Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-31 / 44. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1937 október 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Reformáció. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ K 1517. október 31-e kitörölhetetlen betűkkel van bevésve a történelem lapjaira. Egy új korszaknak, a lelki ébredés áldott korszakának a kiinduló pontja. Mert mi is valójában a reformáció? Újjászületés. Az egyháznak, ennek az Isten Leikétől alapított intézménynek öntudatra ébredése s megismerése annak a célnak, melyért életre hívta az Örökkévaló. Addig az egyház a maga sorsával törődött. Szolgái, akiknek hivatásuk lett volna az Istennek tetsző életben való járás s másoknak is erre nevelése, szemüket nem az égre, hanem a földre irányozták. Csak a gazdagságban és a hatalomban igyekeztek előbbre jutni, de nem annak dicsőségét öregbíteni, Aki mindeneket teremtett, fenntart és igazgat. Jártak az emberi bölcseség hitető utain, de nem látták meg azt a világosságot, mely az evangéliumokból sugárzott feléjük, ismeretlen volt előttük az, aki elhagyta érettünk az eget s levetette magáról isteni ábrázatát, hogy emberi formában tudjon szenvedni és meghalni bűneink miatt. Az Ige nem volt lelki táplálék, ezért megdöbbentő volt a tudatlanság és a babona, mely ránehezedett a világra. Nem az élő isten személyes munkájára volt-e hát szükség ilyen körülmények között? Nem volt-e áldás, hogy Isten angyala újra körülrepülte e földet az örökkévaló evangéliummal, hogy megnyíljanak az eddig nem látó szemek s a lélek megtalálhassa az ég felé vezető utat? Az egyház sohasem lehet öncélú, mert az a rendeltetése, hogy magasra emelje és fennen lobogtassa az Ige szövétnekét, hogy fényénél mindig láthassák az emberek Azt, Aki Ut, Élet és Igazság. Reformáció nélkül neem tudnánk, hogy Isten Lélek, Akit lélekben és igazságban kell nékünk imádnunk. A hivatását elfelejtett egyház helyett olyan lelki épületnek kellett felemeltetni az isten akaratából, mely hiv tolmácsolója lehet az isteni igazságoknak. Öh nem az embereket magasztaljuk mi, akik által, mint eszközök által véghez vitte a lelki megújítás áldott munkáját, hanem Azt, akié minden dicsőség és hálaadás! Hogy milyennek kell lenni az Isten Leikétől megihletett anyaszentegyház gyermekeinek, megtudhatjuk, ha rátekintünk az első keresztyénekre, kiknek lelkét olyan utolérhetetlen szeretet töltötte be Krisztus, mint az anyaszentegyház feje és egymás irányában is, — amelynek láttára ámulat fogta el a legridegebb pogányokat is. S milyen boldogság rágondolni azokra a dicső elődökre, akik a reformációban nyert lelki megvilágosodás után pénznél, vagyonnál, sőt még életüknél is többre értékelték az Úrnak való teljes T A lelki meghódolást. Milyen öröm tudnunk, hogy voltak véreink, akik nem rettentek vissza gályáktól, vérpadoktól sem, csakhogy elvégezhessék a szolgálatot, melyet vettek az ő Uruktól, a jézus Krisztustól! De ha körülnézünk napjainkban a reformátusok seregén, ha kérdezzük: bennünk lakozik e igazán az Istennek telke, —bizony-bizony fájdalommal kell beváltanunk — habár sokfelé fel is tűnnek a lelki ébredés áldott jelei, — ma is sok panasz és kifogás emelhető ellenünk. Istennek legyen érte hála, nem azért, mintha anyaszentegyházunk nem állna hivatása magaslatán. Nem is azért, mintha a Szentírás nem állna kellő példányban a hívők rendelkezésére, hanem a miatt, hogy az emberek még ma sem ismerik igazán isten kijelentett akaratát. Mintha elásott kincs lenne most is sokak számára az Isten beszéde! S ez az oka annak, hogy a hitetlenség vijjogó ragadozói annyi szerencsétlent tudnak hatalmukba keríteni. Ha valamikor szükség volt arra, hogy nagy erővel ragaszkodjunk a Krisztusban rhegje'TéM telki"'világossághoz, ma igazán szükség van. Ha valamikor féltő szeretettel kell csüggenünk lelki házunkon, r.nyaszentegyházunkon, ma igazán szükségünk van erre. Ha valamikor mélységes hittel kellett könyörögnünk az Isten szent Lelkének e világra kiáradásáért, ma a legnagyobb búzgósággal kell ezt tennünk. Óh mert, ha ez a Lélek a mienk lesz, nem tántorodunk meg soha hitünkben. Támadhatnak ellenünk szelek ás viharok, nem rendülünk meg, hanem olyanok leszünk, mint a kősziklán épült ház s meg vagyunk győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem (következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az istennek szerelméből, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Magyarbarnag. Szilassy Sándor. Egyházkerületi közgyűlés. Püspök úr javaslatára közgyűlés az egyetemes konventnél és a m. kir. kormánynál a legmelegebben támogatja a Székesfehérvárott elfogadott határozatot a reverzális eltörlése, a gyermekek vallását szabályozó 1894. évi XXXII. te. hatályon kívül helyezése és az 1868. évi Lili., te. 12 §-ának visszaállítása tárgyában. Köszönetét nyilvánította közgyűlés dr. Hóman Bálint vall. és közokt. miniszter úrnak és dr. Tasnádi Nagy András vall. és közokt. államtitkár úrnak a nehéz viszonyok között vergődő egyházközségek és lelkipásztorok részére nyújtott rendkívüli segélyért, valamint azért a jóindulatért, mellyel a többgyerme-REFORMÁTUS FÜISKOU JK . . - . í______________
