Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-03 / 1. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal. s itt a ref. liturgia belső felépítéséről igen érdekes, mélyreható előadást tartott. Mint a »Le christianisme au XX. siécle« nov. 26-i száma írja, a reformátusok három csoportja közt tárgyalások folynak az egység helyreállításáról, sőt bevonták a tárgyalásokba a methodistákat is. November 18-án volt a négy egyház közös főbizottságának ülése, amely albizottsági ülést hivott össze december 2-ára, hogy folytassa az egyesült egyház szervezetére vonatkozó tárgyalásokat, s munkálatát egy január 13-án tartandó főbizottsági ülésen mutassa be. 2. Országos theol. tanári konferencia Strasbonrgban. Október végén tizenkilenc theol. tanár jött össze Strasbourgban, ahol az állami egyetemnek része az evangélikus theol. fakultás. A konferencia célja nem annyira theologiai tudományos kérdések megbeszélése, mint inkább a theologusképzést illető gyakorlati problémák megtárgyalása és a tanárok személyes kapcsolatának megteremtése volt. Stro/il kari dékán nyitotta meg a konferenciát igeolvasással és bibliamagyarázattal; utána Ménégoz professzor tartott előadást az erkölcs és vallás viszonyáról. A problémát így vetette fel: autonóm-e az erkölcs, vagy alá van rendelve a vallásnak; s kifejtette, hogy a protestántizmus a kérdést a »theonómia« elismerésével oldja meg, Isten az úr mindenek felett, így az erkölcs felett is, s így a theonomia gondolatában a vallás és erkölcs békességre lép egymással. A párisi theologia dékánja Goguel, a theol. tankönyvek kiadásának szükséges voltáról beszélt. A theologus diák nehezen tud tájékozódni a tudomány útvesztőjében, adjunk hát a kezébe rövid tájékoztatót, ne olyat, amely elnyomja benne a kutatás és önképzés szellemét, hanem tárgyilagos, szinte személytelen kalauzt, amelyet a tanár előadása egészít ki és tölt meg élő, személyes tartalommal a diák olvasmányain kívül. A nyomdai drágaság s a csekély kelendőség miatt kőnyomatos sokszorosításra is lehetne gondolni. A megjelenésben akadályozott Monod W. párisi professzor helyett felolvasták a theol. vizsgák módosítása tárgyában előterjesztett javaslatot. Antal, a montpellieri theologia dékánjának. előterjesztése a végzett theologusok elhelyezkedésének nehézségéről szólt. Monod Viktor párisi professzor arról beszélt, hogy a theol. karoknak nincs meg az a befoly/ísuk az egyházra, aminek meg kellene lennie. Gondosan és lelkiismeretesen képzik a leendő lelkipásztorokat, de nincs kapcsolatuk az egyházközségekkel, ami fájdalmas és káros. Régebben másként volt, fel kell hát újítani a tradíciót. Tekintve, hogy a francia iskolában a növendék vallási nevelést nem kap, még inkább szükség van arra, hogy) minden erő latba vettessék hiterősítés céljából. Lecerf párisi professzor a szemináriumi dolgozatok Íratásának szükségességéről beszélt. A konferencia végén a résztvevők meglátogatták a Szt. Tamás theol. otthont, melynek modernizált régi épületében a régi nagyok, Bucer, Hédió és Sturm szelleme él. * A francia reformátusok egyesülési törekvésére, melyre még visszatérünk, Isten áldását kérjük; országos theol. tanári konferenciájukban, minőket mi idehaza már jó tíz éve tartunk, érdeklődve látjuk, hogy a problémák s a tárgyalásmód a mienkhez hasonló. T. D. AZ ÜR ASZTALÁNÁL* Véget ért a megrázó szentbeszéd A Golgotára ment Istenfiáról. Komoly fenséggel búg az orgona, S a nép a jelben egyesülni járul. Terítve áll az Ür szent asztala, Nagy lakomával, megtörött kenyérrel; Másikfelől a borral telt kehely Kínál a Jézus vére érdemével. És jönnek, hosszú sorban jönnek a Törődött szivek, lélekben szegények. Igaz bűnbánat és nagy hit ragyog Könnyharmatos tükrén ezek szemének. Imájuk hangja tördelőzve súg: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! S ha gyarlóságból szennyezőm magam, Egy csepp véreddel Krisztusom te moss meg! És jön, hogy láttassék, a büszke, ki Itt is, most is önnön gőgjének áldoz. 1 Szép tőle még, hogy leereszkedik A koldus Názáreti asztalához. Szerzeményéhez könny, vér nem tapad, Az igazságot jótettel tetézi, És mig jutalmat nem csak kér, de vár: Krisztus a mennyből szánakozva nézi. És jön a fösvény, kapzsi, uzsorás, A rút föld e legrútabb söpredéke, Szennyes kezét odatörülni az Áldott Megtartó tiszta köntösébe. Imádságot hazudnak ajkai. Az Ür példáját soha sem követte, És üdvösséget kér kamat gyanánt... — Mennyben a Krisztus könnyet sír felette. * Jön a könnyelmű élvezetvadász, Oly meghatott és olyan ünnepélyes. Pajkos mosolyt rejt, vagy könnyet törül? Mert hirtelen kendőt emel szeméhez. Üres szivétől távol áll, aki A szent jegyekben önmagát kínálja; A bornak csak zamatját érezi, S abban minden jutalmát megtalálja. És jön, ki ádáz bosszúvágyban ég, S a vett sérelmet el sosém felejti. Minden érzése gyilkos tőr, de azt A tettetés bársony-tokjába rejti. Sötét bosszúja teljét tölteni Istenben is társat keres magának... Ez az, kinek a szentjegy kárhozat, S kinek nincs mennyben Krisztusnál bocsánat. * Mutatvány szerzőnek Falusi melódiák c. most megjelent kötetéből.
