Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-07 / 6. szám

1937.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

27. oldal.

igéjéül a krisztusi parancsot választotta; „Egymás terhét hordozzátok“. Krassovány Elvira szavalata után : „Szegények hulló könnyeit számolom“, Papp Béla tartotta meg előadását. Tálos József ig. tanító kedves énekével tette hangulatossá az estét. Újhelyi Kálmán tanító ez alkalomra Irt novelláját olvasta fel. Kalmár Etel szavalata után: „Szabad-e, lehet e“, Papp Béla mondott bezáró imádságot. Adja az Isten, hogy az elgondolásnak eredmánye legyen, s rövid időn belül Balatonfüreden is hirdesse egy árvaház a szeretet hatalmát.

— A pápai Leventeegyesület az összes pápai irók, költők, zeneszerzők, dalszerzők belekapcsolásával magas nívójú irodalmi estet rendezett február 1-én. A műsor keretében Medgyasszay Vince püspök verseiből előadott Eötvös Ella tanítóképzős növendék. „Máskor még rosszabb volt“ címen felolvasott dr. Tóth Endre theol. akad. tanár. Helmuth az én kis halott barátom cimü novelláját felolvasta Fáber Kovács Gyula főiskolai szénior, énekelt Zámbó István papnövendék, előadásra került: Sándor Pál gimn. tanár Nótapör c. vigjátéka is.

— KiE vezetőtábor. Ragyogó szemű magyar legények csizmái fognak kopogni a héten Pápa utcáin. A Református Kér. ifjúsági Egyesület rendezi meg febr. 8—14-ig dunántúli téli vezetői táborát. Mintegy 75 vidéki ifjú jelentkezett a táborba, amelyen a Szentirás fölé hajolva fogják keresni az igazi orvosságot a beteg magyar faluk égető sebére. Csütörtökön február 11-én este 7 órakor a Levente-Otthonban tartandó műsoros estén kiállanak a nagyközönség elé. Megnyitót mond Medgyasszay Vince püspök úr, Kik vagyunk, mit akarunk címen előadást tart: gróf Teleki László dr. a magyar Kér. Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének elnöke. Belépődíj nincs. Önkéntes adományokat szívesen vesz a rendezőség.

— A tapolcafői ref. egyház január 31-én este a helybeli olvasókör összes termeiben erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt jól sikerült tea-estet rendezett. Az est keretében, melyet Barabás Árpád lelkipásztor nyitott meg, tréfáshangú, eleitől kacagással kisért előadást tartott Fáber Kovács Gyula főiskolai szénior, képnélküli hangosfilmjével végigvezetve a hallgatókat Hollandia faluin, városain. A dalárda jólsikerült számai, szavalatok, vidám konferansz egészítették ki a műsort.

— Diakonatus. Győrben december havával újra megkezdette a ref. diakonatus a szegények segélyezését. A magyar norma életbeléptetése nem mentesítheti az egyházközséget a szegények iránt tartozó kötelessége alól. A magyar norma keretében ugyanis csak a koldulás megszüntetése és a városi szegényeknek nyilvánítottak gondozása nyer megoldást. Vannak a hívek sorában nagy számmal, akik nem sorolhatók be a magyar norma gondozottjai közé, de olyan nehéz helyzetben vannak, hogy rászorulnak a hívők áldozatos szeretetére. Azért az egyházközség elnöksége kérő szóval fordult azokhoz a tehetősebb atyánkfiáihoz, akiknek nem kell aggódni a mindennapi kenyér miatt, hogy ne feledkezzenek meg szegény hittestvéreikről. Az adományok összegyűjtésére ez évben is a leányegyesület tagjai vállalkoztak. Decembertől áprilisig bezárólag a leányegyesület egy tagja havonként meg fog jelenni az adományok átvétele végett.

— A Szentirás és a spiritizmus. Irta Szikszai Béni CE utazótitkár. „Örök kérdések“ cimü sorozat 8. száma. 16 oldal, ára 20 fillér. Ma, amikor a spiritizmus titokzatos világa annyi sok ember lelkét vonja maga

felé, nagy szolgálatot tesz ez a nagy bibliaismerettel megírt kis füzet. Mindenkinek tudni kell, hogy mit szól a Szentírás a spiritizmusról és hogyan ítél felőle. A füzet ezt mutatja meg. Kapható a Bethánia-könyvkereskedésben, Budapest, VIII., Gyulai Pál utca 9.

l=ji HIVATALOS RÉSZ !j=i

O ®* » S0®« ae*©3 •«9»9«98«»»t OSfrS«*»*«*»« o®*

A dunántúli ref. egyházker. püspöki hivatalától.

314/1937. szám.

Körlevél.

Aki nyitott szemmel nézi a dunántúli magyar falvak viszonyait és életét, lehetetlen, hogy sok bajt meg ne lásson, melyek egy kis jóakarattal, egy kis Utánjárással, a falú és népe szeretetének nemcsak 'hirlapi és konferenciás emlegetésével, hanem valóságos gyakorlásával a legnagyobb részben, minden különösebb nehézség nélkül orvosolhatók lennének. Nem akarok ez alkalommal a tisztes, magyaros viselet immár fehér holló számba menő, a nemzeti érzést és lelket is őrző s mindinkább kivesző szépségeiről szólani; nem szólok a régi kenderföldek más művelési ágak szerinti használásáról s az úgyszólván elpusztíthatlan házivászon eltűnéséről, a téli rokkapergés immár legtöbb helyütt ismeretlen zenéjéről s annyi _ másról, annyi siratóének szomorú témájáról: legyen szabad ez alkalommal, még a kerteket zöldbe borító tavasz megérkezte előtt a mi falusi népünk háztartásának elmaradottságára, egyoldalúságára, nehézségeire s az Isten adta mgyar falusi kertek értékes terményeinek vagy teljes hiányára, vagy kellőképpen fel nem használására, a családok tavaszi és nyári ellátásába be nem állítására — és ezeknek kínálkozó orvoslására felhívnom a lelkipásztori és tanítói kar s minden igaz népbarát hittestvérem figyelmét.

A falusi magyar háztartások elmaradottsága és egyoldalúsága nem új keletű, a »régi öregekről« az utódokra örökségképp rámaradt csökevény. A magyar falusi gazdaasszony legnagyobb része nem tud változatosan főzni, mert nem volt, aki erre megtanította volna; nem tudja veteményes kertjét okosan kihasználni s ezáltal sokat, nagyon sokat megtakarítani, mert a kerti véleményeket, zöldségféléket nem tudja ízletesen elkészíteni s ha termel, nem magának és családjának, hanem a piacnak, a városnak termel, holott ide csak -a felesleget volna szabad eljuttatnia.

A magyar falusi földműves családok főtápláléka a kenyér, a kifőtt vagy sült tészta, az éppen nem változatosan elkészített burgonya, száraz bab — és ahol van vagy kerül, a hús. De milyen sok asztal éveken át alig-alig lát húsételt, mert mészárszéki húsra nem kerül, baromfi alig van a háznál s ha a keservesen felnevelt hízót elviszi a sertéspestis, pedig sokszor elviszi: nemcsak az egész év húsétele, hanem az egész évi zsiradék is oda van.

Az államkormány ezeket a bajokat már régebben felismerte s 1911-ben már vándor-tanítónőket képeztetek ki, kik a megfelelő előfeltételek mellett bárhova kiszállanak s hathetes tanfolyamokban tanítják a falú leányait és fiatal asszonyait a változatos és takarékos főzés művészetére, de megtanítják a kertek gazdasági kihasználására, virág- és zöldségtermelésre, fehérnemű varrásra, egyszerű öltözetkészí-