Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-28 / 48. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1937 november 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA | FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A zsinatelőkészítő bizottság javaslatai. Megérkeztek, nyilván azzal a célzattal, hogy az egyházmegyék is nyilatkozhassanak. Erre azonban az idő már nem volt elégséges. Egyházmegyei közgyűléseket külön összehívni céltalan lett volna, de meg nagy költséggel is járt volna. Az egyházmegyei tanácsoknak az elnökségen kívül négy, legfeljebb tizenkét tagja az egyházmegye közvéleményét nem képviselheti, de meg az egyházmegyei tanács hatáskörébe ez a dolog a törvény határozott rendelkezései szerint egyáltalán nem is tartozik. A hozzászólások, véleménynyilvánítások számára egyedül az egyházi sajtó áll rendelkezésre, nem számítva az esetleges értekezleteket, melyeknek viszont más a feladata. Lássuk e javaslatokat, mint alább következnek. I. Törvényjavaslat a magyarországi református és a magyarországi evangélikus egyház közigazgatási és vagyoni vitás kérdéseinek eldöntésére külön biróság szervezéséről. Amint az indokolás mondja, erre azért van szükség, mert a két egyház között felmerült vagyoni jogviták eldöntése a Kúria állásfoglalása szerint nem tartozik a rendes bíróságok hatáskörébe sem, s a vita felett a világi közigazgatási hatóságoknak kellene dönteniük. Már most az a kérdés., hogy bajnak nevezhető-e ez, vagy jobb lesz, ha a két egyház választott bírósága dönt? A törvényjavaslat szerint a két egyháznak e célra szolgáló közigazgatási bírósága hat tagból állana. Hármat a ref. konvent rendes bírósága, hármat pedig az ev. egyház egyetemes törvényszéke küldene ki, mindegyik a saját tagjai közül. A kiküldött hat bíró közönséges szótöbbséggel választ elnököt, hogy kik lehetnek ilyen elnökök és milyen vallásuak, az nincs meghatározva. Az elnök lenne a bíróság hetedik tagja. Ez a bíróság a hatáskörébe utalt ügyekben minden más bírósági, vagy hatósági eljárás kizárásával végérvényesen határozna. Tehát a két protestáns egyház az jön kormányzati testületéi között felmerülhető vitás kérdések eldöntését mintegy a saját autonóm egyházi hatóságai hozzászólásának kizárásával rábízza egy olyan Túróságra, melynek egyik fele az egyik érdekelt félnek, a másik fele pedig a másik érdekelt félnek tagjai közül kerül ki, s egyforma véleménymegoszlás esetén, csak az elnök szava dönt. Hiába mondjuk: hiszen a bíróság tagjai nem a maguk, hanem egyes egyházközségek, egyházmegyék, vagy egyházkerületek vitás ügyeiben döntenek, a látszat mégis csak az, hogy egy bíróságnak egyik fél ügyében, másik fele a másik fél ügyében bíráskodik. Homines sumus. Nem lesz-e rosszabb az orvosság a betegségnél? Itt törvényről van szó. Lehet és kell is rajta gondolkozni, nem jobb-e ennél, ha a világi közigazgatási hatóságok döntenek a két fél vitás ügyeiben, amely hatóságoknak határozatait fellebbezni is lehet egészen a közigazgatási bíróságig, amelyről nagyon is eklatáns, hogy igen nehéz és igen kényes ügyekben is alaposan megállja helyét? A célzata ennek a közös bíróságnak igen tiszteletre méltó, s nem kevésbbé tiszteletre méltó az ‘is, hogy az evangélikus egyház zsinata már ezzel egyértelmű egyházi törvényt alkotott, de nem hagyhatók figyelmen kívül azok az aggodalmak sem, melyek szerint, ha már szükségesnek látszik ilyen közös bíróság, azt valahogy //zásképpen kellene megalkotni. II. Törvényjavaslat az egyházi törvények kiegészítéséről és módosításáról. 1. Az 1. te. 154. §-a után lenne itt új törvényszakasz, mely a konve.nti elnökségi tanács megszervezéséről és hatásköréről intézkednék arra az esetre, ha a konventi elnökök nem lennének egy véleményen a tekintetben, hogy valamely ügy konventi ülésen kívül elnökségileg elintézhető-e, és miként intézendő el? Ez a tanács a gyakorlatban már megvolt eddig is, most törvényesítve lenne. Egyházi törvényünknek egyik hiánya, hogy nem intézkedik egyik fórum sem, mik azok az elnökségileg elintézhető ügyek? Sőt elnökileg elintézhető ügyek a törvény szerint nem is léteznek, csak a gyakorlatban, s ezer szerencse, hogy ebből kifolyólag még súlyos bonyodalmak nemtámadtak. A konventet illetőlag ez a kérdés ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelésével meg lesz oldva. Ez a konventi elnökségi tanács , mindegyik egyházkerület püspökéből és f.őgondnokából állana, akiknek akadályoztatása esetén törvényes helyetteseiket, azaz a hivatalukra nézve legidősebb espereseket, vagy egyházmegyei gondnokokat kellene behívni. De ha a hivatalkorra legidősebb esperes, vagy egyházmegyei gondnok a konventnek nem rendes tagja, a püspököt a lelkész!, az egyházkerületi főgondnokot a világi rendes konventi tagok közül a legrégebbi helyettesítené. Ez ellenmondás. És törvénytelenség. Vagy van a püspöknek és főgondnoknak törvényes helyettesítője, vagy nincs. Az illetőket a törvény szerint az egyházkerületi gyűlésen elnöklésben, a konventi és zsinati tagságban, a kerületi elnökségi hatáskörben helyettesíthetik a hivatalukra nézve legidősebb esperesek és egyházmegyei gondnokok, a konventi elnöki tanács az kivétel? Arra már, nem alkalmas az az esperes, vagy egyházmegyei gondnok, csak akkor, ha előzőleg már ott ült a konventi üléseken? Miért? Mert aki a konventnek nem tagja, az ügyek menetéről közvetlen tájékozva nincs
