Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-18 / 16. szám
74. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. Körzeti ifjúsági konferencia Orciban. A kis őrei református gyülekezetnek kedves ünnepe volt április hó 11-én, a sok esős nap után az első szép verőfényes tavaszi napon. A szép tavaszi nap méltlój keretet adott annak a vidám ifjúi seregnek, amely a szomszédos gyülekezetekből konferenciára gyűlt össze. Hetes, Kaposmérő, Kaposvár, Magyaratád, Mezőcsokonya, Somogyaszaló, Somogyjád ifjúságának kiküldöttei jelentek meg lelkészek, tanítók, presbiterek vezetésével. A konferenciának 136 jelentkezett tagja mellett helybeliekből és vendégekből álló népes gyülekezet vett részt az ünnepélyen. A megnyitó istentiszteleten ifj. Nyáry Pál somogyaszalói lelkipásztor hirdette az igét a 119. zsoltár 9. v. alapján, felmutatva az ifjúság előtt a tiszta és boldog élet útját. A konferencia délelőtti sorrendje üdvözletekkel kezdődött, minden egyházból egy-egy ifjú bibliai verssel üdvözölte a konferenciát. Az őrei leánycsoport: Márkus Irén és Irma, Csapó Margit és Mecseki Margit énekelték Pataky Sarolta tanítónő harmoniumkísérete mellett az »Im ma az egész égbolt« kezdetű éneket. Kovács Péter kér. ifjúsági egyesületi országos földműves ifjúsági titkár — maga is hajdúböszörményi kisgazda — lelkes előadást tartott az ifjúságnak ezzel a címmel: »Harcold meg a hitnek szép harcát«. (I Tim. 6:12.) Baracsi Lajos őrei ifjú szavalata után két kaposmérői ikertestvér ifjú: Kispap János és József elénekelték a konferencia énekét: Most, most, még ifjú korodban add át Jézusnak szived. Az ének szövegét tartalmazó emléklapot B. Major János őrei lelkipásztor kiosztotta az összes jelenlevők számára, hogy a szép éneket ott a helyszínen mindenki megtanulhassa és az emléklapot magával vihesse. Ifjak és felnőttek lelkesen zengték a szép éneket, melyet még a délután folyamán is megismételtek. A délelőtti sorrend végén az egyes gyülekezetekből megbízott ifjak beszámoltak a náluk folyó ifjúsági munkáról. A déli 12 órától 2 óráig tartó szünetben számos fényképfelvétel örökítette meg a konferencia résztvevőit, majd az őrei gyülekezet az egyháztagok áldozatkészségéből ízletes háromfogásos ebéddel vendégelte meg a konferencia tagjait. Az ebédet a presbiterek feleségei és az ifjak és leányok anyjai készítették és a leányok szolgálták fel. A délutáni munka fő pontjai voltak a bibliai helykereső verseny és a zsoltárverseny, miközben több szavalat és énekszám gyönyörködtette a hallgatókat. Szavaltak Szántó Lajos hetesi, Orbán József kaposvári, Nagy József magyaratádi, Tóth Kálmán és Imre József hetesi, Pap József kaposmérői ifjú, énekelt Bertalan Sándor magyaratádi ifjú. A bibliai versenyen az volt a feladat, hogy ki találja meg hamarabb az ó- és újszövetségből a kijelölt 5—5 bibliai verset. A zsoltárversenyen a feladat volt: csoportban elénekelni a 30 első zsoltárból bármelyiket. A bíráló bizottság tagjai voltak: Imre Sándor kaposvári gazdasági iskolai igazgató-tanár mint elnök, Vargha Gyula kaposvári vallásoktató lelkész, Précsényi István somogyjádi tanító, illetve ő helyette a zsoltárversenynél Szabó Kálmán mezőcsokonyai ig.tanító. A bibliai verseny nyertesei: I. díj Burcsa Gyula Kaposvár; II. díj Márkus Irén Őrei; III. díj Csapó Margit Őrei és Babay Aladár Kaposvár. A zsoltárverseny nyertesei: I. díj őrei csoport; II. díj mezőcsokonyai csoport; III. díj kaposmérői csoport. A nyertesek jutalmazására az őrei egyház ajánlott fel vallásos olvasmányokat. A két verseny között Göndöcs Sándor kaposvári ifjú, bírósági tisztviselő tartott előadást ezzel a címmel: Az ifjúság és az imádság. A konferencia végeztével B. Major János őrei lelkipásztor mondott záróbeszédet, majd dr. Benedek Sándor magyaratádi lelkipásztor bibliamagyarázata és imája emelte Istenhez a sziveket. Alkonyat felé egy áldásokban gazdag nap emlékével vettek búcsút a vendégek a gyülekezettől azzal az ígérettel, hogy ősszel találkozunk Somogyaszalón. A konferencia céljaira Bita Lajos gondnok buzgólkodása révén pénzben és élelmiszerekben 228 P értékű adomány gyűlt össze. Ahol rólunk is megemlékeznek .. . 72. lelkészegyesületi gyűlés: Utrechtben... Ugyan mi köze van ennek Magyarországhoz? Ugyan ki gondolná, hogy ennek a gyűlésnek még mi reánk is kiterjed a figyelme? Kezdődik bibliaolvasással. Rögtön utána, mint valami memento, jön a szomorú lista: »akik elköltöztek«. Aztán megy minden az előre megállapított programm szerint. Csakugyan presbiteri egyház vagyunk-e? — ez az első élénk vitát kiváltó probléma. S ezzel kapcsolatban sorra kerülnek az összes egyházi tisztségek; analizálják különösen a presbiterek hivatását, szerepét, teendőit. Következik a második szám: a katekizáció kérdése. Sorra kerülnek ugyanazok a nehézségek és akadályok, amik nálunk. Még a tankönyvek elleni panaszok is ugyanazok. Előadásokat tartunk, ahelyett, hogy a gyermek nyelvén beszélnénk. Száraz fogalmakat tanítunk, ahelyett, hogy élő igazságot adnánk. A mait eseményeiről beszélünk, ahelyett, hogy arra mutatnánk rá, mit jelent ma és a mi világunkban Isten szavát meghallani. (Mind-mind mennyire ismerős!) Különösen égető ez a kérdés az igehirdetéssel kapcsolatban. Mi a szerepe és jelentősége az Ószövetségnek a prédikálás terén? Exegézis, históriaiirodalmi ismeretek csak előkészület az igehirdetéshez. A Lélek fogja megmutatni, melyik részek azok, amelyekről beszélnünk kell s ha a Lélek vezet, akkor az Ószövetségben is Isten kijelentését látjuk s akkor nincs szükség a kánon revideálására. Utolsó előadás: az ökumenikus mozgalom múltja, jelentősége és jövője. Fölszólítás a mozgalom támogatására. Taggyüjtés. Még egy élénk vita következik ezután — az »új zso!tárok«-ról s ezzel vége is a kétnapos gyűlésnek. De mégse. A programúiban, dacára minden pontosságnak, egy kis változás történt. Egy számmal több lett, mint ahogyan azt előre eltervezték. Az egyik előadás végeztével ugyanis Dekker lelkész úr, aki sokunk előtt ismeretes Magyarországon is, engedelmet kér s egy »fontos ügyet« terjeszt a gyűlés elé. A magyar hittestvérekre hívja fel holland lelkipásztortársai figyelmét. »A hugenottákon kívül nincs a prot. keresztyénség történetében még egy egyház, amelyik annyi megpróbáltatáson ment volna keresztül, mint a magyar református egyház — csendül a szava —; s ez az egyetlen, amelyik tőlünk tanulni akar. A kérés fölszólítássá válik: segítsétek ezt a küzdő magyar egyházat! A fölszólítás tettre sürget: kik azok, akik hajlandók egy-egy forintot adni arra a
