Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-02 / 18. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 83. oldal. A prédikáció célja Kálvin szerint. Kálvin prédikációinak a közvetlensége. Prédikációiban kiterjeszkedett az élet dolgaira, nem kerülték el figyelmét az anyagi dolgok isem. Azonban mindezt csak a textusa által megengedett mértékben tette. De fő kötelességének tartotta, hogy a mondanivalóját áthassa az evangéliom. Nem akarta rákényszeríteni a hit szabadságára a szigorú legálizmus kicsinyes és sokszor bosszantó béklyóit, amely szőrszálhasogatásnak tűnik fel. A prédikáció Kálvin szerint nem törvényadás, nem parancsosztogatás. A parancsot Isten adja; éppen abban van a keresztyén ember szabadsága, hogy nem szigorú törvényeknek veti alá magát, a parancsadást teljes hűséggel Istenre bízza. Élete .mégsem passzivitás, hanem folytonos munkálkodás, ez tölti be az életét és ez határozza meg ebben a múlandó világban. Nemcsak ezt a hitbeli szabadságot tartotta szem előtt, hanem még tovább is ment. Beszédeiben a mindennapi életből vett példákat alkalmazta. Sokszor nagyon triviálisaknak, vagy hétköznapiaknak tűntek fel és mégis felhasználta őket. Teljes következetességgel igyekezett összetörni minden válaszfalat, amely a templom és a hallgatók közt volt; ezt a válaszfalat a hallgatók képmutatósága, áltisztelete alkotta. A templom falán belül képmutató respectus nyilvánult meg; ez különböztette meg a templom falain belül és azon kívül folyó életet. Éppen ezért a mindennapi élet és az egyházi élet — amely így nem más, mint a templom falain belül megnyilvánuló képmutatáskodás — egymástól nagyon különböző, össze nem egyeztethető volt; a kettőnek egymáshoz semmi köze sincs, egymásra nem is lehetnek hatással. Más az ember a templomban és más az ember a mindennapi életben. Ezt akarta megszüntetni Kálvin; nem akart különbséget látni a mindennapi élet egyhangúsága és a templom falain belül folyó kultuszi élet között. Érzékelhető összefüggést igyekezett teremteni a kettő között. A mindennapi életet bevitte a templomba, hogy nyilvánvaló legyen a két életfolytatás összetartozása, kapcsolata. Ezzel arra akarta kényszeríteni a hallgatóit, hogy vessék le a magukra erőltetett álarcot, szabadítsák meg személyüket a képmutató tisztelettől, amelyet magukra erőltettek a templomba való belépéskor. Az ember ugyanaz a templom falain belül is, mint aki odakinn. Viszont a mindennapi életnek is olyannak kell lennie, mint a templomon belülinek, ennek hatással kell lenni a kintire. A képmutató álarc ezt megakadályozza, mert a kijövetelkor ezt levetik a hivők, a bemenetelkor meg elpalástolják igazi mivoltukat. Ezzel a hivő önmagát csalja meg, mert nem tudja magát alávetni az Ige ítélő szavának. Éppen ez a képmutatáskodás akadályozza meg az Ige hatását. Megérteti, hogy az élet előkészület az Isten előtt való megállásra. Kálvin megértette híveivel, hogy a polgári közösségi élet folytatódik a templom falain belül is. Még akkor is érvényben van, amikor az Ür asztalához járulnak. Egész életünket az Isten jelenlétében kell élnünk: akár a hivatásunk betöltését végezzük, akár szórakozunk, minden cselekedetünket mérlegre kell vetnünk és próbálni összeegyeztetni az Isten fenséges akaratával. Az élet egy állandó előkészület legyen az Isten előtt való megállásra, előkészület a szent asztal előtt való méltó megállásra, mert csak így részesülhetünk igazán a Szent Vacsorában. így megkönnyebbül az igehirdető feladata, aki hivja a híveket a Szent Vacsorához. Az élet cselekedeteinek az Isten akaratával való összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi a hallgató előtt a maga gyarlóságát, gyengeségét. A lelkipásztornak könnyű lesz rámutatni arra, hogy szükség van a segítésre, mert hiszen a hívek maguk is érezni fogják. A segítő kegyelem a Szent asztalnál a kenyér és a bor jegyeinek vétele által adatik. A hallható Ige segítségével minden gyengesége ellenére oda tudja irányítani a lelkipásztor a híveit a Szent asztalhoz, ahol részesülhetnek a látható Igében, ahol minden elkészíttetett a hivő fogadására, ahol levétetik a teher és megkönnyebbülve távozhat. Tehát Kálvin szerint a prédikációnak kettős célja van: Odavezetni az embert Istenhez és előkészíteni a szent jegyek méltóképpen való fogadására: azaz munkálni benne a gyarlóság tudatát, elismerését és a kegyelem után való vágyakozást. Ezt csak akkor érheti el, ha alárendeli magát a lelkipásztor az Ige minden kényszerítésének, korlátozásának, vezetésének. Ha ezt megteszi, oldozhat és köthet a szószéken, mert így megnyeri Istentől még a kulcsok hatalmát is. Fordította és a Theologusok Tóth Ferenc körének 1936 november 24-i ülésén felolvasta Pethe Kálmán III. é. theologus. (Folyt, köv.) Felhívjuk a Nagytiszteletü Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy az áldozócsütörtöki perselypénz a dunántúli református egyházkerületi lelkészgyámolda részére az egyházkerületi pénztárhoz (Pápa) küldendő be. @S(e}@§!®®@@®®®®®®@©®S®®®®®S@«:®@®®®!§®S®®®® M © S VEGYESEK I (8) © @í$<a@®®@S®®©®®®®®®®®®®@®®®®®®©@@©®©fc'£)©$)© — A pápai egyházmegye április 25-én tartotta ifjúsági konferenciáját Pápán. Mintegy 250 ifjú jött föl a környékből lelkészeik vagy tanítóik vezetésével, hogy itt egymás hite által épüljenek. Reggel 9-kor volt a gyülekezés a püspöki székház udvarán, ahol Kovács Péter KIÉ országos földműves-titkár fogadta az ifjakat. Innen együttesen a templomba vonultak, ahol az istentiszteletet Ólé Sándor pápai lelkész tartotta. Istentisztelet után a templomban kezdődött meg a konferencia. Medgyasszay Vince püspök meleghangú, atyai megnyitó szavai után az egyes faluk megbizottai egy-egy bibliai igével köszöntötték a konferenciát. Kovács Péter szólt ezután az ifjakhoz. Felhívta a figyelmüket a falusi ifjú elhagyott és kiszolgáltatott helyzetére, az idegen népek ijesztő előretörésére és a magyar faj pusztulására. Menekülést csak abban lát, ha a mai ifjúság megtalálja Krisztust. Beszéde után beszámoltak az egyes faluk, hogy náluk milyen ifjúsági munka folyik. Örvendetes lendület mutatkozott a téli tábor óta. i/22-kor ebéd volt a köztartáson, 3-kor folytatódott a konferencia a templomban. A beszámolók befejezése után énekverseny következett. Az első 30 zsoltárból jelölt ki Kovács Péter sorban kevésbbé ismerteket és azt a vállalkozó csoportok elénekelték. A csoportos versenyben első lett Nyárád, második Adorjánháza, harmadik Nagyacsád. Az egyéni versenyben elsők Francsics Imre Pápa és Gyenge László Nagyacsád, második Antal Dezső Nóráp. A nyertesek egy-egy ajándékkönyvet kaptak, amit
