Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-21 / 12. szám

Negyvennyolcadik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1937 március 21.

DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “--------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A IX. törvénycikk végrehajtásáról.

A 29. §-t az évi tagsági díj 5o/o-ra felemelésével életbeléptethetjük, a dunamelléki egyjházkerület javaslata szerint akár a folyó év elejétől kezdve is. A lelkipásztorok maguk sürgetik lelkészértekezleteken és egyházmegyei közgyűléseken is az erősebb megterhelést és — volenti non fit iniuria. Bár a többi mint 200.000 P-ős tagsági díj hátralék itt is óvatosságra int. Remélem azonban, hogy helyes gazdálkodás, okos takarékosság és az életigények lehető megszorítása lehetővé teszi a kezdő lelkipásztoroknak is a inagyon súlyosaknak látszó első évek nehézségeinek diadalmas leküzdését.

Kérdés azonban, hogy a 31. §, az 5o/0-os évi tagsági díj súlyosabb következmények nélkül életbeléptethető-e.

Adatokkal csak a dunántúli egyházkerületből rendelkezem, de itt pontos és megbízható adatokkal. Az egyházközségi tagok pótlékolható együttes összes állami adója az egyetemes konvent ez irányú adatgyűjtéséből egyházközségenként és egyházmegyénként rendelkezésemre áll; bekértem az egyházmegyei pénzkezelő uraktól az 1936. évi nyugdíjintézeti tagsági díj és fenntartói járulék kivetésének pontos kimutatását is. E kettő alapján nagyobb munkával, de minden nehézség nélkül megállapítható, hogy a pótlékolható állami adóhoz viszonyítva és o/0-ban kifejezve micsoda terhet viseltek egyházközségeink nyugdíjintézeti fenntartói járulék címén, s mekkorára növekedik ez a teher a IX. te. 31. §-ának életbeléptetése következtében.

A dunántúli egyházkerület anyaegyházközségeinek pótlékolható összes állami adója 1,421.966.56 korona. Fenntartói járulék címén fizettek az egyházközségek a régi VII - te. alapján 12.888 P-t, az állami adó 0.90o/o-át; fizetnének a IX. te. szerint 33.521 P-t, az állami adó 2.40o/o-át. Ez az összeg, o/0-ban kifejezve az egyházmegyék között így oszlik meg: Belsősomogy régi: 1.12, új: 3.06; Drégelypalánk régi: 0.98, új 2.50; Mezőföld régi: 0.62, új: 1.60; Őrség régi: 0.70, új: 1.80; Pápa régi: 1.20, új: 3.00; Tata régi: 0.70, új: 1.80; Veszprém régi: 1.16, új: 3.10o/0. Már ebből akiimutatásból is kitűnik a tetemes különbség a nagyobb és vagyonosabb egyházközségű, meg a kisebb és szegényebb egyházközségekből álló egyházmegyék között. A 2.400/o-os lelkészi nyugdíjintézeti fenntartói járulék már így, egyházmegyei vonatkozásban is igen nagy teher, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az egyházi VII. te. 29. § I. b) a százalékos egyházi •adót lOo/o-ban határozza (meg s az ezenfelül az egvháztagokon nyugvó adóterhet elviselhetetlenül súlyosnak minősíti (26. §). Méginkább pedig, ha tudjuk', hogy a kényszerűség a kisebb és szegényebb egyházközségek adócsökkentési segélyét is 42o/0-ra szállította ló s az ekként előállott költségvetési hiány eltüntetése ezen egyházközségek erejének végső, szinte az összeroppanásig menő feszítése útján volt csak lehetséges. A mi jó dunántúli egyházközségeink azonban ezt is elhordoznák becsülettel, ha az a szinte hihetetlenül kirívó aránytalanság, mely a mi még meglehetősen egyivású egyházközségeink ezen teherviselésében is megnyilvánul, azt gyülekezeteink legalább 50o/0-ára nézve lehetetlenné nem tenné. Az egyes egyházközségek nyugdíjintézeti fenntartói járuléka, százalékban kifejezve, az új törvény szerinti kirovással a 'következő táblázatot adja:

A pótlékolható összes állami adónak 0.4—1 o/o-át fizeti IS egyházközség, 1—3o/o-át 92, 3—5o/o-át 63, 5—7o/o-át 10, 7—10o/o-át 27, 10—15Qjo-át 7, 15—20 o/o-át 2 és 25o/o-át 1 egyházközség.

Azt hiszem, ilyen körülmények között nem is kell fieltennem a kérdést: lehet-e a IX. te. »teljes egészében« való haladéktalan életbeléptetéséről beszélnünk. Annyival inkább pedig, mert nem tévedek, ha a tiszáninneni egyházkerület viszonyait a dunántúliéval nagyjából megegyezőnek velem, s feltételezem, hogy a dunamelléki és tiszántúli egyházkerület nem egy egyházmegyéjében hasonló számadatokra találhatunk.

A IX. tc.-t csak a VIII. te. 5. §~ában megállapított vagyoni hozzájárulásnak egyidejű 'életbeléptetésével s a 2. § g) pontjának megfelelő alkalmazásával lehet csak végrehajtani. Az egyetemes konvent bölcsesége bizonyára meg fogja találni a fenntartói járulékkal aránytalanul terhelt anyaegyházközségek támogatáséinak módját is. Az apostol arra int: »Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét«. (Gál. 6:2.)

(Vége.) Medgyasszay Vince.

Protestáns egyházzenei konferencia.

A konferenciák, viták, ankétok mindig értékes megbeszélések szoktak lenni. Rendszerint olyankor van rájuk szükség, ha valamilyen téren hibák, hiányok, követelmények mutatkoznak. A Protestáns Irodalmi Társaság által március 1—2. napjain rendezett legyházzenei konferenciának is az volt a célja, »hogy egyházi zenénk megoldatlan kérdéseire ráirányítsa a figyelmet és a magyar protestáns egyházi zenei kultúra korszerű fejlődésének útját egyengesse«.

Amint az előadások megmutatták, ilyen megoldatlan kérdések voltak és vannak nagy számmal. Ha akár az énekeskönyveket, a gyülekezeti éneklést, akár az egyházi ének- és zeneoktatást, vagy a kántorképzést, vagy a szervezetet nézzük, mindenütt találunk hiányokat, hibákat és sürgős megvalósításra váró követelményeket.