Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-28 / 48. szám

1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 231. oldal. Miatyánk), Szabados Margit szóló-éneke, s az ifjúsági férfikar éneke. Délután 1 órakor több mint száz részt­vevővel közebéd volt, melyen Kevey István főbíró a kormányzóra, Fejes Gábor nagyrákosí lelkész a püspökre, Fülöp József esperes a vendégekre mondtak pohár­köszöntőt. Püspök úr hétfőn délelőtt utazott haza Pápára. — A nagykanizsai ref. egyházközség 50 éves fennállásának jubileumi ünnepélye november 14-én d. e. 9 órakor vette kezdetét Halka Sándor, a belső­­somogyi egyházmegye esperese, dr. Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok, Németh Ká­roly egyházkerületi lelkészi jegyző, vitéz gróf Teleki Béla főispán, egyházkerületi világi tanácsbíró rész­vételével. Az Istentiszteíeten dr. Dezső László pécsi honvédlelkész hirdette az igét: a 127. zsoltár 1. verse alapján arról szólván, hogy nem az ember, hanem az Űr épít templomot s az Űré a dicsőség a nagy­­kanizsai ref. templomnak az 1934. évben s az új paróchiális épület ezévben való felépítéséért. Az ige­hirdetés előtt és után a jubiláns ref. egyházközséggel testvéri szívvel együtt ünneplő ág. hitv. ev. egyház­­község vegyeskara a lelkeket az ünnepi áhitat magas­ságába emelte, Vánkos Jenő polg. isk. zenetanár ve­zényletével. Az utóimát s áldást Halka Sándor espe­res mondotta. Az istentiszteletet díszközgyűlés kö­vette, Bárczay Ferenc orszgy. képviselő, a nagykani­zsai ref. egyházközség főgondnoka elnökletével. Ká­dár Lajos lelkipásztor fohásza után Bárczay Ferenc főgondnok a megjelentek szívélyes üdvözlésével meg­nyitotta a díszközgyűlést. Ezután Kádár Lajos, a gyü­lekezet 50 éven át hűséges pásztora ismertette az egyházközség 50 éves történetét az 1887 november 13-án történt missziói egyházközséggé alakulástól —­­azelőtt mint szórvány, később mint fiókegyház a galamboki egyházközséghez tartozott — mind a mai napig. A történet középpontjába állítván a templom s új paróchiális épület történetét. Az első nagykani­zsai lelkipásztor, Matolcsy Istvántól kezdve Jávory Nándor, Sarkady Titusz, Seregély Dezső, Kovács Kál­mán, Murányi János, Kádár Lajos lelkipásztorok, Cse­resnyés Sándor, Karczagh Béla, Vécsey Zsigmond polgármester, Szendrey Károly, Bárczay Ferenc fő­gondnok és Vécsey Barnabás gondnok nevével forr össze a nagykanizsai ref. egyházközség úgy anyagi, mint lelki megalapozása, — mígnem az Úr Lelke az áldozatos szíveken, mint szerszámokon keresztül, az 1934. évben templomot s az 1937. évben új, modern paróchiális épületet hozott létre. A XC- zsoltárt Jászay László presbiter tárogatón adta elő. Németh Károly keszthelyi lelkipásztor, dunántúli egyházkerü­­leti jegyző »Az egyházak közös frontépítése« címen tartott előadása is a múltból a mai áktualitások vi­lágába vezette a zsúfolásig megtelt templom hallga­tóságát. Az előadás az egymás iránti szeretet s a feíekezetek közötti összefogás nagy gondolatát hor­dozta. Nem az »esetleges« únió jelenti a megoldást a vörös és új-pogány veszedelemmel szemben, hanem »ugyanaz a Lélek« (Pál), mely a különböző lelki aján­dékokban, szolgálatokban, egyházakban — felekeze­tekben — munkálkodik. Nem az erőszakos únió, ha­nem az egyházaknak a szociális felelősségben és fel­adatteljesítésben s az erkölcstelenség elleni küzde­lemben megnyilatkozó közös frontépítése — »ugyan­azon Lélek« által — jelenti a keresztyénségnek biz­tosítását és diadalát a válságos jelen belkörű és kí­vülálló kritikáival és támadásaival szemben. Magyar­ság s egymás iránti önzetlen megértés, szeretet, ál­dozat — ne akarja senki a másik felekezet nyáját »gondozni«, kiki a saját területén maradjon! — je­lenti a jobb keresztyén s a jobb magyar jövőt. Zár­szót Halka Sándor esperes mondott. Sokan elfogad­ják az evangéliumot, de azt mondják, hogy egyházra nincs szükség. Az egyházak ezért ne civakodjanak, hanem szeressék egymást. Fogjanak össze a lelkek s a tettek gyakorlati keresztyénségével az egyházon keresztül érvényesítsék az evangélium erejét. Az egy­ház egy, a benne munkálkodó »ugyanazon Lélek« ál­tal, minthogy hiszünk a »szentek egyességé«-ben. Az esperes a zárszó végén imát s áldást mondott. Az üdvözlések során dr. Hegyi Lajos városi főjegyző a róm. kath. egyházközség képviseletében üdvözölte s biztosította emelkedett szavakban az együttműködés­ről. Horváth Olivér ág. hitv. ev. lelkész üdvözlő sza­vaiban rámutatott a közös sorsra, a közös útra s biztosította a jubiláns egyházat a további testvéri együttmunkálkodásról az Dr szőlőjében. Winckler Ernő főrabbi ugyancsak az egyetértésben együttmun­­kálkodás szükségességét hangsúlyozta. A város ne­vében dr. Krátky István polgármester mondott magas­­szárnyalású beszédet. Megállapította, hogy Nagyka­nizsán is, mint az egész országban, a reformátusság a számarányukat messze felülhaladó mértékben és súllyal veszi ki részét a nemzetépítő és kulturális munkában s hordozza az etikai kiválóság tulajdonsá­gait, amiért ők, Nagykanizsa városa, meghajtják az elismerés zászlóját s biztosítják a jubiláns egyházat — a kiváló lelki szolgálatok fejében — a város to.­­vábbi támogatásáról. Dr. Tholway Zsigmond posta­igazgató, presbiter, a ref. egyház presbitériuma ne­vében rámutatott, hogy az egyház külső alkotások­ban is megmutatkozó fejlődése elválaszthatatlan az egyházban 33 éven keresztül odaadóan szolgáló ősz lelkipásztora, Kádár Lajos személyétől. Ezután át­nyújtotta a dunántúli rer. egyházkerület püspöke, Medgyasszay Vince elismerő levelét. Parragh Gyula ezredes — az állomásparancsnokság képviseletében — megköszönte a protestáns katonák lelki gondozását s az egyház vezetőinek erőt kívánt Istentől, hogy munkájukat tovább folytathassák. Az üdvözlésekre Kádár Lajos lelkipásztor adott köszönő választ. A Himnusszal végződő templomi ünnepély után, déli 1 órakor a Kis-Royaí éttermében díszebéd volt. Ezen Bárczay Ferenc orszgy. képviselő a Kormányzó úr Öfőméltóságára mondott pohárköszöníőt, megállapít­ván, hogy a Kormányzó lelki tulajdonságaiban látja biztosítékát, hogy itt, magyar földön nem fog dúlni a magyart magyartól elválasztó kultúrharc. Kádár Lajos lelkipásztor Halka Sándor esperest és dr. Hu­szár Aladár egyházm. gondnokot, mint a távolmara­dásra kényszerült püspök úr képviseletében jelen levő egyházmegyei elnökséget üdvözölte meghatott sza­vakban, míg Németh Károlv lelkipásztor- egyházke­rület! jegyző az egyházat és Kádár Lajost üdvözölte pohárköszöntőjében. Dr. Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok a jubiláns egyházát üdvözölte, fámútatván a válságban vergődő világ szomorú ké­pére, súlyos sebeire s ezzé? szemben az /egyházak nagy és súlyos feladatára. A reménység1 s a megoldás Krisztusban van. Halka Sándor esperes az ünnepélyen résztvetteket, a felekezeteket, a várost üdvözölvén, pohárköszöntőjében kiemelte dr. Krátky István pol­gármester emelkedett lelkületét, mely biztosítéka a felekezetek közti harmóniának s a város virágzó fej­lődésének. Végül Győr Sándor lelkész póhárköszön­­tője az egyháznak, mint anyának képét vetítette a bankett résztvevői elé.

Next

/
Thumbnails
Contents