Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-04 / 14. szám

64. oldal, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. _________ 1937.

Vannak ugyancsak 8—10-en, kik külföldi .professzoraikkal, diáktársaikkal, jóltevőikkel ma is leveleznek. Körülbelül annyi azoknak a száma is, akik kézi könyvtárt (100—300 kötetest) hoztak magukkal és azóta is olvasgatják a szakmunkákat. Újabb beszerzéseket azonban valutáris nehézségek miatt nem tehetnek. Ezen a ponton is megkísérelhetnék a kerületi iratterjesztések segítségével az akadályok tölünk telhető elhárítását. Külföldi szakfolyóiratokat is többen járatnak. Nagyon kívánatos volna, ha országok szerint megalakulna a külföldet járt diákok egyesülete, mely minden egyesületieskedés és oktalan reprezentálás kizárásával egyebek között azt a célt szolgálná, hogy az illető ország minket érdeklő egyházi lapjait járatná és körözné az érdeklődők között. Mivel ilyen egyesület a folyóiratokat esetleg ajándékba is kaphatná, a friss folyóirat olvasása, a külfölddel való lépéstartás, meglehet, csak a körözés postaköltségének megfizetésébe kerülne.

Még csak egy szót, arról a haszonról, amelyet diákjaink gyakorlati munkájukban köszönhetnek külföldjárásuknak. A levelek is azt bizonyítják: gyakorlati munkában az vette külföldjárásának legnagyobb hasznát, aki odakint tervszerűen vett részt a külföld egyházi életében. Azoknak, akik egyszerűen »látókörüket« akarták »tágítani«, ez a tágítás, tervszerű munka és megfigyelés, kivonatolás és naplójegyzetkészítés nélkül nem sikerült vagy alig sikerült. Ezen a ponton már nem részletezem a feleleteket, csak egyet jegyzek ide, amelyet a legjobbnak találtam s ez így hangzik: »Az igehirdetés óriási felelősségét (mióta kint jártam) azóta érzem igazán, szinte kibírhatatlan súlyosan. Addig legfeljebb az okozott nehézséget, hogy az irás nehezen ment. Most ehhez jön a súlyosabb rész, vájjon az írást helyesen magyarázom^?«

Külföldjáróink általában angol-szász világban inkább belmissziói indíttatásokat, germán világban inkább elvi alapozottságot nyertek, ebben a vonatkozásban azonban nagyon óvakodnunk kell az általánosítástól. A szabjály fordítottja u. i. gyakran előfordul. Döbrössy Lajos pl. német nyelvterületen kapott külmissziói indíttatásokat, Hatvani Lajos pedig Hollandiában a főiskolás munkára.

Beszámolómat azzal zárom, ha konferenciánk és annak indítására minden tanári kar, tehát pápai főiskolánk tanári kara is, nem "hordja szivén fokozottabb mértékben a külföldet járt diákok ügyét-baját, legjobb nvendékeink elparlagiasodásáért mi nem kevésbbé -leszünk felelősek, mint a falu, amelyet bűnbakul szoktunk odaállítani.

(Vége.) Dr. Török István.

A felsőőri ref. gyülekezet örötnünnepe.

Sziveket megható, ritkaszép hálaünnepet ült a jelenben Ausztriához tartozó Felsőőr (Oberwart) község ősi református gyülekezete virágvasárnapján. E napon töltötte be lelkipásztora, Bajcsy Gyula püspökhelyettes gyülekezete szolgálatának 40-ik esztendejét. Munkában eltöltött negyven év önmagában is tiszteletet parancsol, de mennyivel inkább, ha a lelkipásztori munkálkodás 51 esztendejéből 40 év ugyanazon gyülekezet építésében, gondozásában és vezetésében telik el. Megérezte a gyülekezet, hogy a Mindenhatót kell áldani kegyelméért, hogy a gyakran változó elődök után állandó pásztort rendelt a nyájnak, ki azt gyönyörű szép mezőkön és kies vizek mellett legeltesse, mig az Űr erőt ad az ö munkásának.

Hiába volt a lelkipásztor tiltakozása, hiába az utalás, hogy nem emberé, hanem egyedül Istené a dicsőség: a gyülekezet ünnepet akart ülni, nem embernek, hanem az Örökkévaló Istennek dicsőségére,1 hogy megköszönje hűséges pásztorával együtt az áldást, a megtartó kegyelmet, Istennek beszédét, az Igét, melyet negyven éven át vasárnapról vasárnapra, ünnepnapról ünnepnapra ugyanaz az Istentől gazdagon megáldott ajak hirdetett, kinyitván minden szív ajtaját s felépítvén benne az Urnák hajlékát. De nemcsak a gyülekezet, hanem a község minden lakója felekezeti különbség nélkül örömmel várta a napot, melyen kitárulhassanak a szivek, megnyilatkozhassék a hála s elhangozhassák a köszönet a 40 év alatt nyert sok bölcs tanácsért, jóra vezető irányításért, minden jónak és nemesnek önzetlen felkarolásáért.

Szombaton délután megérkezett dr. Zwernemann Gusztáv, az ausztriai ref. gyülekezetek Becsben székelő püspöke feleségével, hogy résztvegyen a gyülekezet meghívása folytán annak örömében s hirdesse e ritka alkalommal Istennek üzenetét. Este a kis város főterén kivilágosodtak a máskor sötét házak, még az állami hivatalok komor épületein is fényben ragyogó ablakok hirdették, hogy ezen az estén nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül mindenkit egy nagy érzés egyesít: a szeretet, a megkülönböztetett tisztelet érzése, melyet a Mindenható plántált a szivekbe Az iránt, aki az Ö utain járva szolgálta a népet, melynek körében lakozása lett.

Fél 9 órakor benépesült a csendes paróchia környéke. Az udvar, az utca megtelt emberekkel. Azután katonás rendben bevonultak a tűzoltók zenekarral, az egyházi és községi elöljárók lobogó fáklyákkal és színes lampionokkal, a Ref. Ifjúság Olvasóköre zászlajával, a városi dalárda, a ref. egyház énekkara és (emberek beláthatatlan tömege. Az énekkarok áldó himnuszai után Hutter József községi főjegyző előbb magyar, majd német nyelven megkapó szónoki erővel tolmácsolta a politikai község minden polgárának jókivánatát, rámutatván a munkás élet el nem múló érdemeire, melyekről híven beszámolnak a község évkönyvei. Mélységes tisztelettel köszöntötte dr. Zwernemann püspököt is, biztosítván a község nagyrabecsüléséről és tisztelő szcretetéről. A lelkipásztor köszönő beszédében visszatekintett a lefolyt negyven évre, mely alatt mind elhaltak mellőle az egykori presbitérium tagjai, egészen új gyülekezet nőtt fel, melynek nagyrészét ő vette fel a keresztség sákramentomával az egyházba, ő erősítette meg hitében s alig vannak házastársak, kiknek frigyét ne ő áldotta volna meg. Ott állt az öröm igéjével a bölcsőinél és ott állt a hit vigasztaló balzsamával a koporsónál. A zenekar fejezte be az estet, amelynek megható hangulatát nagyban fokozta az a példás rend és fegyelem, amelylyeí a 3000 főnyi embersereg valóságos ünnepi áhítatot teremtett. Vasárnap délelőtt zsúfolásig megtöltötték a templomot a hivatalok kiküldöttei, a hívők! serege és a más felekezetüek tisztelgő sokasága. Dr. Zwernemann buzgó imában emelte fel a sziveket Istenhez, majd Máté XXL 1 —11. alapján elvezette hallgatóit az Olajfák hegyére és Jeruzsálembe, hirdetvén a virágvasárnapnak hozsannával zengő örömét. Ehhez az örömhöz kapcsolta a gyülekezet jelen örömét. De mivel ebben az örömben is elhangozhatik a kérdés 'Kicsoda ez3« meg kell rá adni a feleletet. Rámutatott isten igéjének segítségével, hogy ki volt az isten szolgája 40 éven keresztül a gyülekezetben. Mindenki érezte, hogy nem emberi szavak,