Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-16 / 20. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 93. oldal. kedeteiben mutatja meg: imádságában a lelkek ébredéséért, Krisztus teste egységének megnyilvánulásáért, az emberek közötti békéért tusakodik. Az evangélizájció, a missziói munka, a társadalmi bajok elleni küzdelem munkáival előkészíti az Ür útját, mígnem az Ő diadala után elérkezik Isten országa és annak igazsága. Annak a nevére, aki bennünk működő ereje által végtelenül többet tehet, mint kérjük és elgondoljuk, térjen dicsőség az Egyházban és a Jézus Krisztusban nemzedékről nemzedékre, századokról századokra, Ámen. A módosított, bővített »Déclaration«-t tárgyalták egyházközségek, »circumscriptio«-k, »regionális zsinatok« (egyházkor, közgyűlések). Vitatták pro és contra, sok-sok bizottsági gyűlést tartottak e tárgyban, élénken foglalkozott vele az egyházi sajtó. A közös nagybizottságban a református tagok bejelentették, hogy szívből elfogadják. A regionális zsinatok képviselői f. év március 9—11. napjaiban gyülekezetek össze Párisba országos zsinatra az Étoile-templomba, ahol a 10-én délután tartott hosszú ülésen elfogadták az újszövegü deklarációt 57 szavazattal, 9 »nem« és 2 üres szavazólappal szemben. A kilenc »nem« a többségiekből került ki, akik szerint a liberális reformátusok a deklarációban szereplő fogalmakat másként értik, mint ők. így az egyesülés felé haladás az első nagyobb állomáson nem a legkedvezőbb kilátásokat nyújtja; erre vall az elnök ama kijelentése is, hogy reméli, hogy ez' a csoport meg fog maradni továbbra is az országos szövetségben. A beiktatás szabályozását is újólag a regionális zsinatok elé utalták, amiből láthatjuk, hogy az egyesülésnek még számos nehézsége van. Az ügyre fontosabb mozzanatok felmerülésénél még visszatérünk. T. D. A Szondy=Kenessey kegyes alapítvány. Sokan vannak még a dunántúli ref. egyházkerületben s szerte az országban, akik pápai vagy debreyceni diákkorukban a Szondy-Kenessey kegyes alapítvány jótéteményeit élvezték; de napról-napra fogy azoknak a száma, akik ennek a nemescélú alapítványnak a történetét s rendeltetését ismernék. Azt hiszem azért, hogy nem végzek fölösleges munkát, mikor e b. lap hasábjain foglalkozom vele. Az alapítványt Szondy Zsuzsánna létesítette 1752 március 28-án Pápáin kelt végrendeletével abból a vagyonból, melyet, mint maga mondja: »Consilarius Kenessey István, előbbeni édes uram ő Kelmével együtt szereztünk«, innen kapta az alapítvány' közismert elnevezését is. Mikor ugyanis a Végrendelet kelt, Szondy Zsuzsánna már gróf Castiglioni Eudémius dragonyos tiszt felesége volt. Bármilyen kegyelettel viseltetem is a végrendelkező nagyasszony emléke iránt, nagyon valószínű, hogy az ;a nagy vagyon, melyről a Végrendeletben szó van, túlnyomó részben Kenessey-vagyon lehetett s kevés volt belőle közszerzemény, még kevesebb a hozomány. Ha pápai házukat nézzük, mely még ma is fönnáll, azt kell hinnünk, hogy nagyúri életet éltek s ha tekintetbe vesszük, hogy Szondy Zsuzsánna a losonci ref. lelkész leánya volt, nagy hozományra nem gondolhatunk. . Hogy mégis hogy került a Szondy Zsuzsánna neve az alapítvány élére, nem tudjuk. Azt tudom, hogy később többször történt kísérlet arra nézve, hogy a Kenessey név legyen az első; de a hagyomány erősebbnek bizonyult a jogosságnál. A Végrendelet, melynek eredeti, Írott példánya az őrzésem alatt levő gondnokkari irattárban van, harmincnégy pontból áll s a legnagyobb gondossággal intézkedik mindenről. Bennünket ezúttal a Végrendelet negyedik, ötödik, hetedik és nyolcadik pontjai érdekelnek, mert ezekből fejlődtek ki az idők folyamán a különböző segélyezési módozatok. Később ugyanis négy ága lett az alapítványnak, melyeket az alábbiakban ismertetek. 1. Agentialis-alap. Eredeti rendeltetése az volt, hogy fedezze annak a költsggeit, aki a bécsi udvarnál a ref. egyház érdekeit képviseli. Amikor erre már nem volt szükség, a pápai ref. főiskola szegény tanulói s a dunántúli ref. egyházkerület szegény egyházai kapták a jövödelmét. 2. Debreceni-alap. Ennek a kamatai a debreceni ref. főiskolában tanuló, dunántúli származású nemes ifjak segélyezésére szolgáltak. 3» Joggyakornokl-cdap. Jövödelméből az olyan joggyakornokokat segélyezték, akik nem rendelkeztek elegendő vagyonnal ahhoz, hogy az ügyvédi működést megkezdhessék. 4. Szegény-alap. Olyan elszegényedett emberek segélyezésére szolgált, akik resteltek házanként kol- I dúlni. Később szegény egyházak is kaptak belőle segélyt. Az egyes alapítványi ágak eredeti összege a következő volt: az agentialis ágé 4000, a debrecenié 15.000, a joggyakornokié 10.000, a szegény-alapé 10.000 rhénes forint. 1926-ban, mikor legutoljára vettük számba az alapítvány vagyonát, az agentialis ág vagyona 118.575 korona, a debrecenié 102.000 korona, a joggyakornokié 71.700 korona, a szegényalapé 50.590 korona. Tekintélyes összeg volt ez nagyon, csak az a baj, hogy túlnyomó részben értékpapírokba volt fektetve, amelyek értéküket vesztették. Nagy kár, hogy az értékpapir-láz az alapítvány gondnoki karát sem kímélte meg. A Végrendelet ugyanis a;z alapítvány kezelését egy négy tagból álló gondnoki karra bízta, melynek elnöke a hivatalára nézve a legidősebb gondnok. Nemcsak hivatali koromra nézve, de másként is én vagyok a gondnoki karban a legidősebb s így én viselem ezt a régen nagyon megtisztelő, most gondteljes tisztséget. A gondnoki, kar tagjai, amennyiben lehetséges volt, mindig az alapítványtevő család rokonságából kerültek ki. Én a Végrendelet tizedik pontja jogán lettem a gondnoki kar tagja, mely számottevő hagyománnyal emlékezik meg Kenessey István »édes egy testvérjérők, Kenessey Judith asszonyról, Antal Márton uram házastársáról és gyermekeiről. Az agentialisf-alap első gondnoka chernelházi Chernél László volt, ezt a tisztséget ez idő szerint én töltöm be. A debreceni-alap első gondnoka Domokos Márton Debrecen város főbírája volt, a mostani gondnok dr„ Kesserü Lajos kir. ítélőtáblái tanácselnök. A joggyakornok-alap első gondnoka idős Darvas József consiliarius volt, a jelenlegi gondnok dr. Lázár Andor m„ kir. igazságügyminiszter. A szegényalap első gondnoka Csejthey Zsigmond volt, most dr. Kenessey Pongrác ny. főispán a gondnok. Az alapítvány vagyona eredetileg Adóslevelekre kiadott kölcsönökből állott s úgy intézkedett a Végrendelet, hogy a jövőben is úgy kezeljék. Kikötötte azonban, hogy négy százaléknál több kamatot nem szabad szedni, ezzel is segíteni akart a kölcsönre szoruló embereken. Nagy kár, hogy a gondnoki kar
