Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-24 / 43. szám

202. óidat DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk. Isten szolgái és senki máséi. Isten szolgálata minden más szolgaságot kizár, viszont ha más hatalma sság szolgálatába állunk, nem lehetünk Isten szolgái. Mert az a más hatalmasság a sátán. A sátán törvénye a bűn s valaki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek, szol­gája a sátánnak is. Isten szolgálata forgolódás Isten országának építésében, Isten országa törvényeinek megtartásában. Ebben az értelemben Isten szolgája mindaz a választott nemzetség, királyi papság és szent nép, kiket az ő csodálatos világosságára Krisztus ál­tal elhívott, szent Lelke által felken, hogy az igaz­ságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növe­kedjenek abban, aki fő, aki a Krisztus. Istennek ez a szolgálata pedig nem rabszolgaság, hanem szerelmes fiák engedelmessége, nem megalázás, hanem méltó­ság és fejűnagasztalás . Rabszolga állapot az, mikor rólunk, nélkülünk rendelkeznek. Isten nem rabszolgá­kat akar az ő országa polgárainak. Azért adott nekünk akaratnak szabadságát, hogy választhassunk a jó és rossz között, de adott nekünk kegyelmet is, hogy erőt nyerjünk a jóra, felszabaduljunk a bűn szolgá­lata alól s kapjuk a fiúságnak lelkét amaz asszony­tól születettben, ki által Istent Atyánknak nevezhet­jük. És ez az Atya szelíden hívogat bennünket magá­hoz: szerelmes fiam add nekem a te szívedet! Gyö­nyörű szolgaság, az alacsony földről az egek magas­ságába felemelő szolgálat. Bizony »boldogok azok a szolgák, kiket az Úr vigyázva talál: bizony mondom nektek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat és előjővén, szolgál nekik«. Szolgál nekik az irgalom aranytálából bocsánattal, az új szövetség kristály po­harából örökélettel. * De a kegyelmi ajándékokban is különbség van, különbség van a szolgálatban is, bár ugyanaz a lélek és ugyanaz az Úr. Mi magyar református lelki­­pásztorok nem képezünk külön papi rendet; sem na­gyobb, sem kisebb nem vagyunk egyebeknél sem Isten országában, sem az anyaszentegyházban. Na­gyobbá csak a végzett munka mértéke, kisebbé a go­nosz szolgaság tehet s az is igaz, hogy ennek meg­ítélése egyedül Isten hatalmában van. Bizonyos azon­ban, hogy ránk az Isten országának szolgálatában több bízatott, ennélfogva több a mi kötelességünk és felelősségünk is. A református lelkipásztor elsősor­ban verbi divini minister, isten igéjének szolgája, azután Isten titkainak sáfára, a Krisztus nevében Krisz­tusért járó követ, Isten nyájának pásztora és a gyü­lekezet angyala — a Krisztus testének építésére. Isten igéjének szolgálatát maga Krisztus bízta ránk amaz első apostolokon keresztül: »elmenvén tanítsa­tok minden népet!« Hirdetnünk kell pedig az igét lélekben és igazságban, vigassággal és jókedvvel a próbáltatások között, nagy alázatossággal és törödel­­mességgel a kedvező napokban, nem emberi találmá­nyokkal, hanem elegyítetlenül, hittel és félelemmel, ne csak szájjal, hanem szívvel az ő dicsőségére, szol­gálván egyedül Istennek és nem a világ ezernyi ezer bálványának. És mi magunk legyünk élettel, jócsele­kedettél bizonyságai a hirdetett igének. Aki életével megcsúfolja a hirdetett igét, Istent akarja megcsú­folni, Isten pedig meg nem csúfoltathatik. Legyünk Isten örökkévaló nagy titkainak: a kegyelemből hit által való megtartatásunk, amaz egyetlen közbenjáró vére által szerzett váltságnak és megigazulásnak és a sákramentumoknak hűséges, sáfárai. Ezek a ránk bízott gyémántok a mi ajkunkon, a mi kezünkben akkor is drágakövek maradjanak, ha egy ellenséges I egész világ értéktelen kavicsoknak ócsárolja is azo­kat. A mártírok és évezredek bizonyságtételét csa­toljuk össze a mi lelkünk bizonyságtételével s meg­­| lássátok, hogy a vakok szemei, a siketék fülei meg­­: nyilatkoznak és a hitetlenek nyelve is erre a vallás­­| tételre fakad: Úr a Krisztus az Atya Istennek dicső­­j ségére. így leszünk Krisztus nevében járó követek a Krisztusért, világosságot hirdetvén a sötétségben já- S róknak, ama fényes és hajnali csillagot, ki megál- i lőtt a betlehemi istálló felett, ráült a golgota ke­­! resztjére s az onnét szétlövelt ragyogással megvilá- I {gosít minden e világra született embert. Legyünk Isten nyájának hűséges pásztorai. A jó pásztor nem tesz különbséget a rábízott nyáj juhai között. A ki­csiny és nagy egyformán kedves előtte, a szakadékba zuhanónak is, élete kockáztatásával is utána megy, hogy a mennyei gazdának számot adhasson. A jó pásztor életét adia az ő juhaiért. És legyünk külö­nösen a gyülekezet angyala a szó bibliai értelmében. Az angyal a szentirásban a szegényekhez, betegek­­j hez, reménytelenekhez küldött isteni követ azok meg­segítésére, gyógyítására és vigasztalására. Szegények mindig voltak közöttünk, de tán sohasem volt oly kirívó az ellentét a gazdagok és lázárok között, mint j ma. Ne akarjuk a gazdag kezéből kiragadni a kalá­csot, vagy fehér kenyeret, de beszéddel, példaadás­sal, minden közéleti súlyunkkal odahassunk, hogy a legszegényebb, a legnyomorultabb embertestvérünk kezéből se hiányozzék a mindennapi, tápláló barna kenyér. Hogy ne lássunk éhező, fázó, síró gyermeket az utcán, ne tántorogjanak rongyos öregek az éhen­­halás felé az országúton, hogy ne legyen fájdalmában Soha meg nem látogatott özvegy, fészekből kihajított madárfiók sorsára jutott, senki által meg nem szánt árva! Ez a mi többrehivatásunk, ez a mi hivatásunk különbsége, kötelességünk és felelősségünk nagyobb mértéke. * És ha ezt míveljük, testvéreim, megláttatik raj­tunk, hogy »mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk és építjük a házat, mely sok esztendőkön át meg vala építve«: a királyok királya, a mi Urunk Krisztusunk és az ő apostolai által majd kétévezred­­del ezelőtt hatalmasan megépített s a nagy reformá­cióban eredeti tisztaságára visszavitt Isten házát, a mi magyar református anyaszentegynázunkat — és ezzel együtt építjük és romjaiból fel is építjük a mi édes magyar hazánknak egy nagy király, Istennek egy .'hatalmas eszköze által kilencszáz évvei 'ezelőtt épí­tett és bevégzett templomát is. Ámen. Medgyasszay Vince. — A MEFHOSz 15 napos őszi tanulmányutazásai Olaszországba és a párisi világkiállításra. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége Idegenforgalmi Irodája november hó 2-án közismereti és művészettörténeti programmal összeállított őszi tanulmányútat indít Olaszországba és Párisba. Az olaszországi utazás keretében Firenze—Róma—Nápoly —Capri—Sorrento—Padua—Velence, mig a párisi uta­zás keretében Milano—Certosa— di a Pavia—Páris— Nizza—Montecarlo—Velence megtekintése szerepel. A tanulmányutak iránt érdeklődőknek készséggel küld ismertetőt és részletes programmot a MEFHOSz Uta­zási Irodája: MEFHOSz Travel, Budapest, IX., Fe­­renc-körúí 38. Telefon: 1872—74.

Next

/
Thumbnails
Contents