Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-09 / 2. szám

10. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1938.

telre vonatkozólag nem találtam olyan kimutatást, amiben a tulajdonosok, igazgatók, tisztviselők és munkások felekezeti megoszlását számszerűleg kitüntetné, csupán a gyáripar vezetőségére vonatkozólag, íme:-n x g <x H

O; g m g pa C_

w" < r3 55' n £T

SC ft) CO N J3, 'fi>

■ N X- P 51 ON

< « n E O- 2 r

ffi' O! ö- 5 3 —

k . 2, a . S S. *r

N 3 w SP 3 p

CD 3 N 03 "

X • 3“ • cr eg g

3; 2. rt>> O' 03

or’ 3 . co co . £2. crq N

” c a 2. 03 S’

N o . < o* - S-rD 5r*-• as

CO £. Cfl CO

2 »•£•••■

3 03

p to 00 JO tn

CO Cg ÍO OX —1 05 S- 50-O P O P " 00 = „o.

cn o> -o p -j co to a ?r 2'---;- ------------------------------------3 !

p o o p ux to to o"3.

00 O 00 OX P 05 CO ^ _-j OX OX CO tix 05 -j __

CO H“ * :;i

M-4 L N PT“-J p O tO a c; O

ox totocoxtoto 3 - o:------------------------------------------------------------ CO >3

O:

O tO" OOOO-O OfQ

ö> di m a dx m -1 c

!° r b

CO ^ ^ Ox M ►- B- -.50

— — oo CO to P ox a Pro

CO P P -O tO -0 O 3 j»- s,---^^-------LI HI C §

CŰ n to oo - O -S Cfil

tix CO tó P OH P Ő

to —* 01

ob go p ' S- " >-o >-* UX " CD P 3 OTQ ■

to p — ox CO --J 05 - O--------------------------------------CO

^ 1 ro-J 00 00 O) O CO -4 ^

tix p CO tó P " P ______

QO-o I " p >— I p- ?r O

. -* I to to " 05 I 3 ro o:- - ; ro g.

O |OOOp. _<= “‘CfO

tó I ob tó tó tó 1 =

cn

N

I 4^- to *— b^

oo I oo —>>—*-* to 3 £5'C---------------------------------------------------------------------------------— a. 3

O .OOOpp _o cw 1

ob I — tó dt dx ■-* °

P 05 " J-» CO

•—* 00 00 Ö CO p S3. N

P t0-0t0003 -t

CO P CO -4 -* O 00 P

___________________________n>

oo oo to p ox 53

OO O’ 00 00 tO " O £13

O obÓ)tö"d)CÓ

CO

to to p- rn

CO —* -0 — 00 ox to 3 OTQ--------:--------------------------------'-c

ro-O — OOOOO _o CT

" ob tó <-* ó tó ó. °___________

CO 1 CO O O P CO 3 2“. ^- e: nT gr

O . OOOOO o —3 9

_t ^ M (ó tó M ° ______'

CfQ

V-ja,

2.

*5*

P

n* -t CA ■“•

Pl <

Ox P; ca’

x £L

O S3 JT* <-+■

OQ 5.

N P <D ^

3 o

n ca 3 P x 3* p' g

s?

p ö*

3. O'

^ HL

"+9 03 § =• o x

CA -p -.

£ w

o* 53

N

P orq O* p

50 Jf

rt- o- p — Z. 3

— 03 5 **

co

CJt

rr SS"

? N H) r-K

3 <>

ca’

11 < 5’

p o

— F

p- 3

CA Cx • < íí ts fD

i-K

Ox

5'

fD

X

A református tulajdonosok száma tehát az arányszám l/g-ártak, a vezetőség (igazgatók) száma az arányszám nem egész felének felel meg. A katholikus tulajdonosok 33.7o/0-,al, országos arányszámuk nem egész felével, a katholikus igazgatók 36.6o/0-al, valamivel több mint országos arányszámuk felével szerepelnek. Az izraeliták a tulajdonosok között 50.Qo/0-al, országos arányszámuk tízszeresével, az igazgatók között 41.6 0/0-al, országos arányszámuk nyolcszorosával vannak képviselve. Bár erre megbizható statisztika nincs, nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi vállalatoknál és pénzintézeteknél még ennél is sokkal kedvezőtlenebb a reformátusok helyzete.

Nem kutatva azt, mely okok hozták létre ezt a feltűnő eltolódást a reformátusság kárára, számolnunk

kell a meglévő tényekkel és annak következményeivel. Tudva azt, hogy a mezőgazdaság nem tud felvenni erősebb iramú népszaporodást, az itt mutatkozó felesleget az ipar és kereskedelem felé kell terelni. Ez a kardinális tétele a reformátusok népszaporodási koefficiensének emelése érdekében teendő minden intézkedésnek, mivel református népünk több mint 60o/0-a a földmívejésből él. A más pályán való érvényesülésnek teljes reménytelensége hat elsősorban bénítólag földmíves lakosságunk szaporodására. — Sajnálattal kell ezt látnunk az A) táblázatból, mely szerint a reformátusok szaporodása 10 év alatt mindössze 8.5 o/0 volt a katolikusok 10.4 o/0-ával szemben. — Az izraeliták létszámának 10 év alatti csökkenése nem mutatja a szaporodási koefficiensük hanyatlását, mivel azoknak nyugat felé áramlása állandóan folyik, s ezen áramlás nagysága a statisztikából nem tűnik ki. Megfelelő birtokpolitikai intézkedésekkel és a mezőgazdasági népesség szakismereteinek emelésével sokat lehet ugyan tenni a földmívesek jóléte érdekében, de módot kell találni arra is, hogy a reformátusok népszaporodását az ipari és kereskedelmi pályák megkedveltetése és itt való elhelyezkedésüknek lehetővé tétele által kellő j szintre emeljük. ■ • i ; j

IV. Van-e Magyarországon kereskedelmi akadémia?

Amint a baj felismerése a gyógyulási lehetőségek ; optimumát jelenti az orvostudományban, úgy a helyzet j alapos megismerése megbizható utat jelöl meg a tár- I sadalmi kérdésekkel foglalkozók számára is. Amikor ! eljutottunk annak meglátásához, hogy a magyar reformátusság mely területeken van elmaradott állapotban, már adva is van az a cél, amelynek elérésére törekednünk keilt Ez. pedig nem más, mint "műiden módot és alkalmat megragadni arra, hogy a reformátusok a kereskedelem és ipar terén számarányukhoz és jelentőségükhöz mérten nagyobb szerephez jussanak. Ez nem mehet egyszerre, hosszú és szívós, főként pedig céltudatos munkával érhető el. Fellobbanó szalmaláng mit sem segít. Ne feledjük el, hogy a kereskedelem és gyáripar vezető pozíciói csak hosszú begyakorlás és a szakmabeli helyzet tökéletes ismeretének j birtokában foglalhatók el. S valljuk be, hogy erre I ezidőszerint még igen kevés alkalmas emberünk van.

I Brutális intézkedésekkel tehát nem "érünk célt, de sokat segíthet egyházi vezetőségünk és főként lelkipásztoraink céltudatos munkája a református iparos és kereskedő felkarolása terén és nagy lépéssel mehetünk előre ily irányú iskolapolitikánk révén is.

A kereskedelmi és ipari vállalatok vezetőségében és tisztviselői karában elfoglalt rendkívül csekély, úgyszólván jelentéktelen szerepünk adott ösztönzést arra, hogy egy református jellegű kereskedelmi akadémia, vagy ákadémiai tanfolyam létesítésének tervét felvessem és egyházi vezetőségünk figyelmet erre a rendkívül fontos, de nálunk sohasem eléggé méltányolt iskolatípusra felhívja. Nem állítom az‘t, hogy egy ily intézmény felállításával egy csapásra megváltozik í a helyzet és a vállalatok vezetőségében rövidesen csupa reformátusok fognak ülni, de remélem, hogy ezzel is jelentős és határozott lépést teszünk fent vázolt törekvéseink megvalósítása terén.

Tudjuk jól, hogy a középiskola jóformán semmi- I féle kenyérkereseti pályára nem képez ki és nem ké; pesít. Pedig az érettségizettek már anyagi okokból í sem mehetnek mind az egyetemre. Ezeken segítünk elsősorban akkor, ha olyan szakiskolai képesítést nyújtunk nekik, amivel nyugodtan neki indulhatnak az