Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-09-04 / 36. szám
174. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. lelőirt anyagot könnyen el lehet végezni. A száraz betanítást igen, mert ez nem okoz különösebb gondot. De ez soha nem elég, mert így közönséges »tan-. tárgy«-gyá sülyesztjük a hittant. Még igen nagy hibája vallástanításunknak, hogy mindent az értelemre akar felépíteni. Szerintem az értelemre csak az értelmes embernél lehet építeni. Ha mindenki értelmes lenne, akkor nem lenne baj, de vannak értelmetlen emberek is. Ilyeneknél teljesen elhibázott dolog az értelemre építeni, sőt egyenesen falrahányt borsó. Azt hiszem, ezen körülményből fakad az, hogy mig egyházunknak igen kimagasló tagjai vannak, addig tekintélyes számmal vannak olyanok is, akik bizony inkább szégyenei, mint dicsekedése. Erkölcsi, illemtani kérdésekben helyes az értelemre való építésre törekedni, mert ezek az érteleimmel könnyen felfoghatók. Ellenben a hit 'érzelem) dolga. Istent érzékszerveinkkel, ennek következtében értelmünkkel megismerni képtelenek vagyunk. Értelmünk csak alkotásait ismerheti meg. Igaz, hogy az értelmesnek ez is elég. De az értelmetleneket sem szabad elhanyagolni. Ezért szükséges bizonyos fokú érzelmi nevelés is, ami lelkesedést olt tanítványainkba. A hittani anyag helyes tanításán kívül a másik kitűnő eszköz a cél elérésére aaz iskolai ifjúsági (eset-leg vöröskereszt) egyesület. Előrebocsátom, hogy '60—100-as létszámú osztatlan iskola tanítója csak különleges lelki adottság mellett szervezzen ilyent. Ilyen helyen nem is kell erőltetni, hiszen annyi itt a tanító munkája, hogy kívánni sem lehet tőle a többi mellett még ezt is. Nem is fontos, hogy éppen a tanító vezesse. Vezetheti a lelkész is. Sőt így jobb is, mert így abj kálóm lesz már gyermekkorban hívei leikébe az egyesületi munkásságon keresztül belelátni. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy heti egy óra elég az összejövetelre, nem is jelent túl nagy megterhelést, ha nem túl nagy a gyülekezete. Viszont a tanító csak tanítás után már kimerülve foglalkozhatik vele, ami sokszor hátrányára lehet az ügynek. Mindenesetre az vezesse, aki hivatottságot érez rá, mert különben; többet árthatunk az ügynek, mint használunk. Ha így tudatosan — amikor még kezünkben van a gyermeksereg — ráneveljük a gyermeksereget az (egyesületi életre, akkor az iskola elhagyása után könnyebb lesz beszervezni őket egyesületbe. Tapasztalatból állítom, hiszen évek óta vezetek ilyen csoportot, hogy akik ennek fennállása óta kerülnek ki az iskolából, azok szinte kivétel nélkül a legjobb KIE-tagok. Ellenben az azelőtti évfolyambeliek közül csak a jobblelküeket sikerült beszervezni. Igaz, hogy itt nagy tényező a szülők rokonszenve vagy elleni szenve. A munka sikere érdekében az összejövetelekről az iskolai jelleget zárjuk ki. Semmi megkötöttség ne legyen úrrá. A modern pedagógia szinte túlzott követelményeit itt engedjük megvalósulni. Hadd legyen itt szabad mozgás, \ szabad vélemény, hiszen /ezen megnyilvánulásokon keresztül lehet a lelkekbe belepillantani. Pedig aki tömeget akar vezetni, minden igyekezete meddő erőlködés, amig a vezetettek lelkületűt úgy összmegnyilvánulásában, mint egyenként meg nem ismeri. Ezen megismerés nélkül csak katonai fegyelem mellett lehet embereket eredményesen irányítani. A megismerés birtokában erélyes fegyelem nélkül, kevesebb munkával is nagy eredmények érhetők el. Sokszor hallja az ember a panaszt, hogy egyikmásik községben sikertelen mindenféle közösségi munka. A sikertelenség okát az előbb elmondottakban kell keresni. Tehát engedjünk szabad utat az egyesületben tömörült gyermeksereg munkakészségének az összejöveteleken. A vezető csak arra vigyázzon, nehogy helytelen irányba terelődjön a munka. Itt is, akár az árnál, szabad folyást kell engedni a munkakészségnek, csak a veszélyes területekről kell gátak emelésével visszatartani őket. Ha igaz, hogy az ifjúsági egyesületeken fordul meg egyházunk jövő sorsa, akkor az elmondottakat inem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak, akik annak jövő sorsát a szivükön viselik. Ha pedig azt akarjuk, hogy az egyház fundamentumának egyik része, az ifjúsági egyesületek virágozzanak, akkor tegyünk meg mindent az elmondottak alapján azok minél intenzivebb megszervezése érdekében. { Boldog lennék, ha jelen Írásommal az ügyet csak egy lépéssel is előbbre segítettem volna. Kisrákos. Imre Sándor. A veszprémi református egyházmegye Veszprémben tartotta évi rendes közgyűlését Szűcs József esperes és Csajághy Károly egyházm. gondnok elnöklete alatt. A^ugusztus hó 16-án voltak a különböző bizottsági gyűlések, 17-én a közgyűlés, mikor is d. e. 8 órakor a veszprémi Templomban istentiszteletet tartót-* tunk, melyen Szőke Károly köveskáli lelkipásztor hirdette Isten szent igéjét. Istentisztelet végeztével mindjárt elkezdődött a közgyűlés. Szűcs József esperes bibliaolvasása fés áldástkérő imádsága után Csajághy Károly egyházmegyei gondnok lélektelj es, tanulságos és emlékezetes beszéddel vezette be tanácskozásunkat. Hálával emlékezett Isten azon különös kegyelméről, melylyel I. István király személyében olyan szervező erőt és hatalmat adott népünknek, mely a pusztulástól mentette meg nemzetünket. Az Istennek e nagy ajándékozó tényéről emlékezik ez esztendőben a magyarságnak a törvényhozástól kezdve minden közülete, minden társadalmi szervezete s ezek keretében é nemzet minden rétege egyaránt. A nemzeti ünnepi emlékezésből részt kérünk mi református magyarok is. Magyarország Főméltóságú Kormányzóját hetvenedik életévének betöltése alkalmából nemzetének mélységes tisztelete és büszke hódolata veszi körül. Hadd csendüljön — mondotta szivünkből szólva gondnokunk — a szeretetnek, a tiszteletnek és hódolatnak ebbe a ritmusába a mi nem hivalkodó, de csendes ialázatú emlékezésünk is és mélységes hálaadással boruljunk le jó . Istenünk előtt, hogy nemzetünk számára magyar történelmünk leggyászosabb idején a mi vérünkből való ilyen vezért formált és Őt töretlen erőben megtartotta, de imádkozzunk azért is, hogy adjon napjaihoz napokat, esztendeihez esztendőket, hogy tovább vezethesse nemzetét a számára hitünk szerint eltétetett Ígéretes jövendő beteljesedése felé. — A felekezetiközi i viszonyok felett szemlét tartva szeretettel buzdított, hogy \a Krisztus nyomdokain járva, a lelkűnkben átölelt kereszt serkentsen bennünket több tettre, több elmélyülésre, több evangéliumra; ezzel használunk egyházunknak, hazánknak, embertestvéreinknek s közöttük a gyűlölködésben meg nem fáradott ellenfeleinknek is.
