Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-26 / 52. szám

252. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. egy ilyen felébredt, elterjedt és megsürűsödött kese­rűség erős gőznyomására esetleg jóvátehetetlen és hozzá méltatlan cselekedetre ragadtassa magát. Ez a törvény nem annyira sarkantyú, véd is, a magyar református egyháznak ez az eljárása fokozza a bizton­ságérzetet és fegyelmet s kiküszöböli a lelki problé­mát, hogy valamit elmulasztottunk megtenni egyhá­zunk védelmére. Ezért fontos, hogy esküt tett bírák ha kell, három egyházi fórumon vizsgálják meg a hütlenségi eseteket. De tudja meg mindenki, hogy a református egyház ezen a téren való feladatainak csak egyrészét oldjja meg így, azt, amely szükséges további misz­­sziói tevékenységéhez. Képtelenség volna hinni, hogy ezzel a maga feladatát egyházunk el is végezte. — olyan tévedés, mintha valaki egy büntetőkódexszel az egész nemzetnevelés kötelességét megoldottnak vélné. Pásztorolás, igehirdetés, bizonyságtétel, gyü­lekezeti munka, — végső fokon pedig a Szentlélek Isten akarata ez az ügy. Ravasz László püspök általános helyesléssel fo­gadott beszéde után Puky Endre dr., a Közigazgatási Bíróság elnöke beszélt. — A »Ne temere« dekrétum előtti időből van egy tanulságunk — úgymond Puky Endre —: a reverzális nélküli vegyesházasság valóban biztosítéka a felekezeti békének, mert a gyermek ott­hon a különböző vallások tiszteletét tanulta meg. Hi­vatkozik a sáját példájára:'édesanyja római katholikus volt és mindig elkísérte őt a református templomba s eljárt rendszeresen a maga templomába is. A fele­kezeti békesség biztosítja egyúttal a társadalmi békét. Nem csupán egy ize, de egyik tagja vagyunk a nemzet­­téstnek, tehát a mi betegségünk magának a nemzetnek gyógyítandó baja. »Bár a felekezeti békét talán nem mozdítja elő ez az intézkedés — mert akárhogy vesz­­szük is, mégis csak harcot, noha ránk kényszerített harcot jelent« —, mégis elfogadja Puky Endre a ja­vaslatot. A mai helyzetet átmenetinek tekinti mind­addig, amig majd kivívja a protestáns öntudat az 1868:53. te. visszaállítását s ennek eléréséért — kérj — tegyen meg minden lehetőt a zsinati elnökség, kö­vessenek el mindent az egyháztársadalmi szervek s az egyházi sajtó. Harsányi Pál gyulai esperes-lelkész még gyöke­resebb rendezést kívánna. Bartha László tiszalöki es­peres-lelkész és Böszörményi Jenő szentesi lelkipász­tor után Hetessy Kálmán dr. kecskeméti lelkipásztor erőteljesen mutatott rá, hogy a reverzális magyar nemzeti sorskérdés is, aki reverzálist ad, a nemzeti közbékét rongálja. Gaál István törökszentmiklósi es­peres-lelkész, majd Nyáry Pál pécsi esperes-lelkész állott fel: Nemcsak a reverzálisra, hanem a többi, er­kölcsi vétségekre is ki kellene terjeszkedni a törvény­­alkotásban. Helyesli azt, hogy ne csak törvényben intézkedjenek, hanem pásztori levélben is értesítsék a reverzálist adókat arról, hogy tettükkel önként kizár­ták magukat a gyülekezet úrvacsorái közösségéből, Kiss Lajos demecseri esperes-lelkész szerint már ré­gebben rendezni kellett volna az egész kérdéscsopor­tot. Varga Sándor csákvári esperes-lelkész kijelenti, hogy a reverzálisharc miatt egyesek nem áldatjálc meg házasságukat, ez pedig mindegyik félre nézve na­gyobb veszteség, mint maga a reverzális. Sz. Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár indít­ványára, Kováts J. István dr. theol. professzor elő­adói zárószava után a törvényszövegben kimondották a következőiket: Az ellen, aki születendő gyermekei­nek más vallásban leendő nevelésére nézve a refor­mátus egyházra sérelmes megegyezést adott, a bün­tetés időtartama legalább egy év. A kiszabott időtar­tam letelte előtt is hatályát veszti a büntetés, ha a vétkez egyháztag a megegyezés hatályának megszün­tetésével vétségét jóváteszi. Ha azonban jóvá nem teszi, a büntetés hatályos marad mindaddig, mig a megbüntetett egyháztag a gyülekezet előtt a temp­lomban, ünnepélyes formában kinyilatkoztatja, hogy bűnét töredelmesen megbánta. Elhatározták, hogy a törvényes rendelkezésen kí­vül külön utasításban is körvonalazzák mindazokat az eljárási szempontokat, amelyek a reverzálisban bűnös egyháztaggal szemben alkalmazandók. A Református Zsinat folytatólagos ülésén Bene­dek Zsolt dr. konventi tanácsos előterjesztésében ki­mondották: a lelkészt, aki hetvenötödik életévét be­töltötte, a következő hónap elsejétől olyképen kell nyugdíjazni, mintha szolgálatképtelenségét az egyházi bíróság jogerős ítélettel megállapította volna. Han­goztatta a zsinat, hogy teljes megértéssel van a nyu­galmazott lelkészek, lelkészözvegyek és árvák nehéz anyagi helyzete iránt s a debreceni nyugdíjas lelké­szeknek és lelkészözvegyeknek az illetmények csonkí­tásán kiutalására és a kényszernyugdíjazás beszünte­tésére vonatkozó kérelmét megfelelő intézkedés vé­gett kiadta az Egyetemes Konventnek. Enyedy Andor dr. tiszáninneni lelkész-főjegyző jelentette, hogy a nagyfontosságú Országos Reformá­tus Szeretetszövetség immár 34 intézményében 1454 ápoltra terjeszti ki gondoskodását. A Zsinat minden október hónap második vasárnapját árvanappá nyilvá­nítja, amelyen az istentisztelet alkalmával és minden tanintézetben tartandó iskolai ünnepélyen az egyház szociális kötelességeit s ebben a vonatkozásban az Országos Református Szeretetszövelség hivatását és munkáját kell tárgyalni.­A késő esti órákban tért rá a református egyházi parlament a reverzális ügyben kiadandó eljárási uta­sítás tárgyalására. Enyedy Andor dr. előadói beszé­dében rámutatott, hogy a reverzális vagy lelki mag­hasadásra, vagy teljes lelki közömbösségre vezet min­den egyházi dolgot illetően. Az elfogadott utasítás 1. §-a így kezdődik: Min­den egyháztag, de különösen a presbitérium minden tagja köteles figyelemmel kisérni, hogy az egyház­­községben kik szándékoznak vegyes házasságot "kötni; ezt a lelkipásztorral közölnie kell az egyháztagnak. A 2. § szerint az az egyháztag, aki születendő gyer­mekeinek másvallásban nevelésére megegyezést kö­tött, az egyházi választójogra érdemetlen, az ilyet — a presbitérium megállapítása után — a választók névjegyzékéből az évenkénti kiigazítás legközelebbi alkalmával ki kell hagyni, erről az egyháztagot írás­ban kell értesíteni. Aki a választói névjegyzékbe fel nem vehető, elveszti a választhatóság jogát és viselt egyházi tisztségéről lemondottnak tekintendő. A vá­lasztójogból való kizárás tartamára és megszűnésére nézve egy éves minimumot állapított meg a Zsinat A 3. § leszögezi: azt, aki egyházunk kárára megegye­zést köt, az egyház nem tartja alkalmasnak a Jézus Krisztussal való egyesülés szent jegyéiben részese­désre, miután ez a gyülekezettel való lelki közösség pecsétje is. Ezért azt az egyháztagot, aki születendő gyermekeinek más vallásban nevelésére kötött meg­egyezést, illetékes lelkipásztora a jelen szabályren­deletre való hivatkozással szólítsa fel arra, hogy ad­dig is, amig ügyében az egyház fegyelmi bírósága ítéletet hoz, az Ürvacsorával éléstől tartózkodjék, mert

Next

/
Thumbnails
Contents