Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-26 / 52. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1937 december 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._____________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ’ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Karácsony. »Krisztus Urunknak áldott születésén angyali verset mondjunk szent ünnepén, mely Betlehemnek mezejében régen zengett eképen: Dicsőség magasságban az Istennek, békesség légyen földön embereknek! És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek!« így a szentt ének az evangéliomi angyali ének nyomán, mely szóról-szóra így hangzik: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!« Milyen másképpen hangzik ez, mint a földi hangok. Lehet-e ez más, mint angyali ének? Angyali ének, melyet akik meghallanak, azokat előbb az Úrnak dicsősége veszi körül. És nagy, szent félelemmel megfélemlenek. A félelem azonban örömre változik, mihelyt meghallják az angyali szózatot, mely a nagy örömöt, az egész népnek, minden népnek örömét, a Megváltó születését hirdeti nekik. Milyen jó lenne igazán megérteni, teljes szívvel és lélekkel énekelni ezt az angyali éneket! Hát nem énekeljük? Nem értjük? Nem vesz körül bennünket is az Úrnak dicsősége? Nem szól nekünk is az angyali üzenet? Nem veszünk karácsonyi ajándékokat a gyermekeknek? Egymásnak? Nem gyújtunk karácsonyi fényt a karácsonyfákra? Nem állítunk karácsonyfákat a szegényeknek, elhagyatottaknak, betegeknek is? Nem elmegyünk a templomba — ha soha nem is — legalább karácsony délelőttjén? És nem rendezünk bálokat, mulatságokat karácsony ünnepén? Nincsenek nekünk karácsonyi örömeink? Nem tudunk mi örülni Krisztus Urunknak áldott születésén? Mindezek míegvannak. És nem vesszük észre, milyen távol vagyunk mi az igazi karácsonytól. Az igazi karácsonyi öröm nekünk is szól, nekünk is hirdettetik. De hol van a nagy félelem, a szent félelem, mellyel megfélemlenénk, mikor a mennyei fény, az Tírnak dicsősége körülvesz bennünket? Egyáltalán észre vesszük-e, figyelemre méltatjuk-e a mennyel dolgokat? Hivatkozunk az élet nehézségeire, földi létünk nehéz gondjaira, nyomorúságra, küzdelmek zajára, fegyverzörgésre, harci mennydörgésre, pedig mindezek mindig megvoltak, s a karácsonyi égi fény, angyali szó azért adatik, hogy minden sötéségen, viharon, minden poklokon keresztültörjön és eljusson a mi felkünkhöz a maga megmentő, megtartó és üdvözítő valóságában. E földön békesség? És az emberekhez jóakarat? Ezt mindenek megértenék, mindenek szeretnék, csak az elérhetéséhez szükséges feltételek olyan idegenek, olyan távoliak. Majdnem mindenek feledik, hogy az ».e-földön békességgel« és az »emberekhez jóakarattal« elválaszthatatlanul összefügg a »dicsőség a magasságos mennyekben Istennek«. Hiába, ha még oly őszinte is a vágyakozás az e földön békesség és az emberekhez jóakarat után, ha Istennek dicsőségét a fásultság, közöny, emberi elbizakodott álbölcseség, hitetlenség, bűn háttérbe helyezi, számításon kívül hagyja, vagy szántszándékkal megtagadja. Dicsőség Istennek! Ez az első. Enélkül a többi minden lehetetlen. Abban téved az ember, hogy a hitnek dolgait is földi gondolkozásának mértékével méri. Églek és földiek között pedig olyan nagy különbség van, melyet földi gondolat, földi elme fölmérni sem képes. A csak földi elmével gondolkodó ember hitének szemeit nem használja, hitbeli látását nem gyakorolja: marad csak a földnek porában. A karácsonyban sem képes meglátni az isteni lényeget. Az isteni megváltó munkát. Nem látja meg, hogy ebben a munkában hogyan hajlik le a menny a földhöz. Hogyan hajlik le a szabadító Isten a nyomorult emberhez. Ezt megláttatni, megértetni c»ak Az képes az emberrel, Aki mindezeket megcselekedte. De ha 'éppen ezt az igazi értelmet és bölcseséget nem ragadja meg az ember, ha éppen ettől akar egészen külön, a legnagyobb távolságban élni: mi lehet osztályrésze? Bűn és kárhozat sötét éjszakája. Ebben vándorol, küzd, szenved a bűn és halál martalékául, anélkül, hogy észre venné az Úrnak dicsőségét, mely őt körülveszi, szent félelemmel hallaná az angyali szót, mely őt felbátorítja és elmenne egészen Betlehemig, vagyis az Úr Jézus Krisztus születése nagy, szent, boldogító, üdvözítő tényének meglátásáig. Az isteni sorrend ez: Pásztorok, künn a sötét éjszakában. Az Úrnak angyala, aki hozzájuk jő. Az Úrnak dicsősége, mely körülveszi őket. A nagy, szent félelem, mellyel megfélemlenek. Az angyal szava, mely örömre fordítja a félelmet a nagy örömnek hirdetésével, mely nem más, mint a Megtartó születése. Majd mennyei seregei: sokasága, mennyei seregek angyali éneke. Lelki örömmel megújulás, felbuzdulás és eljutás egészen Betlehemig, a boldog meggyőződés állapotáig, amikor már a lélek nem azon bölcselkedik, ki volt a Jézus, bölcs-e, próféta-e, Illés-e, Keresztelő János-e, hanem soha meg nem ingatható hittel azt látja meg, kicsoda a jézus őrá nézve, kicsoda a Jézus őnéki, az ő földi és földöntúli életére vonatkozólag. És mindezeknek csúcspontja lesz a hitvallás: Te vagy a Megtartó, a Megváltó, Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia! És ezt nem a test és vér jelenti meg nekünk, hanem a mi Urunk Jézus Krisztusnak mennyei Atyja. E nélkül pedig nincsen karácsony. Szűcs József. P A mrewlílis FŐISKOU
