Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-08-14 / 33. szám
162. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. Tizennégy ország ifjúsága a dunavecsei KIÉ táborban. A KIÉ augusztus 3-tól 12-ig tartotta világszövetségi táborát a dunavecsei szigeten. Mintegy száz résztvevő jött össze a KIÉ pompás táborában, köztük angolok, észtek, finnek, franciák ,hollandok, norvégok, skótok, svédek, svájciak, csehek s jugoszlávok. Foglalkozásra nézve nagyon különböző volt a társaság. Egyetemi hallgató, középiskolai tanuló, kereskedelmi alkalmazott, gyárimunkás, lelkész, üvegfúvó, KIE-titkár és egyéb foglalkozásúak vettek részt a konferencián. A tábor vezetői Carl von Prosch világszövetségi titkár, dr. Teleki László gróf KIÉ ügyvezető elnök, s Pógyor István nemzeti titkár voltak. A' mindennapi bibliatanulmányozás alapja Márk evangéliuma volt, középponti tárgya pedig Jézus Krisztus. A tábor résztvevői nyolcas csoportokba voltak osztva. Minden csoportban különféle nemzetiségű fiatalemberek voltak. Ez egyrészt nyelvi nehézséget jelentett az érintkezésben, azonban nagyban előmozdította a különböző nemzetiségű ifjak összebarátkozását. A tábor i fő nyelvei angol, német és magyar voltak. Ezek egyi- I kén többé-kevésbbé minden résztvevő értett. A közös ' megbeszélések, kihirdetések és vitadélutánok ezen a j három nyelven folytak. A pontosan betartott napi- j rendben kb. három órát vett igénybe a szellemi fog- j lalkozás, a nap többi része különféle játékokkal, fürdéssel s egyéb szórakozással telt el. A vitadélutánok témáit maguk a fiúk vetették fel. Ilyen vitatárgyak voltak: »A KIÉ és az egyház«, »KIE és politika«, »A keresztyénség és a nemzetiségi törekvések Európában«, »Keresztyénség és a háború«, »Ifjúsági egyesület, leányok, tánc«, »A KIE-tagok szociális kötelességei« stb. Minden este más nemzet rendezett tábortüzet s ez a nap lefolyásának bizonyos jellemző befejezést adott. i/2i 1 -kor elcsendesedett a tábor. A sátorházak lakói hazagondoltak Európa minden tája felé, szüleikre, testvéreikre, családjukra és boldogan aludtak el a dunavecsei sziget csöndjében, magyar ég alatt. Az időjárás a konferencia egész ideje alatt kedvező volt. Hűvösebb országokból jött fehérbőrű fiatalemberek megfeketedve távoztak el a dunavecsei szigetről. Ez a tiz nap mindegyik számára feledhetetlen lesz. Augusztus 6-án magas látogatásban volt része a tábornak. Teleki Pál gróf kultuszminiszter váratlanul meglátogatta a dunavecsei szigeten konferenciázó ifjúságot. Délután 6 órakor érkezett cserkészruhában gróf Haller Gábor fasori ref. s.-lelkész és Molnár Sándor dunavecsei ref.. lelkész kíséretében. A miniszter megjelenése nem zavarta a tábor programmját. Teleki Pál nem szereti a megrendezettséget, hanem a maga természetes életében akarja látni az ifjúságot. Érkezését észre sem vették' a tábor lakói. Jött egy cserkész és néhány civil. Máskor is előfordul. Nem zavarja az ilyesmi a tábori életet. Pógyor István nemzeti titkár beszaladgálja a tábort, lefut a csónakázókhoz és egymásután hozza bemutatni a fürdőruhás fiatalembereket. A miniszter körül megtelnek a padok a nyitott ebédlőben. Közben felszolgálják a mezítlábas szakácsok az uzsonnát: kék zománcos bögrében teát és hozzá kekszet. Uzsonna után a miniszter megtekinti a tábort. Hatalmas fehértörzsű nyárfák tövében nagy félkörben helyezkedik el a tizenkét faházikó. Teleki Pál gróf felmegy a lépcsőn s megnéz belülről egy házat. Bejárja a sportteret, a konyhán kezetfog a szakácsokkal, észreveszi a készülő verset, belenéz a kútba és érdeklődik, hogy jó-e az ivóvíz? Látszik rajta, hogy szívesen jött ide és nem kötelességből vagy udvariasságból. Hiszen megtehetné, hogy Olaszországban üdüljön, vagy a norvég fjordok között hajózzék, vagy magaslati levegőt szívjon valahol az Alpesekben. Ha már itthon akar szórakozni, mehetne a mesés Margitszigetre is. E helyett autóba ül s robog 73 km.-re Budapesttől, hogy egy kis szunyogmuzsikás szigeten megnézze mit csinál az ifjúság s órákot töltsön el köztük. Csendes hallgatóként résztvesz egy jó félórás vezetői megbeszélésen. Sorra megnézi az arcokat. Homlokán ötsorban futnak ilyenkor a barázdák s a szemüvege mögött szeretettel ragyog a szeme. Senki sem a minisztert látja' benne, hanem a fiatalság barátját. Közben az ebédlőben vacsorára terítenek. A vezetőség meghívja a minisztert egy kis jgujyásra. Teleki Pál jpóf elfogadja a meghívást a ugyanabból a bádog tányérból kanalazza a tábori gulyást, amiből a többi táborozó. Még az ő asztalán sincs abrosz, ilyen lukszus dologgal nem rendelkezik a tábor. Gulyás után töpörtős pogácsát és almát szolgálnak fel. Carl von Prosch világszövetségi titkár virágcsokorral a kezében köszöntötte a kultuszminisztert. Beszédében kiemelte, hogy nemcsak örül, de csodálkozik is, hogy egy ilyen magasállású úrnak ideje van arra, hogy hivatalos munkáján felül még a tábor látogatás munkáját is vállalja. Átnyújtott még néhány tábori emléktárgyat és egy KIE-jel vényt. Teleki Pál a jelvényt rögtön kitűzte és a következőképen válaszolt német nyelven: Virágok tulajdonképen nem illetnek meg engem két oknál fogva. Először, mert virág hölgyeknek jár, én férfi vagyok. Másodszor, mert a virágot fiatal nőknek kell adni, én pedig öreg ember vagyok. De azért megköszönöm, mint a fiatalság jelképét. Látogatásom nem magfas látogatás, hanem bajtársi látogatás. A ruha, amit viselek nem miniszteri ruha, hanem az ifjúság ruhája, amit én már 17—18 év óta hordok, — s akinek köszönni valója van, az én vagyok. Nincs abban csodálatos és nem munka az nekem, hogy ide eljöttem. Én itt merítek erőt, mert ha valaki erőt akar meríteni az állam dolgainak .a vezetéséhez, annak az erőt az ifjúságtól kell kapnia. Örülök, hogy oly sok nemzet ifjúsága jött ide barátságot kötni a mi ifjúságunkkal és itt jól érzik magukat. Kivánom, amit hisznek és akarnak, meg is tudják valósítani. Örülök, hogy holnap elmennek a falusi templomba, mert amint mi öregek erőnket az ifjúságtól kapjuk, úgy az egész nép a falutól kapja erejét nálunk már századok óta. Remélem, hogy a jó bajtársiasságot elviszik magukkal és megtartják egész életükben. Mikor észreveszi a miniszter, hogy Prosch titkár a németül elhangzott beszédet angolra akarja fordítani, előzékenyen újra feláll és megismétli angolul. Lassan eljár az idő s meggyújtották a fiúk a tábortüzet. Teleki Pál elindult feléje, hogy tíz percig ott is elidőzzön, de a tíz percből több mint egy óra lett. A társasjátékokban, énekekben ép úgy résztvett, mint az ifjúság. Ezt a tábortüzet az angol küldöttség rendezte s az angol flegmát meghazudtoló elevenséggel és mókás kedvvel úgy elmulattatták a kultuszminisztert is, hogy negyed tízkor tudta csak ott hagyni a tábort.
