Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-09-11 / 37. szám
180. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. rajta sürgősen. A lelkészképzésben minden az Igéért való legyen! (Folyt, köv.) Varga Kálmán. A dunaalmási KIÉ konferencia. A kicsiny, de annál csinosabb határszéli falunak, Dunaalmásnak néhány napra megváltozott a képe. Mintha a református templom kis harangja élénkebben és megelégedettekben hívogatta volna a hiveket és a konferenciára összegyülteket. Szeptember 2—4. napjain biciklin, gyalog, vonaton a RÍM hivására ide gyülekezett össze a tatai református egyházmegye ifjúsága, hogy imádságos lélekkel keresse: mi az Isten üzenete a mai magyar református ifjúsághoz, hogy mi az Isten akarata, célja a mai magyar református ifjúság lelki, szellemi, testi és -gazdasági életével. 16 gyülekezet küldte el száznál több képviselőjét ebbe az ifjúsági parlamentbe. Az örömtől és meghatottságtól könnyes, fátyolos lett a szemünk, mikor láttuk ezt a komoly, sokat akaró, tettre kész, de eddig elhanyagolt földmíves és iparos ifjúságot vezetőivel együtt. Láttuk a templom és az előadóterem tömött padsorait, a nagy érdeklődést, fegyelmet, tanulni vágyást s nem kellett hallani üres termek elszomorító kongását. Ott láttuk az élen Lőke Károlyt, az egyházmegye esperesét, Thaly Dezsőt, az egyházmegye gondnokát, Nagy Kornél lelkészt, Kovács Bálint ifjúsági lelkészt, az egyházmegye lelkészi és tanítói karának nagy részét, a fiatalság lelkes és fáradhatatlan barátait, akik fáradságot nem ismerve, készítették elő a dunántúli református egyházkerület első nyári KIE-konferenciáját azzal a céllal, hogy az ifjúsági konferencián, mint eszközön keresztül eljuthasson sok ifjú szív Krisztushoz s a Krisztusban meggyökerezvén, eljussanak a hitbeli nagykorúságra, érett férfiúságra, az élet minden kérdésében állást tudjanak foglalni a keresztyén világnézet alapján. Az igazi parlamenti viták, megbeszélések megkezdési módjától eltérően nem a csengők berregése, hanem a harangszó hivó szava jelezte a gyűlés kezdetét s a t. Ház asztalára egyedüli törvénykönyvül, i házszabályként a Biblia került. Az első előadó, Baráth i József gyermelyi lelkipásztor hálaadó könyörgés után I Sám. 3:1—10. verse alapján szólt Isten üzenetéről a templomban. A templomból a Népházba vonulva, Lőke Károly esperes vette át a szót Isten iránti hálától eltelt és az ifjúság ügyét szeretettől áthatott keresetlen szavaikkal vezette be ezt a testvéri tanácskozást, mely komoly tanulás, elmélyülés, előkészítés volt az életre. Nagy Kornél a saját és gyülekezete nevében köszönti a tábort és az egyes gyülekezetekből megjelent ifjak bibliái igével jelentik részvételüket. A három nap alatt a következő előadások hangzottak el: A konferenciák és nyári táborok a református ifjú életében címmel beszélt Kovács Bálint KIE-titkár s rámutatott arra, hogy a magyar ifjúság a romok fölött a krisztusi erkölcsből fogja felfakasztani az új életerőket. Mit akar Isten az ifjúság testi életével? címen dr. Kádár Mihály főorvos beszélt a három néppusztító betegség: tüdővész, nemibetegségek és az alkoholfogyasztás romboló erejéről. A mi vérünk nem lehet elpocsékolt fiatal erő, hanem munkára serkentő eleven tüzzuhatag. Bállá Péter zenetanár, aki lelkes gyűjtője az ősi magyar népdaloknak, két napon át A magyar nóta és magyarságunk szolgálata címen tartott igen értékes előadásokat a magyar népdal erejét, szépségét tárva hallgatósága elé és elmondotta, hogy hatezernél több ősi dallamot gyűjtöttek már össze. Feladatul tűzte ki, hogy a magyar nép nemes dallamait 'terjesszük s ez által a zenei közizlést emeljük. Legjobb védelem ifjúságunk megvédésére az erkölcsromboló idegen szellemű dalokkal szemben az, ha kezükbe adjuk a jót. Megtanította az egybegyűlteknek a magyaros dallamú, keresztyén szellemű »új éneket« s Tinódi »Siess keresztyén« című énekét. Csizmadia Dániel neszmélyi lelkész a »Református ifjú a családban« című előadása megragadó bizonyságtevés volt. Serényi Gusztáv szerfkesztő vázolta a mai református ifjúság helyzetét, kiemelte nagyrahivatottságát, elsőségét. Bukovinszky Géza kocsi tanító az ifjúsági munkában szerzett értékes tapasztalatairól szólott. Márkus Jenő tatai lelkipásztor rámutatott arra, hogy az ifjúság élete a virágzás ideje és nem a gyümölcstermésé; előkészülés arra, hogy a jó fa jó gyümölcsöt teremjen. Kovács Bálint: »Mi a kötelesség otthon« címen közös megbeszélést vezetett be, melyen többen elmondották gondolataikat. A vasárnap délelőtti isetntiszteleten dr. Tóth Endre egyházkerületi missziói előadó hirdette az igét: hogy senki a te ifjúságod meg ne vesse, ezért légy példaadó életeddel, beszédeddel és cselekedeteiddel. Örvendetes jelenség volt, hogy a fiúk minden témához hozzászóltak, kérdeztek, vitáztak, szokatlanul élénk volt minden előadás után a megbeszélés. Előkerült a zsidókérdés, dohányzás, alkohol, tánc stb. problémája. Orvos, újságíró, tanító, zenetanár, theol. tanár, pap, mind, mind rádöbbentett nemzeti és egyházi bűneinkre, fogyatkozásainkra s Krisztus felé mutatta meg a szabadulás útját. A konferencia végén ismét a templomban gyűltünk össze, hálát adni Istennek. A befejező ünnepélyen szavalatok, énekszámok, előadások méltó módon fejezték be ezt az áldásos konferenciát. A sok előadás közben jutott idő a fürdésre is. A kénes fürdő díjtalanul rendelkezésére állt a konferencia minden egyes tagjának. Játékok, nótázások, tábortüzek felejthetetlen kedves élményei maradnak nemcsak a résztvevőknek, de a község lakosságának is. Tanulmányi sétán is voltunk a szeretetház intézményeiben, kertészetében. Mindenütt a legnagyobb örömmel kellett megállapítani: ez már igen, ez mintaszerű ! Nemcsak lelkiekben volt gazdag a tápláltatásunk, hanem a testiekről is gondoskodott Nagy Kornélné nagytiszteletü asszony a dunaalmási református egyház asszonyaival és leányaival. Olyan vendéglátásban volt részünk, hogy Kovács Bálint tesvérünk a nagy örömtől és elragadtatástól szinte csak ezzel a szívből jövő rövid mondattal köszönte meg a vendéglátók áldozatos szolgálatát: ez aztán vendéglátás! A konferencia sikerének titkát vendéglátó Nagytiszteletű Asszonyunk az utolsó ebéd alkalmával árulta el: Dunaalmáson a pap, tanító és a gyülekezet minx den tagja között tökéletes a szeretetteljes összhang. Úgymás nélkül nem sokat, egymással szemben semmit, együtt mindent elérnek. Mi, akik ott voltunkx sok áldást kaptunk és megfogadtuk, hogy egyházunknak hűséges, hívő fiai leszünk, mert itt megláttuk, hogy csak hívő, tisztái életű ifjúságnak van jövője. Zámbó István győri s. lelkész.
