Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-14 / 11. szám
48. oldal. 1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Presbiteri konferencia Balatonfőkajáron. A mezőföldi ref. egyházmegye II., V. és VI. számú körzetébe tartozó 22 gyülekezet presbiterei részére február 26-án Balatonfőkajáron konferenciát tartott, melyen az előre jelentett 250-en jóval felül volt a megjelent presbiterek száma. Megjelentek az érdekelt gyülekezetek lelkészei és kettő kivételével az összes tanítók is. Mégis jegyezte valaki, hogy minden gyülekezet határozatképes számban külön is tarthatott volna Balatonfőkajáron presbiteri gyűlést. E nagy megmozdulás a szükséges előkészület és megszervezés pontos munkájának eredménye volt, melyet Bakó Lajos esperes helybeli és vidéki munkatársainak önzetlen támogatásával végzett. A helybeli munkatársai lelkes és megértő presbiterein kívül a KIÉ, a Dalárda és a Leánykor tagjai, a vidéki munkatársai pedig a lelkészek voltak, kiknek valóban szívügyük volt ez a konferencia. Lélekemelő látvány volt már a presbiterek érkezése is, kik kocsikon, autóbuszon, vonaton érkezvén a KIÉ tagjaiból alakult gárda kalauzolása után a helybeli gazdakör jól fűtött helyiségében barátságosan kínált reggelin vettek részt, ahol megkezdődött az ismerkedés. Az ismerkedésből testvéri beszélgetés fejlődött a „nálunk“-ról. Még a konferencia meg sem alakult, már sok kérdés tisztázódott e beszélgetés kapcsán. A lelki vásár képét nyújtotta a templom szép rendezett terén egybesereglett presbiterek tömege. Valóban lelki vásár, mert kicserélték lelki értékeiket, vehetett az, kinek nem volt, attól, akinek annyi volt, hogy másnak is jutott belőle. Ez a kép győzött meg arról, hogy szükséges és fontos a presbiteri konferencia, hiszen hányszor érezzük otthon a vágyat — ha elcsüggedünk, kifáradunk egyházépítö munkáinkban — bárcsak vehetnénk buzdítást, erőt másoktól. A balatonfőkajári presbiteri konferencián mindez lehetséges volt. Kedvvel adtak, kedvvel vettek lelki értékeket! Elhangzott a templomba hivó első harangszó, midőn kocsisor robogott az állomásról a parókia elé. Megérkezett Ólé Sándor pápai lelkész, főiskolai gondnok és Szabó Imre budapesti esperes-lelkész, az ORPSz kiküldöttje, velük jöttek a konferenciát rendező körzeteken kívüli mezőföldi lelkészek közül: Miklós Géza székesfehérvári lelkész, missziói előadó és Bózsa Sándor egyhm. lelkészi főjegyző. Szives fogadtatás, egypár baráti szó s már vonultunk is a templomba. A szép balatonfőkajári templom zsúfolásig megtelt. A padsorok között is szorongott az Ige után vágyódó tömeg. Fegyelmezett hivő lelkeket vitt az Ur elé a 7. dics. 1. verse: „lm bejöttünk nagy örömmel . . majd kigyúlt az arcokon az Öntudatos kálvinista hit tüze a XC. zsoltár éneklése nyomán. Az első vers után Bakó Lajos esperes jelent meg a szószéken, hogy hirdesse az Igét a konferencia tagjainak. Minden szem könnyes, nincs blazirt arckifejezés, mindenki arcán felolvadt a harcos élet kemény vonása. Központi gondolattá vált a több és nagyobb szolgálat egyházunkért az Isten dicsőségére. Az Ige hatása reálisan vált érezhetővé az ihletett prédikátor tolmácsolásában s az imádság alatt már boldogan éreztük, hogy a központi gondolat eszközévé választott el az Ur minden presbitert s hivatástudatunk erősödött, fokozódott bennünk. A XC. zs. 9. versének eléneklése után az esperes üdvözölte a konferenciát, külön megemlékezvén Szabó Imre budapesti lelkésznek, az ORPSz kiküldöttjének, valamint Ólé Sándor pápai lelkész, főiskolai gondnoknak szíves megjelenéséről. Az üdvözlésre Szabó Imre válasza több volt, mint válasz, valóságos indító erő sugárzott ki beszédéből, mellyel valóban elindította a konferencia munkáját. Gondolatai még sokáig termékenyek lesznek a presbiterek szolgálatában. Dr. Horváih Miklós balatonszabadi körorvospresbiter előadása következett: „A presbiter mint a jövendő munkása“ címen. Meggyőző erő, lelkes egyházszeretet jellemezte előadását. Sok presbiter szívében vágy támadt arra, bárcsak sok ilyen orvos-presbiterünk lenne, kinek a testen kívül a lélek iránt is van érzéke és gyógyító hajlandósága. Ezután a 89. dicséret eléneklése adott ritmust a lelkeknek, hogy figyelői legyünk Gulyás Lajos enyingi gazda-presbiter: „A presbiter szerepe a hívek között“ c. előadásának. Gulyás Lajosról lehetne megmintázni a gazda-presbiter alakját. A keresztyén ember szerénysége és alázatossága párosult benne a hitbeli nagykorúság férfias tulajdonságával. Minden szava biblikusán határozott, egyenesen „szolgálati utasítás“ a presbiterek számára. Nem bizonytalanhangú kürt az ő szava, mellyel ébresztőt fújt presbiter társainak. Ő már az új vetés termése. Vessünk mi is, hogy arathassunk! Benedek József polgárdi lelkész előadásában „A presbiterek egymás között“ című témát fejtegette. Majd a konferencia az „Apostoli Hitvallás“ hangosan és közösen elmondásával tett vallást keresztyén hitéről, melynek felcsattanó árja a sereg esküjeként hatott. A konferencia tagjainak aktív részvételét bizonyította a sok értékes hozzászólás. A Himnusz és CXXÍI. zsoltár 2. versének eléneklése volt méltó befejezése a konferenciának, melynek külön gyönyörűsége volt az a fenséges nyugalom, állandó érdeklődés, hogy a három óra hoszszat meghaladó konferencia tartama alatt senki egy pillanatra helyét el nem hagyta, hanem átérezvén fontos és hasznos voltát, az egész konferenciát megszakítás és szünet nélkül, lelkűkben elmélyülve hallgatták végig a presbiterek és a helyi gyülekezet tagjai. A lelki és testi böjtnek valóban megragadó képe volt a templomi gyülekezet magatartása. Bizonyára számítottak erre a konferencia helyi rendezői, azért várta a templomból kijövő presbitereket azonnal a két iskola teremben terített asztalnál a melegen párolgó kitűnő ebéd, amit a gondnok felesége, Kerék Istvánná, valamint a két egyházfi és a harangozó felesége sok-sok asszony és leány Segítségével főztek. De az ellátás terén mégis a legtöbb gondja az esperesné nagytiszteletű asszonynak volt, aki az ellátás és fogadtatás terén a tervezéstől a kivitelezésig mindent maga irányított, kedvesen, igazi magyar úriasszonyhoz méltóan. A sok lelki-ftesti jóért a gyülekezet lelki táplálásáról külön is gondoskodott a konferencia. Tele templom előtt délután 3 órakor műsoros templomi ünnepélyt rendeztünk, melyen a LXXXIV. zsoltár eléneklése után Mészáros János balatonszabadi lelkész tartott előadást Kálvin »Institutió«-járól. A gyülekezet figyelmét teljesen lekötő előadás valósággal mintául szolgált arra, hogyan lehet súlyos és nehéz gondolatokat rögzíteni a nép lelkében, hogy magáévá tehesse e nagyfontosságú munka minden igazságát. Bakó Béla szabadhidvégi lelkipásztor költeményeiből adott lelő; ő gyönyörű költeményeinek hivatott előadója is, valósággal magával ragadta hallgatóságát. A balatonfőkajári református dalárda Sas János kántortanító vezetésével a 153. dicséretet énekelte, mely után Ólé Sándor pápai lelkipásztor, főiskolai gondnok előadása következett. Magvas gondolatai a kitűnő előadáson keresztül bizonyára jó talajra találtak a hivők lelkében. Böröczky Béla balatonfőkajári segédlelkész költeményt szavalt hatásosan, választékos előadásban. Az egyházni\egye tanítóinak énekkara a 230. dicséretet adta elő Szabó Gyula sárkeszi kántortanító vezetésével, a sok tanítóhoz méltó sikerrel. Alkalmi köl
