Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-08-07 / 32. szám

1938. 154. oldal ___________ DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Az 1928 május hó 28-án megnyílt zsinat több­szöri megszakítás után, december 7-én kezdte meg utolsó tanácskozását. Elsősorban határozott a tör­vényhozás által elrendelt István király napjának meg­­ünneplési módozatáról, majd a templomok kereszt és festményekkel ékesítése ellen, a két protestáns egyház közigazgatási és vagyoni vitás kérdéseinek eldöntésére külön bíróság szervezéséről, a lelkipász­torok szolgálatának korhatáráról és áthelyezésükről, a legfontosabb kérdés azonban a kárunkra reverzálist adók büntetéséről szóló törvénycikk, amely törvény­cikk véleményem szerint enyhe és csak lassú haladás előre és lesznek sokan, akik nem fognak megrettenni az öt évi urasztalától eltiltástól és ősi hitüket el­árulva, megfogják adni a kath. egyház által követelt reverzálist. Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Igaza van Muraközy Gyula nagytiszteletü úrnak: »Sokan vagyunk, akik a magyar református egyház mai állapotát nagyon nyomorúságosnak, sze­génynek és nagyon szétszórtnak látjuk, s akik épen ezért ezt a lassú haladást is megköszönjük az Egy­ház Urának«. Nagy kár, hogy a zsinat nem foglal­kozott a lelkész- és tanítóválasztási törvény megvál­toztatásával, pedig sok korteskedésnek, a lelkészi ál­láshoz nem illő megalázkodásnak, a választások után pedig sok egyenetlenkedésnek venné az elejét; mert a lelkészválasztásnál a főcél alkalmas személy kere­sése az Isten Igéjének hirdetésére, nem pedig annak megmutatása, hogy melyik párt az erősebb. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Köz­gyűlés! Meg kell emlékeznem még a két protestáns egyház püspökei, főgondnokai, illetve felügyelői ál­tal az egyházak pásztoraihoz és híveihez intézett felhívásról, amelyben megemlékeznek István király­ról és. az általa alapított királyságról, kiemelve a bölcs király történelmi nagyságát. A május végén megtartott eucharisztikus kongresszusról felhíva a hívek figyel­mét arra, hogy részünkről az ünnepségeket semmi bántó hang meg ne zavarja. Felhívják az összes lelki­­tanítókat, hogy igehirdetéseikben és tanításaikban hir­dessék Krisztus főpapi tisztét, engesztelő áldozatát, az úrvacsora sákramentumát, az istenitiszteletről szóló tanítást és a felebaráti szeretet nagy parancsát, végül pedig felhívják az összes híveket, nogy erősen állja­nak meg a hitben. Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Köz­gyűlés! Ä múlt évi megnyitó beszédemben megem­lékeztem arról, hogy a kecskeméti állami iskolákba a ref. polgármester rendeletileg kifüggesztette a ke­resztet, a törvény rendelkezésének ellenére, s azóta folyton halljuk, hogy keresztet függesztenek ki az állami és községi iskolákba és más épületekbe. Leg­utóbb pedig Keszthelyen és Szigetváron történt, hogy a községi iskola tantestülete és a képviselőtestület határozatából, az eucharisztikus év emlékezetének megörökítésére kifüggesztették a feszületet, nem tö­rődve azzal, hogy a kisebbségek vallásos érzését sértik azzal. Vájjon ezekkel az erőszakkal kifüggesz­tett keresztekkel mennyivel lesz több keresztyén em­ber országunkban? Befejezésül idézem Ravasz püspök úrnak a fehérvári orsz. presbiteri szövetség gyűlésén elhangzott szavait: »Áltatás az, hogy békeidőket élünk. Oroszországban államvallás az istentelenség, Német­országban is kiforrás alatt van a valláskérdés, véle­ményem szerint itt az utolsó perc, hogy a keresztyén egyházak összefogjanak«. Közgyűlésünket megnyitom. A tatai egyházmegye közgyűlése. A tatai egyházmegye lelkipásztorai július hó 19-én Kocson tartották ezen gyülekezet lelkipászto­rának és presbitériumának szives meghívására évi rendes lelkészértekezleti gyűlésüket. Ezen alkalom­mal részint a kocsi gyülekezetnek, részint Süvegh István lelkipásztortestvérünknek voltunk igen szívesen látott vendégei. Másnap, július 20-án Tatán az egy­házmegyei közgyűlés volt. Reggel 9 órára megjelen­tek -— Ikevés kivétellel — az egyházmegyei világi tiszt­viselők, a lelkipásztorok és egyházi gondnokok. Ekkor nevezett gyülekezet templomában felhangzott a 63. dicséret 1. verse, mely után Löké Károly esperes fel­olvasta Róm. XV. 1—7. és 13. verseit, majd buzgó imában áldást kért a megjelentekre és a végzendő munkára. Utána Thaly Dezső egyházmegyei gondnok mondta el e lap előbbi hasábjain közölt megnyitó be­szédét. A megnyitás után következett a gyűlés tárgyainak sorrendszerinti elintézése. Kálmán Rudolf tb. főszolgabírót egyhangúlag vi­lági jegyzővé választották a gyülekezetek presbité­riumai. A választást a közgyűlés örömmel erősítette meg, mert a komáromi egyházmegye volt érdemes gondnokának fiában biztosítékot lát arra, hogy szivvel­­lélekkel szolgálja egyházmegyénket. A megválasztott vil. jegyző esküjének letétele után ünnepélyes sza­vakkal tett Ígéretet arra, hogy azt a bizalmat, mely vele szemben teljes egyhangúságban nyert kifejezést, minden közérdekű működésében igyekszik kiérdemelni. Megerősítette a közgyűlés Kocsis Sándor szo­­módi s.-lelkésznek héregi- és Szabó Kálmán nagypalli s.-lelkésznek etei lelkipásztorrá történt megválasztását. Mohácsy Margitnak császári tanítónővé, Gombás Istvánnak ácsi tanítóvá történt megválasztása végle­ges megerősítést nyert. Kupusz Margitnak dunaalmási és Sáhó Ilonának bőnyrétalapi tanítónővé történt meg­választását végérvényesen csak akkor lehet megerősí­teni, mikor a választásokat a kultuszminiszter úr is tudomásul veszi és nevezettek részére a fiz. kiegészítő államsegélyt kiutalja. Nevezett megválasztott négy ta­nító, ill. tanítónő a törvényben előirt esküt letette. Ezek után következett Besse Lajos egyházm. fő­jegyző előadásában Löké Károly nagy gonddal ké­szített, az egyházmegye minden gyülekezetének összes mozzanatára kiterjedő esperesi és egyházlátogatási jelentésének tárgyalása. Felhívta a közgyűlés a lelki­­pásztorokat és tanítókat, hogy tartózkodjanak minden szélsőségees politikai irányzatban való részvételtől. Rom. kath. testvéreinkkel szemben ivedig helyezked­jünk a megértés és testvéri szeretet álláspontjára, hogy ne egymás ellen küzdjünk, hanem egymás mellett dolgozzunk a letiport magyar haza talpraállításáért és a Krisztus igaz ügyének diadaláért. Köszönetét nyilvánította a közgyűlés a kultusz­­miniszter úrnak, dr. Darányi Kálmán és Tasnádi Nagy András uraknak azért a nagyon sok fájó sebet eny­hítő intézkedéséért, hogy az elhalt lelkipásztorok és kiskorú árvái részére a férj, illetőleg apa elhalálo­­zásanapját követő három hónapon át mindazokat az államsegélyeket kiutalják, amelyek az elhalt lelki­­pásztornak esedékesek voltak. Ismételten felír a közgyűlés a tanítói nyugdíjjáru­lékok rendezése tárgyában a fokozatos hatóságok útján a kultuszminiszter úrhoz, hogy , ezen járulékok fizeté­sét minden tanítói állás után tegye a községek köteles­ségévé s az egyházakat terhelő hátralékok után leg-

Next

/
Thumbnails
Contents