. köv. Felvidéki testvéreink felszabadulásának örömhírére november 3-án pápai theologiánkon és gimnáziumunkban, az első órán, minden osztályban a tanárok méltatták a bécsi kiöntés jelentőségét. A theologián a reggeli közös áhítaton az imádságban ezért adtunk hálát és énekeltük nemzeti imádságunkat, £ Himnuszt. Felvidéki magyar testvéreink felszabadulását a pápai ref. nőnevelő-intézet tanárikara és növedákei november 2-án, csütörtökön d. e. 12 órakor rögtönzött ünnepéllyel ülték meg. A Himnusz éléneklése után Varga Gyula vallástanár a következő imát mondotta: Népeknek és nemzeteknek mindenható Ura, Istene, mennyei édes Atyánk! A hála és a boldog öröm érzésétől kicsorduló szívvel, de egyúttal mélységes alázattal borulunk le előtted e napon, melyen kegyelmed jóvoltából felragyoghatott porba sújtott magyar nemzetünk egén az igazság napja, elűzve a. sötét borúlátót, mely ijesztő rémeivel húsz éven át dermesztőleg nehezedett rá nemzeti létünkre. Elindult az igazság napja felfelé a magyar égboltozaton, s ennek boldogító tudata még szilárdabbá teszi magyar imádságunkban annyiszor elrebegett hitünkét: »Hiszek egy isteni örök igazságban!« Ezzel a szilárd hittel borulunk le előtted mindenható Istenünk, hogy megköszönjük neked ezt a hitet, s e hitnek boldogító érzését, megtapasztalását, hogy megköszönjük Neked azt a kimondhatatlan örömöt, mely betölt most minden igaz magyar szívet afelett, hogy nemzetünk testéről kegyetlenül leszakított magyar véreink egy részét újra keblünkre ölelhetjük és most már velük együtt zokoghatjuk: »Megbünhődte már e nép a múltat, s jövendőt!« Istdn áldd meg a magyart! Áldd meg Istenünk ezt az árva magyar népet, kit ide hoztál a Kárpátok láncaitól koszorúzott földre és itt ezer éve hazát adtál neki, kit itt több ízben vészek, viharok hányának, felette többször sötéten borult be az ég, jövője, fennmaradása, fejlődése bizonytalanná volt. De te, Istenünk, ott voltál vele vészben, viharban, sötét éjszakában és megnyitottad előtte újra az élet útját és vezetted napsugaras tájak felé. Legyen áldott mindezért a te háromszor szent neved! Most is keresztre feszítettségünk, poklokra alászállásunk gyötrelmes éveiben is történelmünk szomorú és dicső múltjából felénk ragyogó gondviselő jóságod volt fenntartó erőnk. Te voltál a mi kőszálunk, menedékünk, oltalmunk és bizodalmunk! Tebenned bíztunk, Istenünk, eleitől fogva; Tebenned bízunk most is és ezután is. Bár nincs előtted semmi érdemünk, de mi is a te néped vagyunk, te teremtettél minket magadéidnak, magyarnak! Védd és áldd azért Istenünk ezt a te árva, magyar népedet. Védd és áldd ennek minden egyesét, vezetőket és vezetetteket, hogy lásson a nép a sok szomorú esztendő után szebb napokat; hozz rá Istenünk vig esztendőt, hogy boldog örömmel dicsőíthesse e nemzet az idők végtelenségéig a Te láldott nagy nevedet. Ámen. — Az ima után Pál Sára V. !k. o. növ. elszavalta a Himnuszt, majd az igazgató fejtegette magyar életünk nagy örömünnepének jelentőségét. Kifejtette miért örülhetünk, vázolta a múlt politikai, irodalmi küzdelmeit, a nagyhatalmak ügyünk felé fordulásának nagy jelentőségét. Szólt arról a magyar lélekről, mely Horthy Miklós kormányzó lankadatlan nemzetmentő tevékenységében, s az elszakított területek vezéreinek: Eszterházy Jánosnak, Jaross Andornak, Vozáry Aladárnak a szenvedésektől vissza nem riadó, a magyarság ügyéért folytatott küzdelmükben oly nagy erővel megnyilvánult. Szólt {továbbá a magyar nép egyetemének lelkiségéről, mely az elszakított részeken a megaláztatást, a szenvedést, a börtön borzalmait is emelt fővel, s törhetetlen magyar hittel elviselte. Felhívta a növendékeket a jövendő teendőire: a revíziós munka meg mein szűnő folytatására, hogy a boldogító kezdetből kialakulhasson az eggyé lett és egészen feltámadott Magyarország. Boldizsár Ildikó olvasta fel ezután felvidéki barátnőjéhez írt megható levelét, Varga Éva II. p. o. n. pedig ez örömteljes napra írt kis versét. Kálmán Emilia V. k. o. n. szavalta el ezután a Magyar Hiszekegyet, majd a Szózat eléneklésével a lelket emelő ünnepély véget ért. November 4-én d. u. 4 órakor kollégiumunk intézeteinek tanárikarai és ifjúságai, valamint a volt pápai diákok felekezeti és társadalmi különbség nélkül ünnepélyesen felvonultak az országzászlóhoz. Elől ment a inőnevelő-intézet, azután a gimnázium, utánuk a theologusok és végül a tanárikar és az öreg diákok M.edgyasszay Vince püspök, Ólé Sándor főiskolai gondnok, dr. Tóth Lajos főiskolai, Fejes Zsigmond gimnáziumi és Kutassy Mária nőnevelő-intézeti igazgatók vezetésével. Minden osztály egy-egy nemzetiszinű keretbe foglalt felvidéki helységnevet vitt: Somorja, Galánta, Érsekújvár, Komárom, Párkány, Léva, Nagysalló, Ipolyság, Fülek, Losonc, Rimaszombat, Krasznahorka, Jolsva, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Sátoraljaújhely.
