Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-28 / 48. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 231. oldal. Miatyánk), Szabados Margit szóló-éneke, s az ifjúsági férfikar éneke. Délután 1 órakor több mint száz résztvevővel közebéd volt, melyen Kevey István főbíró a kormányzóra, Fejes Gábor nagyrákosí lelkész a püspökre, Fülöp József esperes a vendégekre mondtak pohárköszöntőt. Püspök úr hétfőn délelőtt utazott haza Pápára. — A nagykanizsai ref. egyházközség 50 éves fennállásának jubileumi ünnepélye november 14-én d. e. 9 órakor vette kezdetét Halka Sándor, a belsősomogyi egyházmegye esperese, dr. Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok, Németh Károly egyházkerületi lelkészi jegyző, vitéz gróf Teleki Béla főispán, egyházkerületi világi tanácsbíró részvételével. Az Istentiszteíeten dr. Dezső László pécsi honvédlelkész hirdette az igét: a 127. zsoltár 1. verse alapján arról szólván, hogy nem az ember, hanem az Űr épít templomot s az Űré a dicsőség a nagykanizsai ref. templomnak az 1934. évben s az új paróchiális épület ezévben való felépítéséért. Az igehirdetés előtt és után a jubiláns ref. egyházközséggel testvéri szívvel együtt ünneplő ág. hitv. ev. egyházközség vegyeskara a lelkeket az ünnepi áhitat magasságába emelte, Vánkos Jenő polg. isk. zenetanár vezényletével. Az utóimát s áldást Halka Sándor esperes mondotta. Az istentiszteletet díszközgyűlés követte, Bárczay Ferenc orszgy. képviselő, a nagykanizsai ref. egyházközség főgondnoka elnökletével. Kádár Lajos lelkipásztor fohásza után Bárczay Ferenc főgondnok a megjelentek szívélyes üdvözlésével megnyitotta a díszközgyűlést. Ezután Kádár Lajos, a gyülekezet 50 éven át hűséges pásztora ismertette az egyházközség 50 éves történetét az 1887 november 13-án történt missziói egyházközséggé alakulástól —azelőtt mint szórvány, később mint fiókegyház a galamboki egyházközséghez tartozott — mind a mai napig. A történet középpontjába állítván a templom s új paróchiális épület történetét. Az első nagykanizsai lelkipásztor, Matolcsy Istvántól kezdve Jávory Nándor, Sarkady Titusz, Seregély Dezső, Kovács Kálmán, Murányi János, Kádár Lajos lelkipásztorok, Cseresnyés Sándor, Karczagh Béla, Vécsey Zsigmond polgármester, Szendrey Károly, Bárczay Ferenc főgondnok és Vécsey Barnabás gondnok nevével forr össze a nagykanizsai ref. egyházközség úgy anyagi, mint lelki megalapozása, — mígnem az Úr Lelke az áldozatos szíveken, mint szerszámokon keresztül, az 1934. évben templomot s az 1937. évben új, modern paróchiális épületet hozott létre. A XC- zsoltárt Jászay László presbiter tárogatón adta elő. Németh Károly keszthelyi lelkipásztor, dunántúli egyházkerületi jegyző »Az egyházak közös frontépítése« címen tartott előadása is a múltból a mai áktualitások világába vezette a zsúfolásig megtelt templom hallgatóságát. Az előadás az egymás iránti szeretet s a feíekezetek közötti összefogás nagy gondolatát hordozta. Nem az »esetleges« únió jelenti a megoldást a vörös és új-pogány veszedelemmel szemben, hanem »ugyanaz a Lélek« (Pál), mely a különböző lelki ajándékokban, szolgálatokban, egyházakban — felekezetekben — munkálkodik. Nem az erőszakos únió, hanem az egyházaknak a szociális felelősségben és feladatteljesítésben s az erkölcstelenség elleni küzdelemben megnyilatkozó közös frontépítése — »ugyanazon Lélek« által — jelenti a keresztyénségnek biztosítását és diadalát a válságos jelen belkörű és kívülálló kritikáival és támadásaival szemben. Magyarság s egymás iránti önzetlen megértés, szeretet, áldozat — ne akarja senki a másik felekezet nyáját »gondozni«, kiki a saját területén maradjon! — jelenti a jobb keresztyén s a jobb magyar jövőt. Zárszót Halka Sándor esperes mondott. Sokan elfogadják az evangéliumot, de azt mondják, hogy egyházra nincs szükség. Az egyházak ezért ne civakodjanak, hanem szeressék egymást. Fogjanak össze a lelkek s a tettek gyakorlati keresztyénségével az egyházon keresztül érvényesítsék az evangélium erejét. Az egyház egy, a benne munkálkodó »ugyanazon Lélek« által, minthogy hiszünk a »szentek egyességé«-ben. Az esperes a zárszó végén imát s áldást mondott. Az üdvözlések során dr. Hegyi Lajos városi főjegyző a róm. kath. egyházközség képviseletében üdvözölte s biztosította emelkedett szavakban az együttműködésről. Horváth Olivér ág. hitv. ev. lelkész üdvözlő szavaiban rámutatott a közös sorsra, a közös útra s biztosította a jubiláns egyházat a további testvéri együttmunkálkodásról az Dr szőlőjében. Winckler Ernő főrabbi ugyancsak az egyetértésben együttmunkálkodás szükségességét hangsúlyozta. A város nevében dr. Krátky István polgármester mondott magasszárnyalású beszédet. Megállapította, hogy Nagykanizsán is, mint az egész országban, a reformátusság a számarányukat messze felülhaladó mértékben és súllyal veszi ki részét a nemzetépítő és kulturális munkában s hordozza az etikai kiválóság tulajdonságait, amiért ők, Nagykanizsa városa, meghajtják az elismerés zászlóját s biztosítják a jubiláns egyházat — a kiváló lelki szolgálatok fejében — a város to.vábbi támogatásáról. Dr. Tholway Zsigmond postaigazgató, presbiter, a ref. egyház presbitériuma nevében rámutatott, hogy az egyház külső alkotásokban is megmutatkozó fejlődése elválaszthatatlan az egyházban 33 éven keresztül odaadóan szolgáló ősz lelkipásztora, Kádár Lajos személyétől. Ezután átnyújtotta a dunántúli rer. egyházkerület püspöke, Medgyasszay Vince elismerő levelét. Parragh Gyula ezredes — az állomásparancsnokság képviseletében — megköszönte a protestáns katonák lelki gondozását s az egyház vezetőinek erőt kívánt Istentől, hogy munkájukat tovább folytathassák. Az üdvözlésekre Kádár Lajos lelkipásztor adott köszönő választ. A Himnusszal végződő templomi ünnepély után, déli 1 órakor a Kis-Royaí éttermében díszebéd volt. Ezen Bárczay Ferenc orszgy. képviselő a Kormányzó úr Öfőméltóságára mondott pohárköszöníőt, megállapítván, hogy a Kormányzó lelki tulajdonságaiban látja biztosítékát, hogy itt, magyar földön nem fog dúlni a magyart magyartól elválasztó kultúrharc. Kádár Lajos lelkipásztor Halka Sándor esperest és dr. Huszár Aladár egyházm. gondnokot, mint a távolmaradásra kényszerült püspök úr képviseletében jelen levő egyházmegyei elnökséget üdvözölte meghatott szavakban, míg Németh Károlv lelkipásztor- egyházkerület! jegyző az egyházat és Kádár Lajost üdvözölte pohárköszöntőjében. Dr. Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok a jubiláns egyházát üdvözölte, fámútatván a válságban vergődő világ szomorú képére, súlyos sebeire s ezzé? szemben az /egyházak nagy és súlyos feladatára. A reménység1 s a megoldás Krisztusban van. Halka Sándor esperes az ünnepélyen résztvetteket, a felekezeteket, a várost üdvözölvén, pohárköszöntőjében kiemelte dr. Krátky István polgármester emelkedett lelkületét, mely biztosítéka a felekezetek közti harmóniának s a város virágzó fejlődésének. Végül Győr Sándor lelkész póhárköszöntője az egyháznak, mint anyának képét vetítette a bankett résztvevői elé.