Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-07-10 / 28. szám

Negyvenkiiencedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1938 július 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------“-----------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK I MAKLÁRY KÁROLY I Magyarországi református egyházunkat sú­lyos veszteség érte, hivatalára nézve a legfiatalabb püspöknek Makláry Károlynak július 7-én tör­tént váratlan elhunytával. A betegséget már régóta hordozta szerve­zetében, de közvetlen veszélytől senki sem tartott. Nagy hűséggel végezte hivatalos teendőit és ép e héten akart Svájcba utazni hosszabb pihenőre. Isten kifürkészhetetlen végzése másként határo­zott. Szomorúan kondult meg a debreceni nagy­templom Rákóczi harangja: Makláry Károlyt Isten magához szólította. Mi meghajtjuk fejünket és mélységesen megihletődve valljuk: a Te vég­zéseid Uram mind jók és tökéletesek. Legyen meg a Te akaratod! Makláry Károly 1876 nov. 1-én született a hevesmegyei Átány községben. Középiskoláit Miskolcon, majd Sárospatakon végezte. Theolo­­giát Sárospatakon és Budapesten tanult. 1898- ! tói 1901-ig Tiszanánán volt s.-lelkész, 1901-től : Nyékládházán. 1904-től 1934-ig Kunhegyesen j volt rendes lelkész. Az egyházi közéletben élénk résztvett. A legutóbbi zsinaton sokat dolgozott, mint fontos javaslatok előadója. A tiszántúli egyházkerület lelkész-főjegyzővé választotta. 1934- ben Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak. 1936-ban dr. Baltazár Dezső utódjául püspökké , választotta meg a legnépesebb református egy­házkerület. Mint püspök rövid püspöki működése alatt is értékes munkát végzett úgy a gyülekezetek, mint a debreceni kerületi intézetek érdekében. Nagy lelkesedéssel készült ő is a kollégium jubileumára, valamint az augusztusi nagy na­pokra, amikor az egész világ magyar refor­mátusai találkoznak Debrecenben. Még nagyobb találkozásra hívta őt Isten: meglátni az Élet Fejedelmét és számot adni sáfárkodásáról. Hálát adunk Istennek, hogy Makláry Ká­roly életében láthattuk a hű munkás állandó szolgálatkészségét, az evangélium buzgó hirde­tését és magyar református hitelveink erőteljes megvallását. Temetése vasárnap délután lesz. A szer­tartást, dr. Ravasz László dunamelléki püspök, konventi elnök végzi. p. j. Beszéd 50 éves érettségi találkozón. Irta és a június 28-iki találkozón elmondotta Nagy István szokolyai ref. lelkipásztor, a drégelypalánki egyházmegye esperese. A mai ünnepében, melyen mi öreg diákok 50 éves érettségi találkozóra jöttünk ősze, különös érzé­sek töltik ei szivünket. A jeles költőnek, Ady Endré­nek van egy meghatóan szép költeménye, melyben elmondja, hogy fényes napsugaras nyári napon ö látta, hogy Páris felett átvonul az ősz. Senki sem vette észre, de ő lelke mélyén megrendült s azt is érezte, látta, hogy a fák és virágok remegve hajoltak meg a hervadás, az elmúlás győzelmes fejedelme előtt. Valóban így van. Ott él a világban a 70 év ka­puja előtt az ember s hogyan, hogyan nem, de lelke megremeg; érzi, hogy átvonult életén az ősz, és lenel­­letével megérinti homlokát s ettől a perctől kezdve mélyebb, elgondolkozóbb szemekkel tekint családjára, alkotásaira, feladataira, gyakrabban néz vissza meg­futott pályára s felteszi maga előtt az élet legko­molyabb kérdéseit, honnan indultam, mire jutottam, mit akarok még ebben a világban? S amint lélekben visszatekint a megfutott pályára, itt is, ott is megáll: és áldást mond azokra, akiknek segítő keze utat nyi­tott, jóságos tanácsa oltalom volt számára, bölcse­­sége világosságot gyújtott előtte. A visszaszálló em­lékezés rendjén így jut el az ember a hálás felisme­résre, hogy életünknek legnagyobb áldásai azok vol­tak, akik gyermeki lelkűnkbe először hintették el a megtartó igazságok magvait. Férfikorunk vezérlő igazságainak útját követve rendszerint visszajutunk tanítóinkhoz, akik először szólották hozzánk, mutat­ták meg nekünk a megtartó igazságok forrását. Ez a visszaemlékezés hálával tölti be lelkünket nevelőink iránt. Úgy állok itt, mint öreg diák. Hadd vegyek ma­gamnak bátorságot arra, hogy bizonyságot tegyek pár olyan igazság mellett, mely, úgy érzem, férfi­korunk legkomolyabb meggyőződése. Nem lesz ez más, mint a hála kifejezése tanítóink, nevelőink iránt. Diákéletünk első útegyengetői voltak a jó áldott szülők. Megállunk jó édesanyánk emléke előtt, csó­koljuk meg lélekben az áldott kezet, amely minket átvezetett az élet első szakadékán. Tapasztalati igaz­ság, hogy az anyák a legjobb iskolák. Minden tisztuló élet mögött rendszerint ott találunk egy nőt, ki annak az életnek ihletője, útegyengetője. Ha olykor-olykor

Next

/
Thumbnails
Contents