Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-05 / 49. szám
236. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. fogyatékosságában, nem utolsó sorban a római szellem nálunk való térhódításában keresendő. Mint a fentiekből is látjuk, az új zsinati javaslatok adnának tárgyilagos megvitatáshoz épp eíég anyagot, ha e megvitatásra nemcsak rövid pár hét állana rendelkezésünkre.** A theologiai tudománynak éppen az tenne egyik feladata, hogy kritikai tisztét minden ilyen javaslattal szemben gyakorolja, s ne a javaslatok taktikai jelentőségének méltatásával kerülje meg a tulajdonképpeni theologiai feladatot. A magyar theologiai tudomány nem akkor mutatkozik önállótlannak, mikor Kuypert, Gergensohnt vagy Barthot idézi, hanem amikor nincs theologiai mondanivalója egyházi életünk speciális kérdéseivel kapcsolatban. Dr. Török István. * E cikk már lapunk múlt számára beérkezett, de akkor a lap szűk terjedelme miatt nem közölhettük. ** Pl. az István király napjának megünneplése céljából készült Rendtartás-módosítási javaslat sem oszlatta el a református igehirdetés megkísértése miatti aggodalmunkat. Lásd: Lelkészegyesület, idei évf. 66. lap és Dun. Prot. Lap idei évf. 192—3. 1. A reverzális ellenszere* ? Melegen üdvözlöm Boda József veszprémi ifjú lelkésztestvéremet, aki a dunántúli egyházkerület lelkészértekezletén korát meghaladó tiszta látással, érző szívvel és Krisztus egyháza iránti lángoló szeretettel adta elő »Lelkipásztor teendői a reverzális körük című (azóta a Dunántúli Protestáns Lapban is megjelent) értekezését. Elmondhatjuk róla az énekíróval: o>mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek«. Ha lelkipásztortársaink, mint őrállók, mind az ő szemével, szívével és akaraterejével végeznék teendőiket, akkor nem kellene félnünk a reverzálistól, nem még a pokol kapuitól sem. De mivel az ujjunk sem egyforma és valljuk meg, vannak erőtelen, sőt hűtelen pásztorok sorainkban is, amikor pedig nagy az ellenfél ereje, kérdésbe kell tennünk, éppen a törvényes reverzálist megelőző korbeli tapasztalatok afapján: vájjon, ha a zsinat kívánságára sikerülni fog a reverzális eltörlése, református Sionunk az. 1868, évi Lili. te. 12. §-a alapján minden vésszel és viharral szemben sikeresen meg tud-e állani a vegyes házasságok kérdésében? Én, sajnos, nem látom ennek biztosítékát és félek az Actio Cafholica mai virágkorában a mindkét félre káros fejleményektől. Azért a reverzálisnak más ellenszerét keresem és ajánlom. Mi legyen ez az ellenszer? A jelenre nézve mindaddig, mig a reverzális fennáll, végezzük teendőinket Boda József útmutatása szerint a Íegaprólékosabb gonddal. A jövőre nézve pedig az a teendőnk, hogy az eftörlendő reverzális helyébe olyan egészséges megoldási módról gondoskodjunk a vegyes házasságok kötésénél, amely egyik féllel szemben sem igazságtalan, hanem egyenTő mértékkel mér minden vallásfelekezetnek és a 'hatalom birtokosainak sem enged lehetőséget a törvény kijátszására. Ez az ellenszer az, melyet a múltakon okulva, majd száz évvel ezelőtt, a nemzeti újjászületés korában lángoló hazafias érzésű róni. kath. államférfiaink, világi nagyjaink ajánlottak a vegyesházassági baják orvoslására, amely, hisszük, megfelel a mai róm. kath. felfogásnak is; az t. i., hogy a vegyes házasságból származó gyermekek nemi különbség nélkül az apa vallásában neveltessenek. Ezt vallották igazságosnak számosán 1894-ben is az országgyűlésen, a valláspolitikai törvényjavaslatok tárgyalásánál; ennek helyességéről meg voltam győződve abban az időben ifjonti fővel, mint budapesti theologus; ezt vallottam akkor készült papi vizsgái dolgozatomban; ezt vallom rendíthetetlenül ma is. Negyvennégy éve szolgálom anyaszentegvházamat mint lelkipásztor. Szolgáltam falun, városon és szolgáltam nyolc évig a fővárosban, de mindig túlnyomóan róm. kath. többségű helyen. Róm. kath. városban és vármegyében születtem és nevelkedtem, ma is a legnagyobb olyan városban és vármegyében szolgálok, ahol híveim 90 százaléka vegyesházasságban él. Bejártam az egész országot, rengeteg emberrel beszélgettem és megismertem gondolkodásukat; de úgy találtam, hogy a családok mindenütt nem a vegyesházasságtól irtóznak, hanem a két hitfelekezethez tartozó gyermekektől félnek. Vagyis a »sexus sexum sequatur« elve a legnépszerűtlenebb elv az egész országban. A múltból levont tanulság szerint és a vegyes házasságban élő szülők többségének kívánalma szerint legyen tehát minden gyermek az apa vallásán. Ez volt az 1839/40-iki országgyűlés alsóházának — melynek vezérszónokai róm. kath. részről Klauzál Gábor (Csongrád megye követe). Deák Ferenc (Zala vm, követe), Felsőbükki Nagy 'Pál (Sopron vm. követe) valának — 1899 november 11-iki országos ülésében egyhangúlag hozott határozata, amelyet hatrendbeli üzenetváltás után (gr. Széchenyi István, gr. Batthyány Lajos s a mérsékelt gr. Dessewffy Aurél stb. támogatásával) a feljső tábla is magáévá tett és 1840 május 7-én mint közös megállapodás terjesztetett szentesítés végett a király elé. Ennek 1. pontja értelmében »A vallásos reversalisok, vagyis a születendő gyermekeknek mely vallásban nevelteté$ök iránt ezentúl kötendő kötelezések erőnélkülieknek nyilatkoztatnak«. 2. p. »Aki 18. életévéig evangélikus vallásban neveltetett, annak vallása többé kérdés alá nem jöhet.« 4. p. »A vegyes házasságra lépni kívánók minekutána mindenkor a vőlegény vallásán levő lelkipásztor előtt adassanak össze.« 5. p. »A vegyes házasságból született mindkét nembeli gyermekek atyjok vallásában neveltessenek.« E törvényjavaslat szentesítését sikerült az esztergomi érsek és a főpapság mesterkedéseinek és kibocsátott pásztorleveleinek majd az 1841. évi április 30-án megérkezett pápai brévének (a jus placetum ellenére történt kihirdetésével) megakadályoznia; de a főpapság eljárása országos felháborodást keltett és a papi tekintély példátlan hanyatlását idézte elő. Ekkor történt, hogy Deák Ferenc indítványára még a legkatholikusabb Zala vármegye is feliratban fordult a királyhoz, kérvén a főpapok törvényellenes rendeletéinek megsemmisítését és Pestmegye példájára a legtöbb megye kinyilvánítá, hogy Rómától törvényt el nem fogad s a pápai brévének, engedelmeskedő papokat a prímással egyetemben perbe fogatja. A kath. Klauzál Gábor, a későbbi miniszter pedig nyíltan hirdeti, hogy »oly államban, ahol vallási praedominium nincs, megadnám a jogot, hogy a felek a házasságkötés után gyermekeik vallásos neveltetése iránt barátságosan egyezkedjenek; de nálunk, ahol vallási praedominium van, ez csak arra vezetne, hogy * Az audiatur et altera pars elvénél fogva közöljük e cikket.
