Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-17 / 42. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195. oldal. esztendőben azonban járja meg a külső országi nevelés Institutumait és azok között különösebben tekintse meg az Iverdoni nevelés Institutumát Pestalozzinak, annak minden módjával tökéletesen megismerkedvén. 2-do. Nem ellenzem ugyan, hogy Göttingában a maga céljára való egyéb tudományokat is tanulja, de elvárom, hogy a Philosophiára, Históriára, Litteraturára, nyelveikre, Pedagógiára s egyéb, a, nevelés mesterségére megkívánt tudományokra fordítsa szorgalmatosságát, hogy így mint kész nevelő jöjjön vissza. 3. Három év múlva visszajővén Erőss Sándor uram, általadom a nevelés végett legkisebb, László nevű, fiamat. Elvárom és megkívánom, hogy ezen fiacskámat mind a Sanctificiumokra, mind pedig a Moralitásra, mind a Phisikumra nézve, a legjobb móddal s Legigazabb lélekkel felnevelje, úgy mindazonáltal, hogy minden tekintetben tőlem és Rendeléseimtől függvén, Atyai akaratomat ezen egész nevelés dolgában teljesítse. Ellenben én is Ígérem, hogy a legnagyobb liberálitással bánok vele és hogy soha semmi, nevelői tekintetét kisebbítő kötelességeket tőle nem kívánok. 4. Mikor utazásából visszatér Erőss Sándor uram, akkor fellyebb említett kis fiacskám, László, mintegy 10 éves lészen, és, hogy annak hazai nevelése mintegy tíz évig tarthat, hogy pedig az egész nevelés tökéletesen bevégződjön, ezen időszak után még legalább három esztendőre, idegen országokra tanulni s utazni felküldöm. Mivel pedig a jócéllal való nevelés egyik legfőbb tulajdonságának azt tartom, hogy a nevelést ugyanazon egy ember végzi be, ezért elvárom Erőss Sándor uramtól, hogy nemcsak a Hazai nevelésnek fellyebb említett tíz esztendejét László fiam mellett, mint nevelő, kiállja,' hanem őtet, idegen országokra felkisérvén, onnan szerencs'ésen vissza is hozza. 5. ‘Minekutánna azonban ez a féUyebb említett nevelés planuma értelménél fogva Erőss Sándor uram életének szebb Epochájának egy nagy részét feláldozza, azért, hogy én is ezt neki kipótoljam, a következőkben határoztuk meg mind a két részről magunkat: A) Adok Erőss Sándor uramnak idegen országokra való létele idejére esztendőnként 1000 R. forint Conventionális pénzt és így in summa 3000 R. forint, ugyancsak C. pénzt, de ha ennél néhány száz R. forinttal feljebb menne is a költség, azzal, csakhogy haszonra s maga jobb formálására fordítsa, nem gondolok. B) Vissza jövetelével Erőss Sándor uramnak rendelek minden házi Commoditásokon kívül 300 R. forint C. pénz esztendei fizetést, úgy mindazonáltal, hogy minden esztendőben az utazásra előre kiadott 3000 R. Conventionális pénzből defalcedáljon 300 forint Conventionális pénz és így a dolog fundamentumába esztendei nevelésbeli fáradozása 600 R. forint C. pénzzel lészen megjutalmazva. C) Ezeknél fogva Hazai nevelés feljebb említett tíz esztendeinek leteltével az egész útiköltsége Erőss Sándor uramnak defalcalodva lévén, hogy László fiamnak idegen országokra való három évi mulatása idején, sőt egész nevelésben mutatandó 'folytonos szólgálatját állandóul megjutalmazzam, rendelem ezzel, haláláig való penziója leszen ezen 300 R. forint C. pénz, még pedig úgy, hogy ha ezután illendő hivatalra is lépne Erőss Sándor uram (amelynek elősegítésén magam is igyekezni fogok), ezen penziója minden hivatalbeli elementumra való tekintet nélkül megmaradjon. Mely évi penziónak accurate való kiadására nemcsak magamat, feleségemet, László fiamat obligálom, hanem arról testamentumomban ás említést teszek. D) Én ugyan egyfelől magamat, másfelől Erőss Sándor Uramat esmérvén, egész reménységgel vagyok az iránt, hogy ezen kötelezést és Obligátiot mindkét rész teljesíteni fogja, de ha bármily elháríthatatlan oknál fogva ez meggátoltatna, akkor ezen kölcsönös lekötelezés in proportione annorum se vitii vétessen fel. De ennek, amennyiben tsak lehet, helye ne legyen, mert mivel a feljebb említett principiumnál fogva, azon László fiamnak nevelését Erőss Sándor urammal akarom bevégeztetni, azért az ilyen felbomlás mindenkor az én részemről volna káros, azért egész bizalommal reményiem, hogy az ilyen kedvetlenségeket Erőss Sándor uram el fogja kerülni. C) Én alább írt Teleki László fennhagyom magamnaK az Erőss irram idegen országokban való ideje alatt, meghatározottan Atyai nevelésről szóló akaratomat bővebben kinyilatkoztathassam, valamint Erőss Sándor uramat is arra kérem, hogy leveleivel gyakran tudósítson, magát állandó intézkedéseimhez alkalmazza. 7. Minekutánina gyermekeimnek jómóddal való nevelése egyik legnevezetesebb tárgya világi fáradozásaimnak, azért Ígérem Erőss Sándor uramnak azt is, hogy ha László fiam körül váló fáradozásaival megelégedéseimet tökéletesen megnyeri, én is a megjutalmazásban ezen kiszabott határokon fellyül is örömest megyek, sőt reményiem, soha meg nem bánja, hogy életének hasznos részét Atyai boldogságomnak feláldozta. Becsületes emberek között ugyan az ilyen Lélekben járó tárgyakban írott lékötelezésre nem volna szükség, mindazonáltal, mivel halandók vagyunk, kivált én, Teleki László, életem hanyatló részére jutottam, szükségesnek ítélem, hogy ezen állandóul megmaradó lekötelezésemet írásba tegyem. Pesten 16 September 1817. gróf Teleki László sk. Én alábbirt Erőss Sándor magamat ezen Írásommal arra obligálomi, s szorosan lekötelezem, hogy az ezen írásba foglalt s engemet illető kötelle'sségeimet a legszorosabb lelkiismerettel s tökéletesen teljesíteni el nem mulasztom. Sign. Pesten 16. Szept. 1817. Erőss Sándor sk.« Mennyi mélység, emelkedettség, körültekintés és az élet értékének megbecsülése, az élet kiművelésének nagyvonalúsága, mint kortörténeti tükör, élesen világítja meg ezt a főúri családot. Erőss Sándor hat és fél évig állott a vállalt szolgálatban. Egészségi okok késztették a kilépésre és előbb lábadi, majd 1825-től 1852-ig Óaranyban volt lelkipásztor. De a Teleki-család továbbra is tartotta a Contractust, mert a kikötött pensiót holtig megkapta, sőt gyakran meglátogatták híres üveges batárjukban Bécsből. Egyszer magukkal is vitték Darányból Bécsbe szembaja gyógyítása végett. Különben állandóan levelezett véle a család minden tagja. A levelek német, francia és magyar szövegnek, telve melegséggel, megbecsüléssel és szeretettel. A levelek egy része hozzám került, mint Erőss Sándor dédunokájához és én 1912-ben beadtam a debreceni levéltárba, mielőtt elhagytam a kollégiumot. Mint régi ismerőst köszöntjük hát vitéz gróf Teleki Bélát, aki közben Zala vármegye főispánja is lett, egyházi közéletünk fórumain. Hisszük, hogy hozza a Telekiek hithűségét, egyházszeretetét, nemesveretű emberbaráti gondolkodását, hogy »hasson, alkosson és gyarapítson« egyházi és nemzeti küldetésünkben. Németh Károly.
