Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-10-23 / 43. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1938 október 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________----------------------------- ------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------———------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA; I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Imádság egyházkerületi közgyűlés előtt. Irta és a dunántúli egyházkerület október 19-ikí közgyűlésén elmondotta Medgyasszay Vince püspök. Megteljesedett sziveinkből kicsordul ajkainkon keresztül az imádság Hozzád, örök Isten, nagy világod dicső alkotója, bölcs igazgatója, hatalmas fenntartója, nekünk pedig, parányi földed lelked ajándéka által világokon felül, az egek magasságába emelt lakóinak, boldogító hitünk szerint, szerető édes Atyánk a Jézus Krisztusban. Óh, hogy ennek a kicsordult méznek édességét is megkeseríti e mi dicső szabadságunkkal való visszaélés, a bűn. A te legyen szódra született roppant égi testek megférnek szépen egymás mellett, törvényeidet meg nem rontva keringenek egymás körül, önzés, uralomvágy, gőg és szeretet nélküli kegyetlenség nem tüzeli őket egymás ellen : csak a te képed hasonlatosságát levetkezett ember akarja pokollá változtatni nem egyszer a mennyeket magában, maga körül és maga felett. Bocsáss meg nekünk, édes Istenünk, ha sokszor nem tudjuk, hogy mit cselekszünk. Bocsásd meg ríekük, szegény magyar népednek minden mi bűneinket, melyekért méltán gyűlt harag kebledben s méltán sújtottad le ránk dörgő fellegeid villámait, hogy leverjenek a megalázottság és széttépettség porába. Tudjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak egyebeknél, de rosszabbak sem vagyunk, csak elvetettebbek. Minden mi igazunk olyan a világ nagyjainak itélőszéke előtt, mint a sötétség és olyan is marad, ha Te meg nem nyitod szemeiket, hogy lássanak. Ezért könyörgünk édes Istenünk. Ragyogjon fel a mi igazságunk a szenvedések éjszakája után, mint hajnali fény, — de ne vérvörös fellegeken keresztül; csattogjon fel a mi békességünk, a világ békessége hófehér galambjának szárnya, de ne vérözön felett, ne lángtenger alatt. Te vedd kezedbe a mi élőfánk széttépett, szétszórt ágait és te forraszd össze azokat, hogy eggyé legyenek a Te kezedben. Te indítottad el és nem más a mi földi világunk új korszakot alkotó eseményeinek áradatát, Te vezesd annak folyását, hogy ne átok legyen, hanem áldás, ne elseperjen, hanem termékenyítsen. Hogy annak zúgása ne ijesszen, hanem ébresszen s ha oda kell állanunk a Te akaratodból a gátakra is: álljunk meg ott emberül, végezzük el a te általad ránk bizott munkát, tudván, hogyha életre visz a nagy erőfeszítés, — áldott, boldog, megszentelt és újjászületett élet lesz az; ha az önfeláldozás, a testi élet elveszítésének mártiriumára méltatsz, meg is dicsőítesz tenmagadnál. Most pedig arra kérünk nagy alázatossággal: áldd meg e mi mostani összejövetelünket. Elménknek gondolatait, ajkainknak szólását bölcsességed és kegyelmed irányítsa és vezesse, hogy a mi végzéseink és határp | zataink kedvesek legyenek teelőtted, szolgáljanak anyaszentegyházunk és intézményeink javára, nagy neved dicsőségére. A te szent Fiad nevében kérünk hallgass meg minket. Ámen. Megnyitó beszéd. A dunántúli ref. egyházkerület 1938 október 19-iki közgyűlésén elmondotta dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Történelmi események dübörögnek mellettünk. Acélos nyugalommal, az isteni gondviselés bölcseségébe és igazságosságába vetett sziklaszilárd hittel tekintünk sokat szenvedett nemzetünknek jobb jövendőjére. Ezekben a hetekben és hónapokban minden gondolatunk Magyarországnak egyetemes, minden hü magyar lelkét betöltő nagy érdekeire irányul. Ilyen történelmi időkben cselekedeteinket egyedül hazánknak s a határokon innen és túl élő magyar népünknek igaz szeretete irányítja. Még fokozottabban átérezzük, mennyire magyarok vagyunk! Sok küzdelem vár még ránk, de már most is hálaadó zsoltárt kell énekelnünk, mert tudjuk, hogy nemzetünk negyedik nagy katasztrófájának betetőzője, a trianoni békediktátum, meg fog semmisülni. E főgondnoki székben többször, így különösen 1930-ban (egyházkerületi közgyűlésünk jegyzőkönyve 5—10. 11.) hangoztattam: „Mi sohase ismertük el és sohase fogjuk elismerni a Magyarországra kényszerített békeokmánynak hatályosságát és küzdöttünk az abban megállapított képtelen határok, valamint magyar területeknek elszakítása ellen“. Az elfogulatlan történetírás majd megállapítja: a Nemzetek Szövetsége végzetes és megbocsáthatatlan mulasztást követett el, mikor a Szövetségi Paktum 19-ik cikkének felhasználásával már hosszú évek előtt nem tett megfelelő intézkedéseket e békediktátum szörnyű igazságtalanságainak orvoslására. Ma mélységes, vallásos elégtételt és megnyugvást találunk abban, hogy mindnyájunknak Édes Atyja, a Mindenható, nem hagyja el szegény magyar nemzetünket és súlyos megpróbáltatások két évtizede után megint fel fogja emelni a magyarságot. A hosszan bitorolt hatalom polcáról már is letűnt az a szívós, cselszövésben jártas, egyúttal nagyzási téveszméktől és hatalomvágytól túlfűtött politikus, aki már a világháború alatt külföldön terjesztett röpiratával: Détruisez 1’ Autriche-Hongrie, követelte, hogy az ententehatalmak pusztítsák el Ausztria-Magyarországot. Fájdalom, az ezeréves magyar nemzeti államot valótlan állításokkal, történelmi és etnikai hamisításokkal szét lehetett törni azoknak, akik a békét diktáló
