Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-08-14 / 33. szám
160. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. igazi vallási értéknek’ tartottunk, elvesz, az nemcsak fájdalmas, hanem üdvös is. Ezért kötelessége minden új kornak, hogy hite igazságait átgondolja. Ezt cselekszi a vallásfilozófia általánosabb feltételekből, a dogmatika meghatározott hittapasztalat talajából ;indulva ki. De erről nem lehet és nem kell most be-' szélni. Ám három dolgot — félreértések elkerülése végett — nem szabad elhallgatni Először: sohasem lehetséges kegyes tapasztalatunk oldaláról visszakövetkeztetés útján annak tárgyi tartalmához eljutni, ahogy azt Schleiermacher a krisztológiában és az erlangeniek általában megkísérelték. Az ember nem juthat él az újjászületés empirikus íényéből az újjászületés hitcikkéhez, sem az istentudat erősségéből nem lehet következtetni Krisztusra mint megváltóra. Hit és tárgya sohasem szakíthatok szét. Másodsorban: az egyéni életben megtalálható vallásilag jelentős események nélkül nincs megértés a vallás számára. Ám sohsem lehet az egyéni élet eseményeinek mértéke a vallásos valóság mértékévé. A vallásos tapasztalat sokkal inkább azzal gazdagodik, hogy a vallásos alany egy másik élet eseményéről tanúskodó vallásos bizonyságtételt a magáévá tesz. A legnagyobb nem esik meg naponta. De a legnagyobb mások vallásos bizonyságtétele által a mi élményünkké lehet és az élmény útján tapasztalattá. Harmadsorban: olyan Isten, aki az emberi tapasztalathoz való minden vonatkozását elveszítette, nem Isten többé. Csak homályos beszéd csengése. A legkevésbbé az az Isteni amilyenről a keresztyénség tett Bizonyságoi. Azonban a tapasztalat fajtájának azhstengondolat felett dönteni kell. Istennek a tapasztalata minket feltétlenül igénybe ‘vész, mint felelős teremtményeiket. Olyan ez a tapasztalat, amely Isten és ember között a határt magától nyilvánvalóvá teszi és a mindenhatónak, igaznak a tiszteletét, de a legjoDDiiaK es legkegyelmesebbnek az egyedülvalóságát is igaz világításba helyezi. * Tisztelt Gyülekezet! Hatalmas különbség van a mi külső érzékeink tapasztalata — amelyhez a quanti- | tativ mértékkel mérő természettudomány próbál oda- j férkőzni — és aközött a tapasztalat között, amelynek helye a legbensőbb személyes döntés szentélyében van. Önkényeskedés lenne tagadni, hogy egyáltalán belső személyes tapasztalat van. Csak ha ért hozzá az ember, hogy rá figyeljen, úgy nem is kerülheti el a figyelmét az, hogy minden személyes tapasztalatnak a legmélyebb alapja a vallásos döntésekben keresendő. Oly tudomány pedig, mint a theologia, mely a személyes életnek legbensőbb vallásos döntéseit tette kutatása tárgyává, csak a maga adalékát szolgáltatja — s nekem úgy tetszik a legfontosabbat — annak az egyetlen feladatnak a megoldásához, amely minden tudományé: a valóság megismerése mérhetetlen gazdag vonatkozásaiban. (Vége) Ha láttál avarlevelet, száraz ágat, halott madarat, leégett erdőt és fagyjorrázta barackvirágot, azt is tudod, mi sors várja azt a lényt, amelyik kiszakad az ébredő, alkotó és teremtő tavasz nagy közösségéből, és mi sors várja azt az egyént, azt a családot, azt a nemzetet, amelyik kiszakad, az Isten lelkének örökkévaló, élettámasztó, teremtő tavaszából. Ravasz. Még egy szó a nyugdíjról. Teljesen érthetetlenül állok az előtt a meglepő lelkesedés előtt, amellyel Szabó József lelkipásztortestvérem a IX. törvénycikk végrehajtását fogadja Bárcsak igaza lenne lelkesedésében, reménykedésében és optimizmusában. De mikor írását már talán hatodszor olvasom, végül mégis csak és újra egyházmegyénk egyhangú határozata mellé kell ez ügyben állanom, amellé a határozat mellé, amit Kiss Z. e lap 31. számában leközölt. 1. Tudnivaló, hogy a lelkészi javadalom 5000 pengőn felüli része a nyugdíjjárulék kirovásánál nem vétetik figyelembe. Nem tudom, Szabó József testvéremnek évi jövedelme eléri-e az 5000 pengőt, de ha tegyük fel eléri, vájjon méltányosnak tartja-e azt, hogy ugyanannyi járulékod kell fizetni, mint egy alföldi nagy gyülekezet 25.000 pengős jövedelemmel rendelkező lelkipásztorának. Hogy ez mit jelent egyházmegyénk egyik lelkészének, akinek az évi járuléka most 100 pengőről körülbelül 500 pengőre emelkedett — és házon kivül öt gyermeket taníttat —, azt hiszem, ezt nem szükséges tovább fejtegetnem. 2. Kétlem azt, hogy egyházaink nem fogják megérezni a megnagyobbodott terheket. Lehet mondani, hogy a lelkészek nyugdíjintézeti terhei átlag 500<>/o-al, az egyházaké pedig kb. 300o/o-kal emelkedtek. Márpedig ez olyan többletet jelent, amit nem lehet fedezni pár o/0-os adóemelésből. Meg aztán micsoda épületes dolog lesz odaállnunk, hogy: atyámfiai, az én nyugdíjam miatt fel kell emelni az egyházi adónkat 85o/o-ról 100"/o-ra! Azt meg tapasztalatból tudom,; hogy 'nem mindenhol sikerül Wí-a lelkész erős akarata dacára sem — áterőszakolni a politikai községre a tanítói nyugdíjjárulékot. A számbelileg is, anyagilag is erős nagy gyülekezetek bizonyos, hogy el tudják ezt a tehernagyobbodást 1—2o/0-os adóemeléssel is intézni, de én azt hiszem, hogy Rinyakovácsi és Mihályháza — sajnos — nem ezek közé tartozik. A Vili. törvénycikk pedig, amelyik a nagyobbaknak lenne terhesebb és a kisebbeknek könynyebb, még ma sincs végrehajtva, pedig talán jó lett volna a IX.-el egyidőben végrehajtani. 3. Hát arra gondolt-e már lelkipásztor-testvérem, hogy amint a konventi jegyzőkönyvben olvashatjuk, milyen óriási összegű járulék van kint a lelkipásztoroknál is, meg a gyülekezeteknél is. Pedig mi — úgy-e — nem vagyunk hátralékban, nem is lehetnénk, még ha szeretnénk sem, mert a járulékot szépen levonják a kongruánkból. Igen ám, de vannak olyan lelkipásztorok is, akiknek nincs kongruájuk, mivel pedig (nincs, a járulékot sem lehet belőle levonni, így aztán ők hátralékban maradnak. Végeredményben azt hiszem nekünk jobb, mert annyi hasznunk legalább van belőle, hogy mi nem tartozunk! 4. Végül, hogy lelkészértekezletünk határozatát, amit az egyházmegyei gyűlés is elfogadott, miért tartom helyesnek? Azért, mert az erők egyenletesebb elosztásához vezet s meg akarja szüntetni a törvénycikk esetleges aránytalanságait, ami az erőset kíméli, a gyengét sújtja. Ez az állapot pedig lehet minden, csak az evangélium tanítása alapján álló nem: — »egymás terhét hordozzátok!« Én bizonyosan tudom azt, hogy a pápai egyházmegye ezzel a határozatával nem marad magára. Mert a törpeeklézsiák családos papjai számára a nyugdíjteher — ebben a formájában — elviselhetetlen! A lelkipásztornak charitativ és reprezentatív anyagi kö
