Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-23 / 4. szám

1938.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

19. oldal.

ÉN KRISZTUSNAK HISZEK!

Akárki légy is, nem hiszek neked!

Ma nincs testvér és nincs felebarát.

Csak farkastárs vagy ember, ki kidőlt társa hulláján hizlalja magát.

A hízelgésed kannibál-kenyér: hizlalsz, hogy zsíros falatod legyek.

Tudásod, pénzed, gyönyöröd és gázod halálra mérgez, mint pók a legyet.

Ülj bár katedrán, vagy szónokolj hordón, izzadj, vagy vérezz, könnyet onts, vagy öklözz, azért teszed, hogy zsebem kiürítsd s hogy lépcsőd legyek újabb gyönyörökhöz.

Nyelved a szádban nagy szemétlapát, hiába szór ezer ígéretet: ha kötél szakad, engem áldozol fel, s elfutsz, hogy megmentsd hitvány életed!

Ha király volnál, lennél értem szolga ?

Ha ép, erős volnál, lennél beteg ?

Ha gazdag volnál és körülmagasztalt, lennél-e mindenkitől megvetett?

Vesd le ériem a ruhádat! Búcsúzz el hazádtól. Hagyd el szerelmed, anyád, ne legyen kenyered, ne legyen hajlék, ahol fejed nyugton lehajtanád,

szállj szembe értem az egész világgal egyedül, s tűrd, hogy szembeköpjenek, vérezz el elhagyottan a kereszten, mint a Krisztus, — akkor hiszek neked.

Álpróféták, hiába prédikáltok, belőletek az ős-kigyó sziszeg!

Ki értem szolga lett s meghalt! Keresztfán!

Én egyedül csak Krisztusnak hiszek!

Bődds János.

@®®@®®@®@®®@@®®®®®@®®®®®@®®®@®®®S)®s

® ®

1 VEGYESEK I

® ®

®@@@®®@®®®®®®®©@@®®®®©s>®®®®®®®®®®®®®®@@

— Lelkészözvegyeink és árváink újabb megsegítése. Az 1937 november 30-án tartott minisztertanács dr. Hóman Bálint m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy 1. „a törvényesen bevett vallásfelekezetű és 1937. évi október hó 31-e után elhalt lelkészek özvegyei, illetőleg kiskorú árvái részére a férj, illetőleg az apa elhalálozása napját követő három hónapon át kiutaltassanak mindazok az illetménykiegészítő államsegélyek (kongrua, korpótlék, családipótlék, vagy családi pótléksegély), melyek az elhalt lelkész részére járnának abban az esetben, ha az említett időben az illető még életben lenne és tényleges szolgálatban állana; 2. az említett idő tartama alatt az elhalt lelkész teendőinek ellátására netán alkalmazott lelkész részére semmiféle címen vagy néven illetménykiegészítő államsegélyek ki nem utalhatók.“ Örömmel közöljük ezt az örvendetes hírt, mely a jelenlegi m. kir kormány valóban szociális gondolkozásának újabb kézzelfogható bizonyítéka. Hála és köszönet érte mindazoknak, akik ezt javasolták és megszavazták.

— Skót református testvéreink ez évben ünnepük a covenantnak háromszázesztendős évfordulóját. I. Károllyal szemben a skót nép megvédte „az Isten Beszéde szerint való igaz hít“-et. 1638-ban a Szürkebarátok temetőjében Edinburghban írták alá ezt a szerződést, vagy fogadalmat, mely fordulópontot képez Skócia egész történetében.

— Makláry Károly tiszántúli ref. püspök válaszol Zichy Gyula kalocsai érsek ,„Küzdelem a szélsőségek ellen“ című újévi hírlapi cikkére. Zichy érsek ebben összefogásra hivja fel a protestáns egyházakat az újpogányság ellen való küzdelemre. Makláry püspök válasza a Debreceni Protestáns Lap januári számában is megjelent. Ebből a válaszból a következőket idézzük: „Nem lehet tovább kétséges senki előtt, hogy a történelmi keresztyén egyházak összefogása elengedhetetlenül szükségessé vált. Apró sérelmekkel, a múltból kísértő neheztelésekkel véglegesen le kell számolnunk. A holtak temessék el halottaikat, nekünk az élettel, nemzetünk és egyházunk jövőjével kell törődni. A keresztyén egyházak közötti testvéri összefogásnak most teljesnek és őszintének kell lenni. A magyar reformátusság vezéreinek múlt esztendei zirci és pannonhalmi látogatásai legyenek valóban történelmi fordulatot jelentő új korszak kiinduló pontjai valamennyi magyarországi keresztyén egyház életében. Miután megtörtént a baráti összefogás az eddig két táborként egymással szemben! álló római katholikus és protestáns egyházi vezető emberek között, menjünk ki a falvakba és ami eddig csak ritkán előforduló és a legtöbbször gyanakvással kezelt és rossz szemmel nézett kivétel volt, teremtsük meg a teljes békességet s építsük ki a baráti együttműködés alkotószellemét paróchia és plébánia között.

— Dr. Csikesz Sándort, a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem rektorát, az észt köztársasági kormány a legmagasabb észt kitüntetések egyikével, a Fehércsillag Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A kitüntetés alkalmából mi is szívből köszöntjük a kitüntetett tudós tanárt.

— A pápai Jókai-kör január 16-i előadó-ülésén Medgyasszay Vince püspök elnök mondott magvas megnyitót. Dr. Trócsányi Zoltán tanügyi főtanácsos, az országszerte ismert kultur és nyelvtörténész rendkívül érdekes tanulmányt olvasott fel a XVIII századról. Tanulmányai főleg a kor halotti prédikációi alapján világították meg milyen volt a hazafiság az ország különböző területein. Ő mint kulturtörténész azt állította, hogy a XVIII. század prédikációi belső értékben felülmúlják úgy a XVII., mint a XIX. századi prédikációkat. Újabb költeményeiből szép csokrot mutatott be dunántúli lelkészkarunk egyik büszkesége, Bódás János. Egyik költeményét lapunknak volt szives átengedni első közlésre. A pápai főiskolai nyomda most százesztendeje kezdte meg működését. Az évforduló alkalmából dr. Tóth Endre, főiskolánk és Pápa város múltjának tudós búvárlója színes képet mutatott be a nyomda életének első tiz esztendejéről az ú. n. Vállalati könyv adatai alapján. A nyomdában történt rendelések alapján megállapította, mit játszottak a színészek, minő hires művészek jártak Pápán stb. Várjuk tőle nyomdánk összefoglaló történetét. Krémer Valéria zongoratanárnő művészi kidolgozásban három darabot adott elő.

— A református kollégiumok szerepét hangsúlyozta Szabó Imre budapesti esperes a Kálvin János társaságnak a faluval foglalkozó nagygyűlésén: „A magyar református egyház négyszáz éven keresztül szinte kizárólag faluneveíő, a falu lelkét formáló, vele össze-